Miért nem jeleznek vissza az álláshirdetők?

Jobb lenne mást okolni, mi?

Nem. Egy-egy állásra, pl. vidéki hotel recepciósának NAPI 60-80 önéletrajz érkezik. Nem képzeled, hogy egy hét után mind a 600-700 embernek visszaírok, akiknek nem sikerült?

Én tudok munkát, rögtön felvesznek, szállás biztosítva, bejárás biztosítva, csak külföldön van.

Én egy évig szórakoztam ezzel aztán feladtam.

Ha érdekel irj priviben.

Lehet, hogy egyszerűen nincs idejük, erejük, energiájuk több száz, vagy ezer levél megválaszolására, vagy egyáltalán átnézésére sem. Képzeld magadat egy álláshirdető helyébe. Föladod az álláshirdetést, másnap bemész az irodádba és látod ám, hogy 320 e-mail érkezett, ami a nap folyamán egyre csak sokasodik... Te mit tennél? A halom munkád mellett elkezdenél egyesével válaszolni minden e-mailre?

Sajnos ez a mai kor átka, hogy rengeteg munkanélküli van és még a munkaadóknak sincs könnyű dolguk kiszűrni a rengeteg jelentkező közül az adott munkára megfelelő személyt. Ez így senkinek sem jó...

Mert ilyenek. Lehet kiskirályt játszani, azt nagyon szeretjük Magyarországon.

Én most kerestem állást külföldön, egy táblázatban vezettem, hogy hová adtam be (recruit cégek mellett direktben is egyes nagyobb cégekhez) és honnan kaptam választ. Kb a fele válaszolt (kérdés, hogy a másik felében hány helyen jutott el az illetékeshez a mailem, mert voltak info@ kezdetű emailcímek is) legalább egy sablonválaszt. Pl. hogy most nincs a végzettségemnek megfelelő, de nézzem a cég honlapján, vagy hogy 3 hónapig megőrzik az önéletrajzom, ha ezalatt lesz lehetőség akkor jelentkeznek, stb. Néhány levél végén ott volt, hogy sok sikert kívánnak, szóval az elutasítások után sem maradt bennem rossz érzés. Az egyik nagyon aranyos volt, a válaszában ajánlott egy recruit céget, hogy ők megbízhatóak, keressem XY-t ezen a telefonszámon (cím, email megadva) és hivatkozzak rá, hogy ő ajánlotta.

Volt aki szinte azonnal válaszolt, de volt 2 héttel későbbi visszajelzés is.

Persze lehet kifogásokat keresni, hogy sok a jelentkező, nem fogok mindenkinek írogatni(azért az egyik cégnél ahol dolgoztam, a HR-esnek 5-kor kiesett a toll a kezéből fél napot kávézgatással meg itt-ott csevegéssel töltött, de ő sem válaszolt mindenkinek), blabla, de valójában arról van szó, hogy otthon ennek nincs kultúrája. Mint ahogy az interjúztatásnak sem, otthon az igazán jó szakmai interjúk a ritkábbak voltak, ég és föld otthon és külföldön állást keresni. Otthon volt olyan, hogy az interjú alatt azon gondolkoztam, hogy fel kéne állni és szépen elköszönni, ne pocsékoljuk egymás idejét.

Egyik helyről konkrét állásajánlatot kaptam, a másiknál csak a második fordulóra hívtak be, de mind a kettőnél mondtam, hogy köszönöm nem...