Hogyan írjam meg az önéletrajzomat?

1. hiba: Hiányzó dátumok

Sokan – annak érdekében, hogy elkerüljék az életkor, vagy a tapasztalatszerzési idő hossza miatti megkülönböztetést – nem adják meg pontosan, hogy mikor fejezték be az iskoláikat, vagy korábbi munkahelyeiken mettől meddig dolgoztak. Pedig a pozíciók betöltésért felelős szakemberek az önéletrajzokat sokkal inkább az alkalmatlanok kiszűrésére, semmint az alkalmasak megtalálására használják. Egy fejvadász vagy HR-es szempontjából a hiányzó adatok egyértelműen arra utalnak, hogy a jelölt el akar titkolni bizonyos – például a túl gyakori munkahelyváltásokra vagy a túl hosszú munkanélküli periódusra utaló – információkat. És ez nem az, amivel pozitívan lehetne megragadni azok fantáziáját, akiknek használatára az önéletrajz íródott. Bár ez is tökéletlen megoldás, de adott esetben a munkahelyek és munkakörök lajstromozása helyett – ha mindenképpen szükségesnek tűnik – érdemes az elmúlt öt-tíz évben szerzett szakmai tapasztalatokat felsorolni az önéletrajzban.

2. hiba: Eladási hiányosságok

Az önéletrajzban szereplő túl sok megalapozatlan követelés, vagy a túlságosan sok szakmai zsargon nem segít „eladni” a jelentkezőt. Az önéletrajz olyan marketingeszköz, amelyet úgy kell megtervezni, hogy nyilvánvalóvá tegye a kandidáló szakmai képességeit és erősségeit, s az olvasóban az alkalmasság érzetét alakítsa ki. A jó CV hatásos képet fest tulajdonosának piacképességéről, s képes lehet interjúlehetőségek egész sorát megnyitni.

3. hiba: Elmerülve a múltban

Az egyik legnagyobb hiba, ha az önéletrajz évtizedekre visszamenőleg részletesen taglalja a jelentkező életútját. A CV nem azonos a biográfiával, így felesleges minden apró részletre kitérni. A hosszú évekkel korábbi történések, munkahelyek, tapasztalatok a legtöbb esetben irrelevánsak a mostani alkalmazás szempontjából. Mivel pedig a felvételt intéző szakemberek az önéletrajzokat az alkalmatlanok kizárására használják fel, mindazokat az önéletrajzokat, amelyek megfejtése túl sok munkával járna, eleve a „nem felelt” feliratú iratrendezőbe dugják. Persze a „Korábbi tapasztalatok” címszó alatt össze lehet foglalni a korábbi időszakok néhány fontosabb fordulatát, de érdemes a részletekkel az utolsó (legfeljebb) tíz év munkáira, tapasztalataira, szakmai kompetenciáira szorítkozni.

4. hiba: A tanácsadók elhullása

Sok jelölt előszeretettel jelöli meg jelenlegi tevékenységének mibenlétét ezzel a kifejezéssel: tanácsadó. Az alkalmazó szempontjából azonban éppen ez a „Nesze semmi fogd meg jól!” kategóriája. Ez alól csak az jelent kivételt, ha sikerül részletesen megfogalmazni, s projektekhez kapcsolni a konzultánsi munkát. Egyébként a tanácsadói státus a HR-esek olvasatában a munkanélküli vagy a parkoló pályára állított szinonimája. Ezek pedig nem nagyon vonzó fogalmak.

5. hiba: Irreleváns információk

A fejvadászok és a HR-esek többsége egyetért abban, hogy az adatok szintjét meghaladó személyes információkat nem helyénvaló vagy szükségtelen az önéletrajzban szerepeltetni. Egyesek pedig kifejezetten azt gondolják, hogy a CV-hez fotót mellékelni a létező legrosszabb húzás. E nézetüket azzal indokolják, hogy az önéletrajz megírása az egyetlen olyan lehetősége a jelöltnek, amelyet teljesen ellenőrzése alatt tarthat. Minden olyan dolog, amely ezt a kontrollt gyengíti – ilyen például egy vitatható minőségű fotó – lehetőleg el kell kerülni. Mivel az egy-két oldalas dokumentum eldöntheti, hogy a jelöltet esetenként több száz másik közül behívják-e interjúra, így minden benne szereplő szó jelentőségteljes, mert ezek alapján fogadják el vagy utasítják el a felkínált szakértelmet, tapasztalatokat és a CV-n átszűrődő személyiségjegyeket.

Mindezek mellett sohasem szabad elfelejteni, hogy a megnyíló állások nyolcvan százalékát valóban a személyes kapcsolatok hálóján keresztül töltik be. Ha úgy tetszik az állások legnagyobb része valóban le van vajazva. Mégis a pozíció elnyerésében a CV-nek hatalmas szerepe van, mert az ajtót az ajánlók ki tudják nyitni, de belépni magának a jelöltnek kell.