fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Üzlet és pénzügyek » Karrier, fizetés » Mióta szokás állásinterjún...

Mióta szokás állásinterjún megkérdezni, hogy kivel költöznék albérletbe?

Figyelt kérdés
A minap állásinterjún voltam, és megkérdezték, hogy ha elnyerném az állást, akkor hogyan oldanám meg a lakhatást. Ezt teljesen normális kérdésnek tartottam, mondtam, hogy keresnék albérletet. Erre jött egy váratlan húzásuk, az intézmény igazgatónője megkérdezte, hogy akkor kivel költöznék oda albérletbe (egyedül, barátnővel stb.). Eléggé meglepődtem, nyeltem egy nagyot, és mondtam, hogy egyedül, de a legszívesebben a képébe vágtam volna, hogy mi köze ehhez. Nem szoktam titkolni, hogy egyedül vagyok, ha valaki nagyon faggatózik, de nem hinném, hogy ez pl. egy állásinterjún releváns és etikus kérdés. Voltam már életem során néhány hasonló megmérettetésen, de ilyesmit soha senki nem hozott szóba, nem is tudtam hirtelen, hogy mit reagáljak. Szerintetek ez nem lépi túl a privát szféra határát?
2016. okt. 28. 19:20
❮ 1 2 3 4 ❯
 11/31 anonim válasza:
54%
Miből gondoltad, hogy arra akarnak kilyukadni, hogy egyedülálló vagy? Az ember anélkül is költözhet albérletbe, hogy a párja nélkül költözik. Nincs összefüggés a kettő között, tehát nem turkáltak annyira a magánéletedben, mint ahogy előadod.
2016. okt. 28. 20:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/31 A kérdező kommentje:
#11: Abból gondolom, hogy ahogyan írtam is, konkrétan rákérdeztek, hogy kivel költöznék, ráadásul külön megkérdezték, hogy egyedül vagy barátnővel mennék-e. Ez szerintem éppen elég vájkálás a magánéletemben, ennél érthetőbben már nem tudom megfogalmazni.
2016. okt. 28. 20:21
 13/31 A kérdező kommentje:
#9: Ez az egész nem ér semmit, ha pl. téged egyetlen "rossz" válaszod alapján kiszórnak, vagy "antiszociálisnak" címkéznek fel, miközben mondjuk pont a főnök egy arrogáns, idegbeteg disznó, aki agresszívan bánik a beosztottjaival. Másrészt rengeteg ismerősöm, rokonom dolgozik a közszférában (polgármesteri hivatalban, gyámügynél, levéltárban, múzeumban, iskolában stb.), mégse hiszem, hogy bármelyiküket is "stresszelték" volna egy állásinterjú során. Ez szerintem csak az emberhajcsár multiktól és a versenyszférából átvett baromság, arról nem is beszélve, hogy egy-egy indiszkrétebbnek is tartható kérdés után adott esetben simán fel is jelenthetik a kérdezőt. Pl. lehet, hogy az én esetemben valaki visszakérdezhetett volna, hogy miért releváns a munka szempontjából az, hogy barátnővel vagy egyedül költözik valaki, netán az egyedülálló pozitívabb elbírálásban részesül, mint a kapcsolatban/házasságban lévő, vagy fordítva.
2016. okt. 28. 20:30
 14/31 anonim ***** válasza:
69%
7-es vagyok, én egyébként meglepődtem, amikor megkérdezték ezt, de azért nem jutott eszembe, hogy ezért patáliát csapjak. Konstatáltam magamban, hogy a főnök egy kattos ember és ha engem választottak volna, akkor sem vállaltam volna el a munkát, mert nem tudtam volna azonosulni a cég elképzeléseivel, sem a munkarenddel, sem a fizetéssel.
2016. okt. 28. 20:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/31 anonim ***** válasza:
79%

Érdekes, hogy többen arra gondoltok, tesztelni akarták a kérdezőt.


