Miért mondják sokan, hogy egy diploma ma már nem ér semmit, amikor minden statisztika azt mondja, hogy átlagban a diplomások könnyebben és előbb találnak munkát?

Igen- nálunk is szívesebben veszik a fel a diplomást éjszakai takarítónak mint a 4 osztályos Lakatos Romeót.

Ezért találnak hamarabb munkát.

Szerintem elkeserítő, ha valaki szívvel-lélekkel tanul, érteni fogja a szakmáját, látja a problémákat, ég a vágytól, hogy segítsen leküzdeni azokat - de soha nem fogja, mert büfészakos volt.

Szóval lehet, hogy diplomával könnyebb elhelyezkedni, de ez nem feltétlen vigasztal egy lelkiismeretes embert.

Amúgy egyetemen is kb csak orvosi, informatikus és mérnök szakmákkal lehet elhelyezkedni szakmán belül / könnyen / könnyen diplomát igénylő munkakörben.

Ennél OKJ-n se rosszabb a helyzet.

Ismerősöm nem tudott elhelyezkedni az OKJ-jával, de van munkája szakmán kívül. Diplomásokról hallani rosszabb helyzeteket is.

A diploma természetesen sokat számít. Lehet mondani, hogy a jó szakma jobb, ami egyrészt nem igaz, másrészt amíg szakmával lehet egy picivel jobb kezdő fizud, mint diplomával, ez 2-3 év munkatapasztalat után már erősen megváltozik, egyszerűen azért, mert diploma mellé karrierlehetőséget is kap az ember.

És természetesen a diplomások könnyebben kapnak munkát. Ez van. A filozófusok is. Nem egy ismerősöm végzett filón, van közük politikai elemző, marketingszakember, multis középvezető egyaránt, havi 300 alatt egyikük sem visz haza.

Én most nyáron végeztem a sulival. Mérnök informatikus diplomát kaptam.

Nem találok semmi munkát, nem akarnak felvenni sehova a szakmámban.

De mivel enni csak kell és a számlék is jönnek így felvettek gépbeállítónak ismerős által egy gyárba.

Sokat kell rohangálni meg pakolni is de szombatokkal együtt nettó 140 megvan.

Azt mondom még örülhetek is, mert sok ismerősöm aki velem együtt végzett rosszabbat talált. Az egyik szalagmunkás egy gyárban, a másik meg elektronikai osztályon eladó a Tescoban minimálbérért.

Pontosan ezért mondják, hogy nem ér semmit amit az utolsó leírt. Eltöltesz jobb esetben 3-4 évet az egyetemen (általában 6-7-et is) és akkor még csak az iskolával végeztél. Nincs tapasztalatod, nincs gyakorlatod csak egy papírod. A diplomás munkák mindig nagyobb felelősséggel járnak így nem kockáztathatják meg, hogy egy pályakezdőt vesznek fel. Szóval itt vagy 25-6 (vagy több évesen) otthon már nem maradhatsz, megélni meg meg kell valamiből, nincs idő több évet várni a megfelelő ajánlatra (ugye akár pályakezdő akár nem a diplomás elvárna egy netto 200 feletti fizetést), ezért el kell menned a gyárba szalagmunkára.

Míg azt az 5-6-7 évet (tegyük fel ebből lejön 2 év az OKJ miatt) eltölthetted volna már azzal, hogy gyakorlatot, tapasztalatot szerzel és kapcsolatokat teremtesz. Aztán ha van igény a felsőfokúra, a munkahelyeden munka mellett eltudsz menni.

Arról nem is beszélve ha időközben rájössz, hogy félreválasztottál és mégse szereted azt a szakmát amit tanultál akkor megint csak elpazaroltál 7 évet.

Véleményem szerint az lenne a leglogikusabb, ha elvégzel egy alap szakmát (lásd.: OKJ) ami erősen kapcsolódik ahhoz amit szívesen csinálnál. (pl. gépésztechnikus ) Elkezdesz dolgozni a szakmádban, meglátod tetszik-e ha igen és szükséges akkor fogod magad és elmész felsőfokú képzésre (pl.: gépész mérnök).

Eleve az egyetem is könnyebb lesz mert lesz róla fogalmad mi hogy működik másrészről még akár finanszírozhatja is a cég a továbbtanulásod (természetesen tanulmányi szerződés megkötésével) így gyakorlatod is lesz, diplomád is és egy biztos helyed ahol igényelheted a több fizetést mivel már diplomás vagy.