Az emberek mégis miért mindig a külső körülményeket hibáztatják ha nem elégedettek az anyagi helyzetükkel vagy a jövedelmükkel?
válasza:Kedves kérdező, hadd kérdezzem meg tőled, hogy te milyen családi háttérből jöttél? Hány testvéred volt, a szüleid támogatták-e a továbbtanulásodat, vagy esetleg 3 műszakos fizikai melósként sikerült lediplomáznod, és nyelvvizsgát szerezned?
Sokan ugatnak itt úgy, hogy a szüleik 25 éves korukig taníttatták őket, s más dolguk sem volt, mint az iskolapadban ülni. Én tudom, hogy azért nem egyszerű egy keményebb műszaki egyetemet elvégezni,de nem kell azzal villogni, hogy ez egyedül a te érdemed.
Nekem is van diplomám, de elsősorban azért, mert a szüleim keményen megdolgoztak érte, hogy mehessek továbbtanulni. És maximálisan meg tudom érteni azt, akinek ez nem adatott meg.
Legyél már kicsit empátiásabb a saját társaid felé, elsősorban azért ilyen pocsék ebben az országban élni, mert ilyen emberekkel van tele, mint te.
És igen, lehet pozitívan gondolkodni, de attól valóban nem lesz több munkahely és olcsóbb kenyér ebben az országban.
Véleményekre voltam kíváncsi, de persze itt is csak a személyeskedés jött elő...
5-e vagyunk testvérek és továbbtanultunk mind. (persze a kicsiket kivéve, mivel ők még csak általános iskolások) Szüleim középiskolai tanárok. Nem kellett fizikai munkásként végigtanulnom az egyetemet ha nagyon megszorultam akkor mindig ki tudtak segíteni valamennyivel, de általában az ösztöndíj, diákhitel meg a szociális juttatásokból futotta a kollégiumi díjra és a megélhetésre. 4 éve végeztem, dolgoztam külföldön (takarítás) 1 éve hazajöttem, hogy vállalkozást indítsak, amihez rengeteg segítséget kaptam mégpedig az ÁLLAM-tól. Igen, ilyen szar országban élünk!!! Nemcsak oktatással készítettek fel a vállalkozói lét nehézségeire ezzel együtt az izgalmaira, hanem még kezdő támogatást is adtak. Rengeteg ilyen pályázat van és egyszerűen le vagyok döbbenve, hogy az embereknek még ha lenne is egy jó ötletük, egyszerűen nem képesek kilépni ebből a mentalitásból amit te is képviselsz előző válaszadó. Mindig csak a kifogások, hogy ez szar az a szar. Így valóban csak a szarban marad az ember! Nem hiszem, hogy a magamfajta emberek miatt ilyen pocsék ebben az országban élni, hanem pont a hozzád hasonlók miatt.
Köszönöm a másik válaszadónak is a hozzászólásait, azzal nagyon egyetértettem! :) Ment is a zöld kezecske. Pirosat nem adtam senkinek, mert mindenkinek joga van a saját véleményéhez.
válasza:Ne haragudj, mégis hogy lehetne kihagyni a személyeskedést egy olyan kérdésből, amit tulajdonképpen személyiségfüggő?
Mint írod, téged végig támogattak a szüleid, nálunk konkrétan nekem kellett beleadnia rezsibe az egyetem mellett (ja, az 5-ös vagyok), ezért kemény fizikai munkát kellett végeznem ami persze az eredményemen látszott meg - csak ugye itt is jön az, hogy mindig azok okoskodnak, akik egyébként könnyű helyzeten vannak.
Ha engem támogattak volna, akkor valószínűleg nekem sem sírna a szám, de a különböző háttér különböző lehetőségeket jelent. Én megtanultam otthon magamnak két nyelvet, mégsem lett vele jobb állásom egyelőre - látod, törekedtem, de nincs ezáltal több munkahely az országban.
Akkor meg miről beszélünk?
válasza: válasza:Az emberek mostanában megpusztulnak, ha valaki nem ad munkát nekik. Munkahely, állás, csak ebben gondolkoznak!!! Ja, és mindez nehogy jutalékos legyen!!! Ez semmi más, mint a felelősségvállalás teljes hiánya, a lustaság, és az önbizalomhiány.
Ha a családom eltartása a cél, és senki nem ad munkát, akkor a saját kezembe veszem a dolgokat, és nekiállok korrepetálni, másnak füvet nyírni, idős néninek bevásárolni, tesco parkolóban kocsit visszatolni, szabad időmben pedig tanulni bármit...
Próbálhatjátok szépíteni, túl sok mindent láttam már...
Ha jobban elolvastad volna amit írok, akkor lejött volna neked, hogy engem se támogattak a szüleim. Annyit írtam, ha valami gebasz adódott, teszem azt nem volt pénzem hazautazni akkor valamennyit tudtak adni, hogy legalább meglátogassam őket. Aztán volt olyan helyzet, hogy én adtam nekik. Sztem ez így normális. Nem verem a mellem, hogy milyen nehéz helyzetben voltam, mert simán dramatizálhatnám én is a családi hátteremet.
Én is előadhatnám a mártírt, hogy recepcióztam, takarítottam meg adatfeldolgozást végeztem a suli mellett és nem épp magas életszínvonalon éltem. Csak tudod én élveztem az egyetemista létet ezt a fajta csóróságot, a kolesz hangulatot. Másnak ettől is sír a szája, hogy nem lakhat albérletben. Szerettem tanulni az időnként jött diákmunkák meg sokszor szórakozásnak tűnt a tanulás mellett, mert szerencsémre mindig írtó jó társaságba kerültem. Voltak nehéz és nagyon kemény időszakok is, de az azért kellett, mert ezáltal jobban tudom értékelni a jót.
Aztán persze sok minden változott. Keresem azóta is a lehetőségeket! Tudod, nem az fontos, hogy mindenből a legjobb legyen, hanem ami van abból a legtöbbet kihozni.
De ha téged ez megvigasztal akkor maradjunk annyiban, hogy nekem jóval könnyebb helyzetem volt. Hiába 5 testvér és pedagógus bérből élő szülők.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!