Szerintem max néhány multi tart itt, hogy ilyesmit is bevet. Mármint ebben az országban.

Nincs itt olyan komoly kultúrája az interjúztatásnak.

Főleg nem egy múzeumban. Fura, hogy egyáltalán van HR, hiszen nincs több száz vagy több ezer alkalmazott.


Nekem egész más jött le.

Nem tudom, mennyit fizetnek, de kétlem, hogy túl sokat.

Mondjuk arra gondolok, nettó 150.

Ha ez a múzeum Pesten van, akkor az itt olvasottak alapján 100 alatt nem kapsz albérletet. Mivel erre mindenképp költesz, mert nincs lakásod, és nem a városban laksz, egyértelmű, hogy nem te vagy az ő emberük.

Ha barátnővel költöznél, egész más lenne a helyzet.

Szerintem itt nem a magánéletedben akartak vájkálni, kérdezhettek volna lakótársat, testvért is.

Én ezt sokkal reálisabbnak látom, mint egy váratlan kérdéssel való tesztelést.


Egyébként meg nem kell ennyire túlérzékenynek lenni.

Ha így érzed, hogy elküldted volna őket a sunyiba, akkor nem itt, utólag kell hisztizni, hanem ott fel lehet állni, és eljönni.

Szerintem így korrekt. Ha te elvárod, hogy ők is korrektek legyenek veled, akkor te se legyél képmutató.

Márpedig ha válaszolsz normális hangnemben, hogy "Egyedül költöznék", miközben azt gondolod, hogy "Elmész te a büdös 'csába", akkor ez bizony képmutatás.

A felállok-eljövök és a képmutatás között azért van még egy lépcsőfok.

Udvariasan válaszolsz, hogy "Ne haragudjon, de azt gondolom, hogy ez magánügy."

Szerintem ha minden egyéb stimmel, és az interjúztató sem egy paraszt, akkor emiatt nem fog elutasítani.

2016. okt. 28. 20:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/31 A kérdező kommentje:
#14: Hát engem eléggé idegesít az ilyesmi, főleg azért, mert még a hozzám közelebb állók közül sem mondok el mindenkinek mindent a magánéletemről, és soha nem is "teszteltek" semmi ilyesmivel egy állásinterjún. Az még oké, hogy megkérdezik, milyen ötleteim lennének pl. egy kiállítás megrendezéséhez, vagy hogy mi a véleményem a tárgyak gyerekek kezébe való odaadásáról, de szerintem az ilyen személyesebb dolgokra való rákérdezés bunkóság. Voltam már pl. levéltárban állásinterjún, és ott nagyon rendes volt az igazgató, szakmai kérdések, problémák merültek csak fel, nyilván rákérdeztek, hogy tudatában vagyok-e annak, hogy ott is sok minden egyebet kell csinálni (iratokat pakolni, adatbázist építeni stb.), mondtam, hogy igen. Az ilyesmi nem zavar, csak az, amikor azt érzem, hogy indokolatlanul bele akarnak mászni a személyes dolgaimba. A múzeumban valahogy nem voltak szimpatikusak számomra a kérdezők, és a költözéses dolog kapcsán totál azt éreztem, hogy a magánéletemről van szó.
2016. okt. 28. 21:29
 17/31 anonim ***** válasza:
86%

"Ha ez a múzeum Pesten van, akkor az itt olvasottak alapján 100 alatt nem kapsz albérletet. Mivel erre mindenképp költesz, mert nincs lakásod, és nem a városban laksz, egyértelmű, hogy nem te vagy az ő emberük."


Bízzanak már meg annyira az előttük ülő felnőtt, komoly emberben, hogy elhiszik neki, hogy jelentkezéskor el tudja dönteni, megéri-e neki ennyiért a meló és kijön-e belőle. Haveromnak pl. rokon adta oda az üresen álló lakását tök ingyen azzal, hogy "amíg lakik benne valaki, addig se törnek be".

