S. O. S. Mit kezdjek az életemmel ha nem vagyok jó semmire, viszont a gyári munkát nem bírom fizikailag, idegileg? Segítő tanácsokat várok.

Éettörténet: Egy színvonaltalan szakközépiskolában tanultam, a lakóhely miatt ide járattak a szüleim, de ez nem is lényeg. Ott jól tanultam, viszont később kiderült, hogy ami ott 5-ös volt, az valójában egy nagy nulla tudás szempontjából. Matekból, fizikából, kémiából, mindig rossz voltam, nem fogott az agyam rá, csak nagyon sok tanulással tudtam egy normál szintet teljesíteni. Aztán eljött az utolsó év, és szerettem volna tovább tanulni. Viszont szüleim, és a rokonok azt hangoztatták, hogy a mai világban csak reál szakkal lehet érvényesülni, és eszembe ne jusson valami szar büfészakra menni, mert ők akkor nem fognak támogatni semmilyen téren. Szóval a dolog vége az lett, hogy egy közgazdasági egyetemre mentem, ami nekem kész rémálom volt a nulla matektudásommal. (Fizetős volt, amúgy nem lett volna elég pontom hozzá) És hiába próbáltam behozni a középiskola miatti, meg a beállítottságom miatti hátrányt, nem ment, második félévben kibuktam. Ezután a családom csődtömegnek könyvelt el... Majd elmentem 2 okj-s képzésre, ilyen fél évesekre, mert minnél előbb dolgoznom kellett, nem vállalhattam be mégegy felsőoktatást. Azután nekiálltam munkát keresni, 1 évig itthon voltam, közbe elmentem gyakorlatszerzés miatt kisegítőnek. De mégsem vettek fel sehová, sem a szakmáimba, sem más területekre, pl recepciósnak, adatrögzítőnek, pultosnak sem. Kapcsolataim, segítségem nincsen, zárkózott ember vagyok, 1-2 barátnővel. Nos, a vége az lett hogy elkezdtem gyárakban dolgozni, mert oda legalább felvettek. De sehol sem bírtam sokáig, max másfél évig. Kikészít az az embertelenség ami ott jellemző, a monotonitás, a több műszak, a kemény fizikai munka nő létemre, a folytonos sérülések, a szüneten kívül nem lehet wcre elmenni szabály, és a munkatársak többsége ki is nézett maguk közül, nem tudtam beilleszkedni. Mostanra teljesen kilátástalan lett az életem, hiába jelentkezek bárhová, mégúgyse vesznek fel mint régen, hiszen már több éve végeztem el azokat a szakmákat, de egy percet sem dolgoztam bennük, a munkáltatók szinte lenéznek a gyári munkák miatt. Igazából már motivációm sincs, hogy ezekkel érvényesüljek, annyi elutasítás ért hogy már megutáltam az egészet. Talán valami újba kellene fognom...de félek már késő, és már megoldhatatlannak tűnik a tanulás, mert közben magamat is el kell tartanom valamiből, szüleim már nem támogatnak egyáltalán. Másrészt azok a területek amik érdekelnek és van tehetségem hozzá, azokkal nem lehet munkát találni ugyanúgy. Nem tudok konkrét szakmàt írni, csak ami érdekel és szeretem: idegen nyelvek, utazás, irodalom, művészetek, állatok. Kérlek a külföldre menekülést ne tanácsoljátok, mert itt szeretnék maradni egyenlőre.