Létezik olyan, aki szereti a munkáját, amit csinál? Ha igen, és olvassa a kérdésem, legyen szíves írja le, hogy milyen területen dolgozik.

Persze hogy szeretem.

Minden modellnél mást kell csináljak, nem vagyok EGYETLEN fázishoz kötve, mint a szalagmunkások.

A csomagolásnál vagyok, a képkeretek katulyáit készitjük elö (katulya-kinyitás, utána bele kell tenni a hullámpapír-adapter-USB-power-kofrág,végül képkeret.

Az IPANIMA-nál a hullámot kell csináljam, vagy a papírkofrágot, a TIVOLIT-nál megint a (papír)kofrágot, vagy kinyitom a katulyát, és ráakasztom a lábat (stand-et), a PSMS-él vagy a katulyát nyitom, vagy a müanyag kográgot szedem szét, a CARDIS-nál szintúgy.

A legjobban a katulyakinyitást, és a TIVOLIT- kofrágot szeretem csinálni.

Én otthon egy kis nyomdában dolgoztam.Állandó stressz,állandóan figyelni,hogy el ne rontsd a munkát,mert akkor le harapják a fejed.Teljesen kikészített idegileg. Ha túlóráztam,mert a cég bajban volt,egy "köszönöm"szót sem kaptam.Amikor megkaptam a havi fizetésemet,sokszor mikor mindent kifizettem ami kötelező,sírva fakadtam,hogy ennyit ér havi munkám,hiszen alig maradt valami a fizetésemből..

Most megint nyomdában dolgozom.Ha kell túlórázom.(szerencsére mindig van meló,sőt elég sok melónk van)de itt el vagyok nagyon..Talán mert többször mondták,hogy "Thank you" Talán mert rendesen megvagyok fizetve (9.5 fontot kapok óránként)Mert itt nem kell annyit idegeskednem..Csak annyi melót adnak amennyit megtudok csinálni.Ha elfogy akkor adnak újra,és nem dobnak rám több milliós példányszámú melókat..A lényeg,hogy amikor megkapom a fizetést,és kifizetem amit kell,akkor is mosolygok,mert még mindig maradt pénzem...Nagyon nyugis vagyok,és örülök az életnek...

Igen így szeretem amit csinálok...