Szülők nyomása álláskeresésnél?

Felnőtt ember vagyok, és habár szülőkkel élek iszonyú nagy a nyomás álláskeresésnél és egyfajta megfelelési kényszert akarnak kierőszakolni. Sajnos jó pár hónapja eredménytelen az álláskeresés, de a szüleim nem toleránsak. Csinálom, interjúkra járok, itthon besegítek, ügyeket intézek. Nem járok bulizni, igyekszem árammal is spórolni, van hogy a sötétben ülök inkább. Meghúzom magam, mert ez nekem is rossz így. Azt hiszik hogy én ezt élvezem stb, sokszor oltogatnak vele, hogy "ha dolgoznál nem lenne ilyen jó kedved" vagy "Elmennél dolgozni bla bla bla" Amikor már a munka szó hallatán gyomorgörcsöm van. Sajnos nem tudok kemény fizikai munkát végezni pl segédmunka és társai. Apám erre azt mondja, hogy k*rvára leszarja, százalékoltassam le magam akkor, vagy menjek közmunkára. Anyám is azt mondja hogy neki mindegy mit, lesza*ja csak menjek. Volt, hogy XY bevásárlóközpontban láttuk a megváltozott munkaképességű embereket mint kocsigyűjtők. Erre anyám azt mondja hogy miért nem megyek én is kocsigyűjtőnek, ha ilyeneket felvesznek oda. Persze tesóm az világ életében minta volt. jó tanuló, jó meló, aztán főnök fizetett neki egy jó szakmát, így nyilván én leszek a rossz...Persze van amikor én csinálom meg az ő munkahelyi feladatát, vagy fordítok le neki valami szöveget...Nagyon rosszul érzem már magam és nulla az önbecsülésem. Emberekkel már nem is találkozom, úgy sem vesznek fel sehova, otthon is pancsernak tartanak. Mit tudnék kezdeni a helyzettel?