Lehetek még sikeres nő?
26 éves vagyok, mint kérdésemből kiderült, nő. Sokszor töprengem azon, hogy lehetek-e még az életben sikeres nő? Ugyanis a velem egykorúak nagyon nagy része már dolgozik (bár hozzá kell tenni, nem mindenki orvosként vagy jogászként, és ezzel nem azt akarom mondani, hogy más munkák semmirevalók, csak azt, hogy nem kell az általuk végzett munkához 5-6 évet egyetemen tanulni, így hamarabb álltak munkába), sokan már elköltöztek otthonról, menyasszonyok/feleségek lettek, esetleg már családjuk is van. Tehát van valamilyen szintű karrierjük és a magánéletük is tart valamerre.
Én viszont itthon élek, egyetemre járok (25 évesen kezdtem, így jóval később kezdek el saját lábra állni), bár mellette dolgozgatok, azért mégsem ugyanaz, mintha minden nap csak a munkára tudnék koncentrálni és napi 8-10 órát dolgoznék és ezután kapnék fizetést, nem pedig 4-5 óra után. Frusztrál ez a dolog, mert úgy érzem, le vagyok maradva. Szeretnék egy jó állást,vannak céljaim, ehhez viszont el kell végeznem az egyetemet, ami rengeteg időt igényel, így mellette nem igazán tudok pl. a magánéletem szintjén emelni. Komoly párkapcsolatban élek, de szeretnék már előrébb lépni, ami viszont még nem lehetséges. Nem leszek még elkésve 30 évesen ezekkel? Olyan idősnek érzem már magam.
Itthon élsz? Komoly? Én meg képzeld a szomszédom mellett.
Najó ez csak vicc volt, gondolom úgy értetted a szüleidnél. Nem mindenki érik egyforma gyorsan, és nem mindenki vágyik ugyanarra. Szerintem akkor leszel sikeres, ha elérsz mindent amire vágysz, akkor amikor tervezted. Nem kell mások után szaladni.
25 éves korod előtt mit csináltál? Úgy értm 18 évesen gondolom érettségi. Esetlent 1-2 éves képzés még az egyetem előtt. Közben dolgoztál valamit, vagy 25 évesen teljesen pályakezdő vagy?
Egyébként 30 felett is lehet házasodni és gyereket szülni. Nem vagy lekésve semmiről. Ha komoly a párkapcsolatod, akkor beszéld meg a terveidet a pároddal. Attól, hogy csak 4 órás munkád van, még elvehet feleségül, ha ő is ezt akarja. Egyetem mellet keress minél előbb olyan gyakorlati helyet, ahol az adott szakmában dolgozgathatsz, hogy suli végeztével könnyen állást szerezz. 1-2 év munka után pedig jöhet a baba. Akkor kb. 32 leszel.
Szia! Sokszor éreztem magam úgy, mint te. A huszas éveimet én is egyetemre járással töltöttem (amivel nem sokat értem így elkezdtem egy másikat is), volt több párkapcsolatom (persze mindig azt hittem hogy az aktuális lesz az igazi) és elkezdtem dolgozni.Közben állandóan azt éreztem, hogy egyáltalán nem haladok semerre, se a munkában, sem a magánéletben, csak úgy sodródok.
Közben láttam, hogy a barátnőim szép lassan megházasodnak, babát vállalnak, én meg még 28 évesen is anyáméknál élek, mert a komolynak gondolt párkapcsolatomnak nem akarózik velem összeköltözni. Na ekkor kiléptem ebből a kapcsolatból és rövid időn belül megismerkedtem valakivel, akivel 3 hónap alatt összeköltöztünk, eljegyzett, összeházasodtunk, és van egy lányunk.
31 vagyok most. Nem tudom van-e tanulság, hogy miért akkor történnek a dolgok az emberrel amikor. Hogy jó lett-e volna huszonévesen házasodni és babázni, mint ahogy a barátnőim tették. Az az ő életük ez meg az enyém. Így alakult, nem tudok rajta változtatni, de a jövömet tudom alakítani, ahogy te is.
Nem értem a kérdés célját. Ha valaki azt mondja, hgoy 30 felett el lennél késve ezzel, akkor félreteszel mindent és onnantól a temetésedre gyűjtesz?
Vagy milyen válaszopciók vannak?
Nézd, én is huszas éveim nagy részében dolgozgattam csak.
28 évesen végeztem a főiskolával. Most 31 vagyok, pár hónapos babával, jó munkahellyel (és fizetéssel, ez alapján jelenleg jó TGYÁS-t kapok) és éppen az adott munkahely által fizetett szakirányú továbbképzés vizsgájára tanulok.
Én 34 évesen változtattam mindent az életemben, új párkapcsolatom lett (végleges), és új munkát is kellett keresnem.
Nem vagy lemaradva semmiről, 8 évvel vagy fiatalabb nálam!
Én 32 vagyok,most végeztem az egyetemmel,és ha minden igaz októbertől lesz egy szar garantált bérminimumos közalkalmazotti állásom.Én is otthon lakom,2 évvel ezelőtt szakítottam a barátommal,a semmiből meg nem tudtam albérletet fenntartani,ezért kénytelen voltam visszaköltözni 30 évesen anyámhoz.Előtte,mielőtt meg belevágtam az egytembe ápolási segélyen voltam otthon a Nagyimmal évekig.
Kész csőd az életem,se a pasiknak nem kellek(pedig csinosnak mondanak mások),se a munkáltatóknak,mert már "öreg" vagyok.Én is ezt látom a facebookon,a korombeliek/egykori gimis osztálytársak,már sokan multiban középvezetői pozícióban dogoznak,esteleg épp kisgyerekeznek...Lakás,autó,nyaralós képek...:(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!