Ha felmondok, és elmegyek másnap táppénzre, majd 2 hét után jelzem, hogy kivenném a szabimat, ezután újra egyből táppénz, ebből lehet bajom?
Sajnos csak álmodozom.
Egy kisvállalkozásnál vagyok alkalmazott.
Nem keresek túl jól, igaz minimálbérnél több, de csak pislogok, hogy mások milyen béreket kapnak.
Keményen dolgozok, és évek óta az megy, hogy egyes feladatokat az egész cégnél csak én tudok csinálni (beszerzés).
Más rohadtul nem tudja kezelni a programot, meg a beszerzés anyagi oldalára sem lát rá más rajtam kívül.
Viszont nekem tudnom kell más feladatait is, mert ha szabadságon vannak (ez 3-4 embert érint), akkor én vagyok az, aki helyettesít.
Viszont ha én megyek el szabadságra, akkor felgyűlik a munka, mert helyettem senki sem tudja megcsinálni.
Így összességében több ember helyett dolgozok, de se helyettesítési pénzt, se semmi jutalmat soha nem kaptam.
(vannak jutalmak, karácsonykor is, év közben is, pár tízezertől több százezresig, de én sosem estem bele.)
a kisfőnök le se tojja, a nagyfőnök nincs bent helyileg, de egyébként tud a dologról.
5 éve ez megy, én 5 éve könyörgök, hogy erre találjanak megoldást, mindig kapok egy ígéretet, majd várok, és nem történik semmi.
mindig van valami különleges feladat, ami felemészti az erőforrásokat.
ha végre fel tudnék mondani, azt szeretném úgy csinálni, hogy nem tanítok be senkit, és saját kárukon jöjjenek rá, hogy mekkora szemetek voltak.
szóval ha beadom a felmondásom, az orvos kiír 2 hétre. vagy kevesebbre? utána köteles kiadni a szabadságom, ami akkor is jó, ha csak 5 nap. azzal már 3 hét megvan, és akkor újra táppénz. és már le is telt a felmondási időm.
ez így működhet? van kötelezettségem arra, hogy a munkakörömet át kell adnom valakinek, betanítva őt?
nem értem ezt a hozzáállást egyébként, bármikor történhet bármi, kórházba kerülhetek hetekre, és akkor ki fogja csinálni? nem egyszerű netes rendelésekről van szó, napi 8 órában egyedi programokkal, évek alatt megtanult feladatokat csinálok, nem tudja más egy fél nap alatt elvégezni, és telefonon sem lehet instrukciókat adni.
talán 2x ha voltam táppénzen az elmúlt években.
ha azt mondom az orvosnak, hogy szeretnék pihenni, kiír.
kell azt neki tudni, hogy a felmondási időmet töltöm?
sok ismerősömnek ő az orvosa, simán kiír bárkit.
egyszer, sok évvel ezelőtt, eléggé ki voltam magánéleti dolgok miatt, kiírt azzal, hogy "idegkimerrültség".
mondtam, hogy nem szeretném, ha ezt látná az akkori főnököm.
mondta, hogy emiatt ne aggódjak, ezt senki nem fogja tudni, ez csak egy kód formájában jelenik meg az OEP felé.
szóval ha az orvosi része rendben van a dolognak, és én is betartom, h otthon legyek, ha jönnének ellenőrizni, akkor milyen buktatója lehet ennek az egésznek?
inkább a munkaügyi részére gondolok.
felmondás után ki kell adnia a sszabimat, meg kötelezhet bármi más módon arra, hogy betanítsak valaki?
én azt gondolnám, hogy volt rá 5 éve, hogy gondoskodjon erről (lásd azt a lehetőséget, ha kórházba kerülnék).
Nem kell kiadni a szabadságot, csak amennyit az Mt. amúgy is előír. (A szabadságod egy részével te rendelkezel, a többit a munkáltató belátása szerint adja ki. Sejtésem szerint nem fogja kiadni jófejségből. Meg ugye erre az évre már amúgy is csak egy töredéke jár a szabadságodnak.)
A bent maradt szabadságot pénzben kell megváltania a munkaviszony végén.
Egyébként szerintem gyanúsabb is, ha 2 részletben vagy táppénzen. Egyszerűbb, ha egyben mész el. Ha a 4-5 hét túl sok, akkor csak egy részére menj el, a többi időt meg letöltöd.
persze úgy lenne értelme, hogy annyit veszek ki, amennyivel én rendelkezek.
mivel ez csak elméleti kérdés egyelőre, nem idén fog megvalósulni.
ha majd egyszer látok rá reális esélyt, akkor nem veszem ki pihenésre, hanem összegyűjtöm, hogy egyben vehessem ki.
nem a munkatársaktól fogok haraggal elválni.
ők tudják, ismerik a helyzetet.
azt nem tudom megérteni, miért kell 5 éve könyörögnöm, miért nem lép senki, hogy fordulhat elő egy ekkora cégnél (nem 2-3 alkalmazott van), hogy lehet az, hogy erre senki nem gondol?
tényleg azt tudom újra leírni, hogy egy ilyen munkakörnél, ha valaki kórházba kerül, vagy esetleg meghal, akkor senki nem tudja ellátni a munkáját, erre miért nem gondol egy felelős munkáltató? főleg úgy, hogy az alkalmazott évek óta felhívja erre a figyelmét?
nem kerestem másik munkát.
nyilván ő is így látja, hogy nem egy fontos munka, de ezt csak akkor tudná meg, ha ténylegesen kiesnék.
nálunk ez a jellemző, hogy a kisfőnök feletti embereknek fogalmuk sincs a tényleges munkáról, ők csak az eredményt látják, de hogy az hogy valósult meg, azt nem is sejtik.
egyébként meg a kioktatást tartsd meg magadnak, ha nem tudsz érdemben hozzászólni.
a munkajogi részekre kérdeztem rá, nem a lelki fröccs kategóriába írtam tudtommal. a nyuszifület meg főleg hagyd meg a kedvesednek. ha van.
Azt nem értem, miért 5 évig nyelted a szart ahelyett, hogy fogod magad és lelépsz.
A szabadságodat emg mellesleg nem kötelesek kiadni.
nem először fordul meg a fejemben, hogy lépni kéne, de ezen az országrészen nem úgy működnek a dolgok, mint a fővárosban vagy nyugaton.
itt örül az ember, ha munkája van.
de tényleg nem lelkizni jöttem.
miért nem köteles kiadni a szabit?
milyen indokkal tagadhatja meg, ami jogszerű?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!