Komolyan vannak olyan emberek akiknek erre nincsen különösebb igényük?

Helyes és hajrá! Meg fogod látni hogy az emberek nagy részében nincs ambíció, egy másik része pedig még megpróbál majd visszahúzni is!

Lefogadom hogy fog jönni válasz hogy maradj csak raktárosfiú, ne álmodozz, stb. -- nem kell ezekre hallgatni.

Robert Kiyosaki is írt erről a Gazdag papa könyveiben, hogy van aki csak biztonságra vágyik, amit egy állásal kap meg. De van aki szabadságra, függetlenségre, hogy a maga ura lehessen.

Engem sem hoznak lázba a munkahelyek. Főleg azért nem mert az őseim mind önellátó gazdák voltak és én is belekóstoltam abba a szabad életbe.

Az én véleményem az hogy alkalmazottnak lenni nehezebb mint bármilyen legális módszerrel ugyanazon a szinten de szabadon élni.

Ha nem lennének, akkor mindenki "aki a maga főnöke akar lenni" egyéni vállalkozásba kellene, hogy kezdjen.

Vannak olyanok, akik csak simán munkaidő végén "haza akarnak menni" ez nem jelenti azt, hogy nem akarnak előrébb jutni, vagy ne lennének motiváltak, csak azt, hogy nekik nem a munka területén akarnak önmegvalósítani, hanem hobbi vagy valami egyéb.

Jol teszed. En is ilyen vagyok.

De azert ne iteld el a tobbi embert, mert nekik mas a fontos.

Azt azért tegyük hozzá, hogy attól hogy a "magad főnöke" vagy, még nem feltétlenül valósul meg az, hogy magadnak osztod be az idődet, és sokszor stresszesebb, hajtósabb életet kell élned mint beosztottként, és még a munkát is magadnak kell szerezd. Fokozottan igaz ez, ha mások főnöke is vagy.

Meg tudom érteni azt is, aki elvan, kapja a munkát, elvégzi, és telnek a napjai.

Meg tudlak érteni, hogy erre vágysz de én kevésbé vágyok erre. Multinal dolgozom, fizuval meg vagyok elégedve, munkaidõ rugalmas, nem csesztetnek, van ingyen kávé/tea/forrocsoki, akár otthonrol is lehet dolgozni.

Amig csak szalag mellett diakmunkaztam fixen 6-18-ig, csengõszóra 15 perc szünettel addig valahogy jobban vágytam egy saját cégre.

Most viszont tulajdonkeppen ugy vagyok a magam ura, hogy a havi fix megvan. Ha akarom fejleszthetem magam és több fizut is elérhetek.

én is így látom, ahogy az utolsó.

emberfüggő, ki hogy látja. annyi a különbség, hogy én nem mondanám a fizetésemet teljesmértékben elfogadhatónak, de el tudom tartani magam, és ha nem is minden munkatársam szimpatikus, dolgozok hétfő-péntekig, és hétvége állandóan szabad. nekem például ez egy tökéletes egyensúly, illetve a végzettségemből ennyire futja 23 évesen.

inkább azért jó az első munkahelyet megbecsülni, ha az ilyesmi raktáros munka, mert kvázi könnyűnek mondható.

én elkezdtem kocsmában pultosként, mert volt egy ismerős, aki tudott ebben segíteni, de 19 évesen egyébként alig bántam még úgy pénzzel komolyabban, tehát megszenvedtem vele, mire valamennyire beleszoktam, de végülis magát a munkakört nem bírtam, főleg hogy 2 műszakos váltásban, heti 7 napot kellett ott lenni, akkor volt szabadidőm, amikor úgy jött ki a hétvége, hogy délelőttös műszakba kerültem, hétköznapoknál meg nem igazán ment a kikapcsolódás.

na szóval ez nekem meg ilyen, de emberfüggő :D

Kedves 6. hozzászóló: Milyen területen dolgozol?

Privát is jöhet.