Ti vágytok hírnévre? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem?

Nem. Apám a saját környékünkön ismert embernek számított, így gyerekként láttam és éreztem, milyen "ismertnek" lenni.

Hidd el, az árnyoldalai jobban kiugranak. Bárhová mész, mindig figyel valaki, nem viselkedhetsz akárhogy, mert indul a pletyka (sokszor olyankor is, ha nincs rá alap).

Egy példa: hajnalban indultunk volna családostól egyik nyáron nyaralni. Indulás előtt jutott eszébe apámnak, hogy a kocsi papírjait a munkahelyén hagyta, így beugrott értük.

Másnap elindult a pletyka, hogy biztos titkos szeretője van, azért volt hajnali fél négykor az irodájában...

Vagy ha elkövettem alsósként diákcsínyt (galacsinnal dobáltam valakit), a tanártól (!!!) megkaptam, hogy "ezt azért merted megcsinálni, mert apád..."

Annyi idősen fel sem fogtam, hogy apámnak mi a munkája, nemhogy erre építve bármit csináltam volna.

Amint tehettem menekültem is minél messzebbre, ahol nem ismerik apámat.