Aki szerint a tanulás, tudás mit sem ér, az miért csodálkozik, hogy nem kap munkát, vagy hogy minimálbért keres?

Egyesek szerint felesleges tanulni, mert sosem lesz szükségük azokra a dolgokra, amiket az iskolában megtanítanak.

Ezért aztán nem is tanulnak, rosszak a jegyeik, és nem tudnak továbbtanulni, vagy csak valami tucatdolgot, amihez nem igazán kell agy.

Aztán meg sírnak, hogy ők miért nem érnek annyit, mint mások, miért keresnek minimálbért, mikor a szomszéd meg BMW terepjáróval jár, és Bora Borán nyaral.

Az ilyenek mit gondolnak magukról, az életről?

Miért érzik azt, hogy egyenrangúakként kellene őket kezelni azokkal, akik renegteg energiát, időt fektettek a tanulásba?