Hogyan vegyem komolyan a jelenlegi világot?

Valamikor a szülői gazdaságban tevékenykedtem és nem volt mellette munkahelyem. Persze a szocializmus 80-as éveiben tartottak is attól a szüleim hogy jönnek értem az ávósok és közveszélyes munkakerülőként a terror házába cipelnek fekete autóval átnevelésre. :)) De szerencsére kiröhögtem az egész rabszolgaságra alapuló rendszert. És életem legboldogabb napjait töltöttem a szülői házban dolgozva, ahol saját lakásra való is összejött 20 éves koromra, igaz hogy csak egy garzonra. Plusz mellette volt időm csajozni, motorozni, bármihez amihez kedvem volt. A saját termelésű élelem bio volt, ingyen volt a valódi ásványvíz a fúrt kútból, arborétumhoz hasonlított a lakhelyem, és még sorolhatnám a földi javakat. Nem éreztem hogy bármi is hiányozna. A legszebb lányokkal barátkoztam, és így tovább.

Aztán városi is lettem, plusz a régi elnyomó rendszert is lecseréltük egy szerintem méghülyébbre. Mérnöki diplomát is szereztem, két nyelvvizsga, sokak által irigyelt kutató-fejlesztői állással. Csakhogy az egészről ha véleményt kellene írnom azt a moderátorok törölnék mert nyomdafestéket nem tűrne. Ezért csak finom szavakkal jellemezhetem, hogy nagyon nem jó! Napi 8-12 órás munkával, ráadásul diplomával minimum Mészáros Lőrinc színvonalán kellene hogy éljek, ha napi 3 órás paraszti munkával "munkanélküliként", pontosabban közveszélyes munkakerülőként azt az elégedett életet elértem amit leírtam. Vagy pedig napi nem több mint 5 perces munkával kellene a jelenlegi magyar színvonalon élni diplomával. Vagy pedig évi néhány napos munkából meg kellene tudni élni egész évben. Árulja már el valaki, mire jó a diploma ha úgy sem lehet vele élni mint parasztként? És többet is kell vele dolgozni, agyalni, kevés szabadidő is van, meg munka után pihenni vágyik az ember, amiből látszik hogy kifáradt. Hogy lehet az hogy diplomával, amibe belefektetett az ember, kevesebb a szabadidő mint parasztként volt? Nem nevetséges mindez? Mert nekem nagyon az.

Amikor hazanézek a szülőfalumba, szinte vigyázba vágják magukat az emberek amiért nem csak van állásom, hanem ráadásul szerintük irigyelt kutatómérnöki állás. Erre azt szoktam mondani az amúgy volt katonatársaimnak hogy "Pihenj!". Vagyis ne irigyelje a sorsomat mert az övé jobban kánaán ha például kocsmárosként bedob egy alkalmazottat a pult mögé, ő meg munka nélkül éli világát.