Jelentkeztem egy állásra.3 fordulós interjú volt, ez nekem alkalmanként oda-vissza 100km vonatozást jelentett. Teszt hibátlanul ment, erre meg jött egy sablon elutasító mail. Mehetek valami jogi fórumra ezzel?

Ilyen anyagias sztorim nekem is van.

Van 2 diplomám, de gyes után 5 év kihagyással, 2 kisgyerekkel nem akartak sehova felvenni. Egy ismerős beajánlott egy könyvelőirodába. Mivel komplex könyvelésben nincs tapasztalatom, azt mondta a pasi, hogy megtanít mindenre, de pénzt alig kaptam. Igaz, csak félállás volt, így a pénz kb. a benzinköltségemre volt elég.

Persze, hosszú távon biztos megérte volna, egy 18 éves pályakezdőnek, de nekem gyerekeim is vannak, szóval elvállaltam, de nem repestem az örömtől.

2 hétig csak számlákat fűztem.

Aztán felmerült a pasiban, hogy tartsak neki angoltanfolyamot (kint éltem 2 évig, és a szakmai részt is kenem-vágom). És azt képzelte, hogy majd azt is 650 ft-os bruttó órabérben!!!

Aztán a képembe vágta, hogy a könyvelő csajnak nem ennyit ad ám, mint nekem, gondolhatom. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, kifakadtam, hogy azért szerintem én sem ennyit érek.

Az tetszett a legjobban, hogy azt mondta, 2500 ft-os órabérben akármilyen angoltanárt megkap.

Pénzéhes vagyok és kapzsi. Ja, persze, mert nem akarok ingyen dolgozni?!

Szerintem szakmaiért még jó árat mondtam. De ő totál komolyan gondolta, hogy majd óránként nettó 400 ft-ért nyomjuk a szakmai angolt. Kidobott, de persze kiderült, hogy még csak be sem jelentett.

Nekem nagyon rossz érzés volt, de főleg azért, hogy ennyire olcsón adtam magam, szégyelltem azt az egy hónapot, amit ott töltöttem.

Utána bruttó 350.000-ért el tudtam helyezkedni egy multinál, szóval fel a fejjel, csak ki kell várni. Manapság még a jó szakembereknek is eltarthat akár évekig is egy jó állást találni.

Én azt itt jól megtanultam, hogy nem kell bármit elvállalni. Annyit érsz, amennyit fizetnek neked. Ha nem tetszik az ajánlat, akkor fel kell állni, és otthagyni.

Bocs az offért kérdező, de fel a fejjel. Ez a hely nem volt neked való, majd lesz egy jobb.

27/23-nak

Nem, nem fog lelépni. Ha valaki a költözés mellett dönt, maradni fog. Nem azért feccelt bele időt, energiát, hogy megpattanjon az első leendő alkalommal. Ha már felköltözött, a környéken fog vadászni. Az én lakóhelyemen nem hogy javult volna a munkalehetőség, még rosszabb lett úgy, hogy a régió "agyondédelgetett" városáról van szó, csak épp a városvezetés képtelen megoldani a munkahely-problémákat.

Aztán meg ki a fene akar 1 vagy 1,5 évente újat dobni és kezdeni az egészet elölről.

Ha pesti az illeti, akkor is bőven benne van a pakliban, hogy kilép, akármilyen okokra hivatkozva pl. jobb fizetés reményében.

Másrészt pedig nagyon ritka az, ha valaki manapság 5 évet kihúz egy munkahelyen. Vagy megszűnik a cég, vagy profilváltás történik, vagy a munkavállaló dönt úgy, hogy szakmailag nem tud tovább fejlődni annál a cégnél és azért lép, vagy fordítva: nem tud eleget nyújtani a cég elvárásainak. Úgy gondolom, hiba az, ha egy cég ezzel a természetes körforgással nem számol. Semmi nincs kőbevésve.

A cv-ben csak név, telefonszám és e-mail cím szerepel. Ha nagyon muszáj, jelzem, hogy a lakcím Budapest, a lakcímkártyámmal ezt tudom is igazolni, de soha nem kérték eddig.

Most fedeztem fel ezt az oldalt. Különösen a kérdező figyelmébe ajánlom, lévén ő ennek a korosztálynak az egyik képviselője, de mindenkinek nagyon tanúságos lehet.

[link]

A linket megnyitva menjetek le a nyakkendős ingekhez, mely mindegyike egy-egy történetet rejt.

Egy biztos: nem feladni! Csinálni, készülni, tanulni, értelmesen, hasznosan eltölteni az álláskereső időszakot.

Sok sikert!

Ingyen nem szabad dolgozni sehol sem, ha be sem jelentenek, abból még neked lehet bajod.

27-es vagyok, egyébként nem kell nekem bizonygatni, hogy nem megy el a vidéki, én tudom. A munkaadók nem tudják.

Sajnos elég sok tévhit van a fejükben, ha egyszer valakivel úgy jártak, már megy az általánosítás. Pedig minden ember egyedi, és nem tudhatja előre, hogy hogy fog helyzetekre reagálni, az állásinterjún meg azt hazudunk egymásnak, amit csak akarunk.

Elolvastam a linket, azért szerintem ez kicsit sarkított. Pályakezdő diplomás nem kell évekig sehova? De mégis milyen diplomával?

Én meg azt veszem észre, hogy 35 évesen, 10 év tapasztalattal nem kellek, mert bruttó 200.000-nél többet sehol nem akarnak fizetni. (Bár a bérigényemet nem kérdezik, csak gondolják.) Az utolsó munkahelyemen is hiába pályáztam belsős állást, amikor tudtam, hogy megszűnik a munkahelyem. Inkább felvettek egy kezdőt.

Persze értem én, hogy nekik is nehéz, alapvetően inkább az a baj, hogy kevés a munka, de ami van, azt tapasztalatom szerint mégis inkább pályakezdőkkel akarják betölteni. Persze nem árt a protekció sem.

Na, igen az a másik véglet: ha van tapasztalat, akkor meg az nem kell, mert meg kell(ene) fizetni, így a tapasztalt munkaerő is - ha már felélte a nem létező tartalékait - elfogadja a pályakezdőknek szánt bérezést, nem ritkán a minimálbért. :-(

A pályakezdőktől meg 20 éves tapasztalatot várnak el. Faramuci egy helyzet az biztos. Nem csodálom, hogy aki teheti, az húz el ebből az országból.