Rá merjem bízni apámra a ballagási pénzemet? Hosszú lesz!

Készüljetek fel hogy ez most nem csak egy ilyen üzleti kérdés lesz, hanem bemutatom a szüleimmel való kapcsolatot is, mert mit érek ha megduplázódik a pénzem, ha a fater később nem adja oda? Szóval elvileg jó döntés lenne fateromra bízni a pénzt, mert viszonylag jól betudja fektetni, nyertünk is így már viszonylag elég sokat egy átlagos családhoz képest, merthogy mi azok vagyunk, mármint anyagilag tekintve. Szóval van egy 100 ezer forint feletti összegem, amit ballagásra kaptam, nyáron leszek 20 éves (5 éves volt a gimnázium),a pénzemet idén fektetné be 5 éves időre, ami 2015-től értetendő, mert az első év nem számít, így 2020-ra férhetnék a pénzemhez (azért nem saját számlára fektetem be a pénzemet, mert csak, ezzel ne foglalkozzatok, és ha már itt tartunk ne is kérdezzetek vissza semmiről se, nem vagyok h.lye, mindössze annyit várok tőletek, hogy a leírt tények alapján döntsétek el hogy megbízhatok-e apámba). Kezdem is részletezni egy picit a családommal való kapcsolatot: nálunk mindig is tabu téma volt a szex és a nők, még most is, és anyám nemrég olyat mondott rólam hogy nem kell még nekem nő, NO COMMENT. Ezzel szerintem elég sokat elmondtam a velük lévő bizalmi helyzetemről, ennek ellenére még 10.-edik félévig is (amikor 10.-edikes voltam, tehát durván 3,5 éve) próbáltam bizalmi helyzetet kialakítani a családommal, ezek után elkezdtem vallani azt az elvet, hogy "aki lesz@r , azzal nem foglalkozunk", ez nem csak egy ilyen tini kirohanás, hanem ezt már három és féléve vallom, és egyre csak erősödik:D Tehát ők nekem az ellenpéldák, ami szerintük jó az nekem szinte automatikusan elvetendő, semmiben sem azonosulok velük, mindig csak mással foglalkoznak, másról beszélnek mintha ők nem is léteznének, szóval nekem olyan mintha nem is a saját életüket életüket élnék hanem másokét. Ezenkívül teljesen antiszociálisak: az emberekkel való kapcsolatuk közelít 0-hoz, én nem hozhattam a házhoz kiskoromban senkit sem, és ez elég durván kihatott a szociális kapcsolataimra, amikor elballagtam az általános iskolából (ott még voltak barátaim) egyszerűen nem tudtam beilleszkedni a gimnáziumba, 10-edik félévig rendszeresen engem basztattak. Egyébként csak úgy mellékesen egyszer amikor elmentem még akkoriban anyámmal egy boltba az eladónő megjegyezte hogy én idegileg teljesen kivagyok készülve (igaza is volt), anyám persze meg sem hallotta. Most már azért ha nem is olyan közeli barátok, de haverok akikkel eltudok lenni szerencsére vannak. Van hobbim, ételt kapok, normális körülmények között élhetek, és ha a szülői feladatokat nem is teljesítették, aminek örülök is, legalább az alapvető szükségeimről gondoskodnak, szóval maximálisan elégedett vagyok, nekem így ahogy van tökéletes. Persze előre gondolva azért nem jönne rosszul ha a pénzem 5 év múlva érne mondjuk egymilliót, abból már azért el lehetne kezdeni az életet, de a szüleimmel való kapcsolat miatt nem szívesen bíznám apámra a pénzemet, kiskoromban például mindig kölcsönkérte és sosem adta vissza csak ígérgetett, de legalább nagyon megtanultam spórolni és tényleg csak arra költöm a pénzemet ami feltétlenül szükséges. Köszönöm szépen a fáradtságot hogy elolvastad, remélem nem untattalak túlságosan, a válaszokat szívesen várom:)