2016. okt. 28. 21:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/31 A kérdező kommentje:

#15: És szerinted kiszolgáltatott helyzetben ki őszinte? Mert a (leendő) munkavállaló bizonyos értelemben ki van szolgáltatva a (talán leendő) munkaadójának. És sajnos ott tartunk, hogy nagyon meg kell gondolnod, hogy pl. egy interjú során mit és hogyan mondasz, még egy finom elutasítás is simán jelentheti azt, hogy nem állnak szóba veled, főleg a közszférában, ahol jóval kevesebb az álláslehetőség, mint az arra várakozók száma. Mivel talán egy álláskeresőnek nagyobb szüksége van egy állásra, mint a munkaadónak a dolgozóra (főként akkor, ha a közintézmény nem kap elég pénzt, és x ember helyett x-3 emberrel is ugyanúgy elvégeztetik ugyanazt a mennyiségű munkát), így az álláskereső is inkább rendszerint meghúzza magát, és örül annak, ha nem kötnek bele semmibe.

Ha már interjúztatási kultúra, én a magam részéről nem tartom fejlődésnek azt, ha stresszhelyzetbe hozzuk az interjúalanyt, és ebből próbálunk meg eget rengető okosságokat leszűrni. Nekem szimpatikusabb volt az a levéltári állásinterjú, amiről az előző kommentemben írtam, ott pl. megkérdezték, hogy számomra mit jelent a felelősség, vagy mondjak el egy esetet az életemből, amikor csapatban kellett dolgoznom valakivel, az ilyesmi egyáltalán nem kellemetlen, és ebből is meg lehet tudni, hogy az illető hogyan tud bánni másokkal, mennyire empatikus, értelmes stb.

Egyébként ez most egy vidéki múzeum volt, és a nettó 150-nel nagyon, de nagyon fölé lőttél, legalábbis ami a konkrét fizetést illeti (gondolom, járt volna valami utazási támogatás, cafeteriát nem említettek, de esetleg abból is valami). Ahhoz meg nincs semmi közük, hogy én hogyan és kivel oldom meg a lakhatásomat, nekik azzal kell törődniük, hogy én pontosan ellássam a munkakörömet. Az már az én dolgom, hogy egyedül pengetem ki a rezsit, vagy másokkal közösen, felnőtt ember vagyok, nem hinném, hogy nekik amiatt kellene aggódniuk, hogy ki tudok-e jönni a fizetésemből, vagy nem. Akárhogy is van, az interjúztató és az álláskereső alapesetben teljesen ismeretlenek egymás számára, így szerintem a személyesebbnek tűnő kérdéseknek nincs helyük (ha ismerik is egymást, akkor sem erről szól egy állásinterjú), a "stresszeltetéssel" kapcsolatban pedig már kifejtettem a véleményem.

2016. okt. 28. 22:02
 19/31 anonim ***** válasza:
32%
Ha albérletbe mész az növeli a valószínűségét számukra, hogy hamar fel fogsz mondani. Ha barátnővel együtt fogsz lakni az pedig csökkenti. Az egyik helyen ahol voltam állásinterjún, azt mondta az interjúztató, hogy aki helyére keresnek embert, az talált munkát közelebb a lakhelyéhez. Aztán ki kellett tölteni egy papírt, ahol olyan kérdések voltak, hogy hány perc alatt ér be a munkahelyére, családi állapota stb. :D
2016. okt. 28. 22:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/31 anonim ***** válasza:
53%
Ha a 150-nel nagyon fölötte van, akkor nem csodálom, hogy elhangzott ez a kérdés. Így még kb engem is érdekele, hogy hogyan oldod meg...
2016. okt. 28. 23:46
Hasznos számodra ez a válasz?
❮ 1 2 3 4 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Üzlet és pénzügyek főkategória kérdései »
Üzlet és pénzügyek - Karrier, fizetés kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!