Nem igazán érdekel otthon, hogy az üzlettel mi van?

máshogy nem tudtam megfogalmazni, bocsi. :D

szóval. a suliból kikerülve 4 hónap munkakeresés után sikerült elhelyezkednem egy drogériában, eladó-árufeltöltő vagyok. nem a kereskedelem volt az álmom, de teljesen jól elvagyok, már 5 hónapja dolgozok ott.

a problémám (hülye megfogalmazás, nem probléma ez, csak na..) az, hogy én, amíg ott vagyok 8 órát, addig csak a munkával foglalkozok, teszem a dolgom, amit kell. viszont ahogy letelik a munkaidő, és én onnan kilépek, őszintén, nem érdekel, hogy mi van a bolttal. már úgy értve, hogy vannak kollégák (kicsi üzlet, így nincs sok ember, összesen 9-en vagyunk), akik a szabadnapjukon betelefonálnak a boltba, hogy mizu, van, aki a munkaidő kezdése előtt 1-2 órával bejön, hogy elkezdhessen tölteni, van, aki ott marad néhány órát.. és kicsit úgy érzem, hogy kilógok onnan, és pont emiatt van az, hogy néha 1-1 órákat én is tovább maradok, de nekem azt nem fizeti senki, ahogy másoknak sem.

csak bemegy hamarabb/ott marad tovább tölteni, hogy az áru eltűnjön a raktárból. például.

lehet, hogy az én gondolkodásom a furcsa, csak nekem nem jutna eszembe magamtól ott maradni csak azért, hogy fogyjon az áru. persze érdekem, amíg ott vagyok.

tehát velem van a baj, hogy nem vagyok ennyire elhivatott alkalmazott, hogy a szabadnapomon is bemenjek néhány órát tölteni?

nem teszi nekem szóvá senki, csak ez, hogy majdnem mindenki csinálja 'különccé tesz', és néha megyek én is..