Van itt olyan, aki szereti a munkáját? Mit csinálsz és miért szereted?

Köszönöm, hogy mindezt leírtad, jó látni, hogy van itthon is olyan, aki szereti a munkáját.

Én még egyetemre járok, a kérdést azért tettem fel, mert szinte mindenhonnan, a hírekből, a mindennapokból azt hallom, hogy jobb esetben van az embereknek munkájuk de legtöbbször nem szeretik azt és még csak meg sem fizetik őket rendesen, így napról-napra élnek.

Az egyetemi tanulmányaimat és a mindennapos felmerülő költségeket diákmunkákból állom, mert a szüleimmel nem valami jó a kapcsolatom és nem támogatnak semmilyen formában.

Gyakornoki munkára is gondoltam jelentkezem, de csak heti 2 hétköznapomat tudtam óramentessé tenni a sok órám miatt (most fogom kezdeni a 4. félévet). Diákként a korábbi munkámat szerettem, 1 évig ott voltam de sajnos áthelyezték a céget, így az a lehetőség megszűnt. Jelenleg is hasonlót kerestem, de ha lenne is munka csak minimálbért fizetnének. 2 hónap keresés után sikerült találnom egy adminisztratív munkát, igaz nagyon messze van és szinte meg se éri odajárni, mert a bérlet elveszi a megkeresett pénz nagy részét, de közelebb nem volt semmi. Ráadásul a munka sem tetszik, mert összevissza ugráltatják a diákokat és fenyegetőznek, hogyha nincs kész valami vagy nem vagyok elég gyors, akkor kirúgnak, pedig nem normarendszeres. Pl. múltkor eltűnt fél órára a "főnök" aki adja a feladatokat, míg vártam, hogy visszajöjjön elkezdtem unalmamban a telefonomat nyomkodni, másnap pedig jött a lecseszés, hogy maximum ebédidőben vegyük elő a telefonunkat de csak ha nagyon sürgős elintéznivalónk van, mert ez egy munkahely. Már ha mosdóba megyek, akkor is furán néznek, amiért elhagytam a helyemet és nem dolgozom. Ez számomra nagyon furcsa, mert a korábbi munkahelyemen a munkahelyi gépről nyugodtan olvasgathattam híreket, senki nem szólt érte, sőt ilyen "bevezetés" után jobban is ment a munka, azt is mondták, hogyha valamit ki kell nyomtatni, be kell szkennelni a sulihoz akkor nyugodtan használjuk a nyomtatót. Két, szinte ugyanakkora cégről van szó, ezért nem is értem a stílust és sajnos eléggé el vagyok keseredve, hogy diákként már ennél nem lesz jobb helyem.