Mennyi volt a Kádár-rendszerben a törvényileg meghatározott legkisebb adható bér (minimálbér)? Mire mondták azt annak idején, hogy: gyenge, közepes, jó és nagyon jó kereset? Körülbelül mennyiből élt egy család és mennyi volt a létminimum összege?

Átfogó képet nem tudok adni, csak személyes infókkal szolgálhatok.

1976-ban kezdtem dolgozni, reprodukciós fényképészként. A fizetésem 2300 forint volt. Ugyanekkor a villamosjegy 1 forint, a buszjegy 1,50. A metróra 2 forintért lehetett felülni, a havi bérlet 110 forint volt. A cég éttermében a tanulók 1 forintot, a dolgozók 7 forintot fizettek az ebédért.

1964: ekkor vették apámék azt a telket, amelyre később építkeztünk. Budapest peremkerülete, 200 négyszögöl, 20 ezer forint. Fizetésük kb. 1300-1400 forint volt.

Az időszak végén kb. 18 ezer forint volt a fizetésem.

A varrónő nagyanyám a hatvanas évek közepén 1200 Ft-ot keresett, de egy műszakban, ugyanakkor kezdő tanító anyám 900 Ft körül. (A Kádár fizetése 1973-ban 12 ezer forint volt.)

Nagybátyám a nyolcvanas évek elején egy vidéki gyárban és két műszakban keresett meg 6-8 ezer Ft-ot (teljesítménybérben). Ezzel ő király volt. Én 1985-ben 2.500 Ft-ot kerestem, mint sm. és 1989-ben, amikor már a Ft a töredékét sem érte a Nagy Infláció miatt, akkor is ugyanannyit. Ez volt akkoriban a minimálbér és 1987-ben még meg lehetett belőle élni. Aztán felmentem Pestre (még 89-ben), ahol 20-22ezer Ft-ot kerestem, mint gyári munkás (de pokoli körülmények között).

Az infláció 1987 előtt alacsony volt. A Grósz megbuktatásakor futtatták fel a csúcsra, majd a 4 igen előtt ismét megnyomták, de már nem annyira. Vége már ebben a rezsimben volt: 1996-ban. (A "privatizáció" és a Bokros-csomag végigverése után.)

1982-ben már teljesen szétszakadt a társadalom: voltak (páran) a VGMK-s fenegyerekek: ezek vagyonokat kerestek. Nemhogy 6-8 ezer Ft-ot, hanem annak is a sokszorosát. Többnyire volt valami rokoni kapcsolatuk a korabeli nagyokosokkal. Teljesítményük pedig sok esetben csak papíron létezett. Ezek közutálatnak örvendtek, de az igazi nyerők a mögöttük álló könyvelők és mérnök urak voltak, akik akkoriban már kikérték maguknak, ha leelvtársazták őket...

Én 1976-tól technikusként dolgoztam egy nagyobb üzemben, 2100 Ft-ot kaptam havonta.

Ebböl eleinte egyedül éltem,késöbb meglett a gyerekem, akkor kettem éltünk belöle és havi 800-at félretettem egy mai lakástakarék-szerü rendszerbe.

1980-ban 5100 Ft volt a keresetem, ennek kb a fele amradt meg havonta.

1986-ban kezdtem gépíróként 2.800 Ft volt a fizetésem, és minden hónapban plussz 300 forint "húspénzt" kaptunk. A 2.800 Ft-os fizetés nagyon jónak számított a szakmámban.

1987-ben váltottam, akkor 4.500 forint lett a fizetésem egy másik helyen, de már bérszámfejtőként, tb. ügyintézőként dolgoztam, és év végén 10-15 ezer forintos év végi részesedéseket kaptam a cég nyereségéből, míg maguk a fizikai munkás tulajdonosok akár 40 ezer forintos osztalékot is hazavittek.

9 évnyi munka után hitel nélkül tudtam venni egy kisebb lakást. Persze ezt elősegítette, hogy annak idején még a befektetett pénzekre évi 20 % kamatokat fizettek a bankok, és még nem volt utána SZJA, meg EHO. :)

Első vagyok. Látom, egyik válasz sem tetszik maradéktalanul. Nem baj.

Annyit tennék hozzá, hogy szigorú besorolás szerint mentek a bérek.

Összegszerűséget nem tudnék írni. Egy-egy munkakörhöz szakképzettség, szakmában eltöltött idő szerinti meghatározott bársávok voltak.

A kis, közepes és nagyobb vezetők nagyon nagy szórásban nem tudtak bérrel játszani, mint ma a maszek világban.

Volt mozgástér óra- vagy havibérben is, de szűkebb. Legalábbis papírforma szerint.

Biztos ki lehetett ügyeskedni, átsorolni a kedves embert.

Meg voltak jutalomosztások (április 4., május 1., augusztus 20., s persze november 7-e.)

És a brigádpénz.