Főnök elszámítja magát alkalmazottjai távozási szándékát illetően-eléggé szánalmas nem?

A cég jó ideje nem emelt és a dolgozók ostromolják a vezetést hogy emeljen. Az nem emel. Van egy dolgozói csapat amely mindig együtt van adott feladaton. Ők is kérik az emelést ők se kapják. Egyik nap bemennek főnökhöz és falhoz állítják-vagy emel a cég vagy elmennek. A főnök nem emel és csak legyint úgyse mennek el. Ha lenne nekik hova már elmentek volna mondja.

Másnap ugyanez a csapat bemegy a főnökhöz és egymás után beadja a felmondást. Kiderült már egy ideje biztos ajánlatuk volt más cégtől többért, de azért megpróbálták hátha sikerül helyben is megoldani és helyben megkapják a többet és akkor nem mennek. Nem kapták meg, mentek.

Azért azt az arcot meg kellett volna nézni amikor a főnök orra alá nyomták a 4 felmondást egymás után. Már nem legyintgetett már alkudott volna hogy beszéljük meg. Az emberek meg mondtákj hogy egész tegnapig arra törekedtek hogy beszéljük meg, nem ment már nem törekednek arra.

Most megy a jajveszékelés és bérembereztetés mert nem találnak senkit helyettük főleg nem máról holnapra. Annyiért amit a cég adott nekik nem is fognak találni se holnap se semmikor.

Ez olyan igazi kismagyar sztori nem?