Demotiváló munkahely, de a gyerekeknek jó. Meddig bírjam még?

"Ilyen takarító meg társait ne pályázz meg továbbra se, mert azok aztán tényleg demotiválóak lesznek, hisz akkor meg az fog járni a fejedben, hogy a diplomáddal meg a folyékony nyelvtudásoddal felmosod a padlót vagy a Mekiben szolgálod ki a vevőket... stb."

Nem kötözködés, csak tájékoztatás:

beszélek spanyolul, van pár végzettségem és takarító vagyok. De ha hiszitek, ha nem, jó érzés úgy kimenni valahonna, hogy tisztaságot hagytam magam mögött, s nem az a lehangoló (mert hogy van erre a demotiválóra szép magyar szavunk is), hogy ilyen és ilyen végzettséggel takarítanom kell (mert nem is kell, én választottam), hanem az a lehangoló, amennyire az emberek nem becsülik meg és lenézik a másik munkáját... Hogy a frissen fellocsolt, felsikált járdára odaszaratja a kutyáját (szeretem a kutyákat - még mielőtt nekem támadnátok :D) és amikor szóvá teszem, akkor közli, hogy ez közterület és Ő oda WC-zteti a kutyáját, ahova akarja. Vagy amikor a felmosott lépcsőházba, ahol még fel sem száradt a kő, levágják a cementes zsákot a földre, az kiszakad és dől belőle a cement. És hiába dolgoztál... :-(

Látszólag eltértem a kérdező kérdésétől, de valójában szerintem nem: nem hinném, hogy a kérdező az egyetlen, akinek lehangoló, visszahúzó a munkája (és Téged legalább meg is fizetnek érte! :-) ) - szerintem ma Magyarországon nagyon sok ilyen hely van.

Kérdező, azt nagyon jól teszed, hogy tanulsz és igen, jól írta valaki, hogy ha nyelvet tanulsz, azzal előrébb fogsz jutni: ha nem itt, akkor máshol... :-)

"ilyen és ilyen végzettséggel takarítanom kell (mert nem is kell, én választottam"

De te ezt választottad, nem kényszerből csinálod, a tőlem beidézett részben pedig azokról volt szó, akik rendelkeznek ugyan komoly végzettséggel, mégis segédmunkák elvégzésére kényszerülnek.

U.i.: Hú, hát nem is tudtam, hogy van a demotiválónak magyar megfelelője, de kösz, már nem fogok hülyén meghalni... ja, és van kutyám, de fel szoktam szedni a szart, szóval ez most nem talált.

Az, hogy korábban nem hibáztál, jelenleg pedig nem igazán csinálsz semmit, miért jelenti azt, hogy ott tartanak, mert nem akarnak veszteséget? Mi itt az összefüggés?

Ha nem bíznak rád érdemi munkát, akkor milyen veszteség éri őket, ha elküldenek?

11-es, csak szólok, hogy a lehangolt és a demotivált nem ugyanazt jelentik. Amikor valaki elveszítette a motivációját, az nagyon nem ugyanaz, mint amikor a hangulata olyan lehangolt.

Nem szeretem, amikor a takarítók azzal jönnek, hogy az ő munkájukat semmibe sem nézik mások. De igenis nézik. Azt is meg kell csinálni valakinek, és a tisztességes munka sohasem szégyen.

Csak egyrészt ez fizikailag sem tesz jót, az egész napos hajlongás, térdelés, cipekedés, stb. Fizikai munka, na. Én még csak 30-as korosztály vagyok, de a derekam már most sem túl jó.

És hát teljesen egyértelmű, hogy nem azért tanul az ember, hogy utána mások után a wc-t pucolja. Ehhez nem kell tanulni, csinálja az, akinek már általánosban is kihívás volt 2-esnél jobb jegyet produkálnia. De aki tanult ember, annak nem dicsőség, ha elmehet takarítani, mondván, az is munka.

Mert ugye nem veszünk össze azon, hogy a takarítás nem csak a járda sepregetéséből áll, hanem a szros budit is ki kell sikálni, meg a maró vegyszereket belélegezni. Egy nyelveket beszélő, diplomás embernek teljesen érthetően nem ez az életcélja.

(Gondolom másnak sem az életcélja, csak ha nincs más típusú végzettsége, akkor örül ennek is, hogy valahol takaríthat. DE abban is biztos vagyok, hogy ha lehetőség adódna rá, a takarítók 95%-a otthagyná a munkáját.)

Elhiszem, hogy nem esik jól, de ne haragudj, a közterület valóban közterület, és még ha fel is sepred, attól nem lesz a tied, igazából felseperni sem kötelező, a kutyás dolog meg gondolom nem állandó jelenség. Előfordul, vannak ilyen emberek is, de ezt sosem fogod tudni megváltoztatni.

A cementes zsák meg...már megbocsáss, de mit kellene tennie az embernek, a vállán tartani a 25 kilót? Nem azért van a föld, hogy oda letegye? És ha kiszakad? Kiborul egy üveg kóla is, leesik egy tölcséres fagyi egy gyerek kezéből... a gyerekre is rászólnál, hogy milyen ügyetlen? Vagy neki lehet, csak a melós ember ne pihenjen meg, hanem menjen tönkre a gerince?

Már megbocsáss, de egy takarítónak az a dolga, hogy ha ilyesmi történik, akkor feltakarítsa.

Az orvos is ellát, pedig előtted már 100 másikat ellátott.

A pénztáros is beüti az árut neked, pedig előtted már 500 másik vásárlónak megcsinálta ugyanazt.

Hát ha nálad összekenik a padlót, akkor újra felmosod, hiszen ezért kapod a fizetésed.

A felmosás meg... valaki úgyis mindig jön. Mit várnál, hogy a frissen felmosott padlóra rá se lépjen senki?

Ne tegye ki a lábát a lakásból még 10 percig, mert annyi idő, míg felszárad?

Kicsit úgy tűnik nekem, hogy te nagyon is felvágsz arra, amit csinálsz, pedig egyáltalán nem normális, hogy egy tanult embernek a takarító meló legyen az álma. Szerintem neked sem, csak miután nem jött össze más, így adod elő, hogy jó ez nekem, amúgy is ezt akartam csinálni!

Az, hogy "jó érzés úgy kijönni valahonnan, hogy tisztaságot hagytam magam mögött" pedig nem egyenlő azzal, hogy mások után takarítok.

Teljesen átérzem, amit a kérdező ír, éveken át unatkoztam a munkakörömben. Netes játékokat játszottam, 1-2 órás ebédszüneteket tartottam, komplett könyveket olvstam el munkaidőben. Ne higgyétek, hogy ez olyan jó dolog. Alig vártam, hogy jöjjön valami munka. Nem telik az idő, és te nem érzed, hogy hasznos vagy. Elsorvad az agyad, mert nem kell használnod. Még ma is bőven van időm netezni, de legalább munkám is van, így ez a párosítás már elviselhető.