Stresszes, érzékeny ember ápolónak elmehet?

Van egy barátnőm, aki hasonló paraméterekkel szeretett volna elmenni szociális munkára. Erre mondtam neki, hogy azért vagy alkalmatlan, mert túlságosan is alkalmas vagy!

Ha elkezdenéd, a második napon a kertedben sátorozna egy hajléktalan család, mert nem bírnád ki érzelmileg és a "munkát hazavinnéd".

Az érzékenység egyáltalán nem baj ha ápoló akar valaki lenni de a stresz az gáz mert ha ha a beteg meglátja az emberen akkor...mondjuk ilyen esetben az érzékenység is meglátszik de akkor a beteg legalább érzi hogy az ápoló aggódik érte és ez a legtöbb embernek jól esik!

egyébként nyugodtan elmehet ha a stresszet bizonyos szinten kontrollálni tudja!

Igen elmehet, sőt legalább az ott látott mások tragédiájának köszönhetően benő a feje lágya és leszokok a dilijéről. Rájön a munkája közben hogy az ő élete bizony nagyon is jó és szerencsés, mert Neki nem kell átélnie semmilyen maradandó károsodást a szervezetében.

Valamikor szörnyű dilis, erőszakos, követelődző elégedetlen fiatal voltam azt hittem csak nekem nem sikerül semmi-- mivel beteg soha nem voltam, fel se fogtam hogy milyen szerencsés fazon vagyok.

aztán 29 évesen ott hagytam a könyvelői munkám és klinikára mentem dolgozni és újra tanultam.

De amikor azzal a sok nyhaon komoly betegséggel szembesültem akkor jöttem rá, hogy én vagyok a világon a legszerencsésebb ember, mert még egy náthám se volt soha és bizony naponta újra és újra megdöbbentett a súlyos betegek türelme-- akkor lett a nevem a mosolygós, mert mindig mosolyogtam ne hogy a sajnálatot lássák az arcomon. De nekem is használt lehiggadtam és másképp láttam a világot is a saját sorsomat- sokkal jobbnak. leszoktam a hisztiről, a stressz marhaságaimról, és érzékenyebben figyeltem a mások sorsára, sajátomról elfelejtkezve

Tudod kérdező az ápolói pálya, nagyon szép foglalkozás, de csak az olyan embernek aki képes az alázatra és a szeretet kimutatásra.

az orvosok gyógyítanak, az ápolók viszont azon kívül, hogy besegítenek az orvosnak a gyógyításba, amellett ápolnia kell a betegeket is nem csak a betegségével kapcsolatosan, hanem ha szükséges a a lelki támaszt, és vigaszt is kell olykor nyújtani. Semmi se szebb annál mint amikor valaki köszönöm-öt mond és hálás tekintettel néz vissza rád naponta, amikor csak azért várnak egy ápolót az új betegek,hogy megismerhessék azt a kedves ápolónőt, akiről a többi beteg oly sokat mesélt.

amikor egy haldokló csak azért nyugtalan, hogy hol marad az a kedves nővérke, szeretne elköszönni tőle, még mielőtt lehunyná a szemét örökre...