Megvetendő, hogy válogatok a munkalehetőségek között?

Idén nyáron fejeztem be az egyetemi tanulmányaimat (állami támogatáson), de a diploma még nincsen a kezemben a nyelvvizsga hiánya miatt. Jelenleg ezen dolgozom, 1-2 hónap múlva reális lesz, hogy megpróbáljam a vizsgát. Tehát jelenleg itthon vagyok (szüleimmel élek), de ez korántsem jelenti azt, hogy lógatom a lábam. Most például már 3 hete nem volt időm elővenni az angolt normálisan, mert mindig kellett valamit csinálni. Az utóbbi héten például nővéremék vállalkozásába segítettem be fordítással (műszaki leírásokat angolról magyarra), és ezzel kapcsolatosan gyakran van más teendő is, például postára adni a megrendelt árut, vagy ha úgy kérik, kiszállítani házhoz. Ezen kívül itthon is akadnak teendők, amikből természetesen kiveszem a részemet, takarítok, főzök és a bevásárlást is intézem itthonra és a nagyszüleimnek is (pár percre laknak tőlünk), mivel van autónk, nekem pedig jogsim.

A lényeg: amíg nem vagyok túl a nyelvvizsgán (és nincs is a kezemben a diploma), még nem vagyok annyira ráállva a munkakeresésre. A környék álláshirdetéseit szoktam nézegetni, főleg részmunkaidőben, és volt is már nem 1, amire a jelentkezésemet is elküldtem, mert tetszett (pont a tanult szakmámba vágott volna), de sehonnan nem kaptam visszajelzést.

A napokban szólt az egyik nővérem, hogy hallotta, hogy egy bankban telefonos ügyintézőt keresnek. Én azonban erre nem jelentkeztem, mert egyrészt ez a terület egyáltalán nem érdekel (nem akarok ilyen szinten emberekkel foglalkozni, nem vagyok az a toleráns típus, aki bájologni tud a telefonban), másrészt teljes munkaidős állásról volna szó. A nővérem teljesen kiakadt, hogy én milyen vagyok, miért nem ragadom meg a lehetőséget. Ő úgy gondolja, hogy akár felszolgálónak is el kellene mennem, hogy dolgozzak.

Én viszont úgy gondolom, hogy egyelőre az angollal kell foglalkoznom. A sikeres vizsgatétel után pedig szintén nem szeretnék mindenféle állásra jelentkezni. Lehet naiv vagyok, de én még hiszek abban, hogy fogok olyan munkahelyet találni, ahová örömmel járok majd be, mert azzal foglalkozhatok, amit szeretek, amihez értek. Aztán lehet, hogy ez egy tévképzet. Akkor viszont egy idő után ezt úgyis észreveszem és akkor természetesen beérem kevesebbel is. De úgy érzem, hogy a jelen helyzetben megtehetem, hogy "válogatok".

Ez szerintetek elítélendő?

Később, ha lesznek gyerekeim és el kell tartanom a családomat, egyértelmű, hogy akár a mekibe is elmennék dolgozni.

Talán páran írnátok, hogy munkatapasztalatnak akármilyen állás megtenné, de nem hiszem, hogy a mérnök végzettségemmel olyan sokat nyomna a latba, ha dolgoztam volna telefonos ügyintézőként, vagy felszolgálóként.

Tudom, hogy nagyon sok a munkanélküli és ezért kicsit szégyellem magam, hogy én meg itt válogatok, de tényleg úgy érzem, hogy most ezt még megtehetem. Rosszul gondolom?