Mit tegyek a mai bértárgyalásomon?

Egy házaspár a cégvezető. Több mindenről beszéltünk, mire a férj kérdi: a pénzről ugye még nem állapodtunk meg? Én: nem. Kérdezik: akkor hogy is volt ez? Én: Hát az úgy volt, hogy én 150.000 Ft-ot kértem nettóba, mire ti (tegeződünk) ezt már nevetve mondtam, mondtátok, hogy szó sem lehet róla. Ők bólogattak. Aztán mondom, arról volt szó, hogy próbaidőre 110.000 Ft, utána pedig 130.000-at tudtok adni. ŐK: Maximum. A férfi bólogatott. A hölgy is mondta, hogy igen. Én: Rendben, én a 130.000 Ft-tal elégedett volnék. És itt valamit elronthattam, mert erre a nő: De ezt a 130.000-at már teljesítmény alapján adjuk. Aztán elterelődött a téma. Én: Elnézést, kérdezhetek még? Akkor most én a próbaidő után megkapom a 130.000 Ft-ot? A férfi határozottan: igen, igen. Miután betanult. A hölgy: Hát, csak ha teljesít. Mire én: Ez pontosan mit jelent? Tehát ha a próbaidőn beválok, az nem jelenti azt, hogy alkalmas vagyok,és jól teljesítek? Mit kell még teljesítenem? A nő: Hát ha van eredmény. Én: pontosan mit kell elérnem? Mire a férfinek végre leesett, hogy ez nem egészen egyértelmű, mert így simán lehet örökre 110.000 Ft a fizetésem, mert mindig mondhatják, hogy még mindig nem értem el a limitet. Mire mondja: Értem, nekem le kéne írnom, hogy pontosan miket kell elvégeznie ehhez a pénzhez. Igaza van. Mondom: ok, úgy jó lesz. A hölgy: Hát az eredmény, az pénz. Ha sok vevő jön, az az eredmény. Mindegy..... Hálás vagyok, hogy lesz munkám, de azért nincs sikerélményem a béralkuban. A tervem nem valósult meg, de örülök, hogy annyiban motiválva vagyok, hogy ha jól dolgozom plusz 20 e Ft, minden hónapban. Tudom, ez valakinek nevetséges összeg, de nekem még ez is jó. Viszont amiben nem motivál, hogy túlórázzak. Én ezért a pénzért régebben napi 10-12 órát pénzügyeztem, de most már ennyi pénzért nem túlórázom, azt eldöntöttem.

Örülök, hogy van munkám.