Felmondtam a gyűlölt munkahelyemen, de a főnök rendre cseszeget, hogy kiszúrtam a többiekkel?

nos, 6 hónapja kezdtem el itt dolgozni, és minden percét gyűlöltem, de próbáltam kitartani, hogy ne az legyen, hogy néhány hét után feladom, de nem ment,, állandóan üvöltő főnök (mindenkivel amúgy), affektáló, lekezelő kollegina, rengeteg munka (néhány olyan dolgot is nekem kell pl csinálni, ami a szerződésem szerint nem is kéne csinálom), túlóra, kevés pénz..

besokalltam, és elmentem táppénzre, gondoltam, csak pihennem kell.

már akkor megkaptam azt, hogy cserbenhagytam a céget, a kollegina egyedül viszi az irodát, ez nem így működik, stb..

visszamentem, de csak rosszabb lett minden, még többet piszkáltak, cseszegettek, flegmán és lekezelően szóltak hozzám...

berágtam, és beadtam a felmondásom.

a főnök őrjöngött, hogy ezalatt a fél év alatt ő mennyi pénzt költött rám a semmiért, és amúgy is, most kereshetnek mást, meg ő hosszútávra tervezett embert felvenni..

a kollegina, mint valami papagáj, szintén nekem esett és ismételte a főnök szavait, hogy én most őt itt hagyom egyedül az irodában, és most mire találnak mást aki betanul.....

kellene, hogy érdekeljen ez?

igazából már-már belebetegedtem ebbe a munkahelybe, állandó gyomorgörcseim, hasmenéseim voltak, bent a melóban inkább rágtam a számat, addig se vegyem magamra a lekezelést. néha visszaszóltam, hogy védjem magam, de olyankor jött az, hogy ez nem az a hely, ahol lehet így arcoskodni, és egyebek... mivel tudtam, hogy előbb utóbb felmondok, inkább magamba fojtottam a dühömet.

őszintén, elegem lett. volt, hogy nekem kellett kimennem az irodából a raktárba, és nekem kellett összeszednem az árut, hozzáteszem békával, mindennel, és nem esett le az ujjamról a gyűrű, ne értsetek félre, de az irodai asszisztens leírásában nem található a raktáros.. :D nekem kellett a kávéautomatába töltögetni a kávét, cukrot, ilyesmiket, soha semmi sem volt jó, amit csináltam, és nem is az a gond, ha hibáztam, azt szóvá tették, hanem ahogy..

tehát igen, besokalltam. és nincs az az isten, hogy a felmondási idő alatt betegyem oda a lábam.. táppénzen vagyok. nem vagyok anyagilag eleresztve, de jelen pillanatban nem érdekel, ha kb. semmi pénzt nem fogok kapni, úgy gondolom, hogy fontosabb az, hogy ne gebedjek bele a stresszbe, amit a meló okozott..

csak bosszantó, hogy szinte kétnaponta jön a telefon az irodából, hogy mikor fáradok be és gondolom meg magam, mert hogy kiszúrtam a céggel, és a többiekkel....