Tényleg a mai világban Magyarországon csak kapcsolatokra van szükség?

"Akkor minek gürcöljek? Minek tanuljak? "

És hogyha később kérnek valami papírt a végzettségről akkor mit csinálsz?

Nem lehet visszamenni a múltba.

Több embertől is hallottam hogy megbánta hogy nem tanult,de már késő.

Én is dolgozni járok meg suliba is járok de szerintem meg fog térülni a belé fektetett munka.

A véletlen szerencsére ne bízd magad.

Kapcsolatokra VAGY végzettségre ÉS tapasztalatra.

Aki nem tanult, annak nincs más esélye, csak külföldön tud viszonylag normálisan boldogulni, de előbb-utóbb külföldön is telített lesz a munkaerőpiac.

Szaktudást igénylő munkákhoz számít a tapasztalat. A végzettséget nem feltétlenül nézik, főleg ha van hátszeled, ha értesz hozzá felvesznek.

Nagyon nagy hátszéllel az se baj, ha nem értesz hozzá, nálunk is vannak ilyenek, egy szöget nem tudnak beverni, de apu képviselő, fel kellett venni, többet kap mint aki csinál is valamit.

A "kútfőből" végezhető munkákat, amik alapvetően nem igényelnének nagy hozzáértést (persze vannak OKJ-k, de egy szakma nélküli középiskolás is tud lángost árulni, takarítani, titkárnősködni) már tényleg leginkább kapcsolat alapján osztják. Ismét saját példa - a takarítőnőink mind protekcióval kerültek be, szakképzetlen munkanélküli ismerőse sok embernek van.

Tulajdonképpen a munkahelyemen "2 kaszt" van, az egyik a régi alkalmazott és az általuk ajánlottak akik dolgoznak is, a másik az vezetők által berakott protekciósok, akiket akármit (nem) csinálnak úgysem rúgnak ki, ők kávéznak, beszélgetnek, rábízzák másra a feladatot.

Ezzel nem lehet burkolózni, mert az igazán fontos munkákra nem elég a kapcsolat. Rengeteg cég nem is szereti a rokoni kapcsolatokat, mert egy esetleges elégedelenség sokkal nehezebb elküldeni a munkatársat a személyesség miatt. Nekem is voltak sikertelen interjúim, de pontosan tudtam mi miatt buktam el, és nem arra fogtam, hogy biztos rokon került be. A felnőtt gondolkodás ismérve, hogy nem a kifogásokat keressük, meg másokra hárítunk mindent, hanem magunkba tekintünk.

A barátom és és én is állásinterjú útján találtunk jó munkát, mindenféle kapcsolat nélkül. Én egy egyszerű közgazdász pályazkezdő voltam és mégis lett egy szakmámhoz teljesen kapcsolódó munkám.

Arra ne építs, hogy mások milyen fizetéseke mondanak! Két félem ember van, aki nagyot mond a fizetésénél, meg aki kisebbet......

"De ezekre a kapcsolatokra többnyire úgy tudsz szert tenni, hogy nyitott vagy és értelmes. Ha ez hiányzik, akkor nem látod meg a lehetőségeket, nem fognak szóba állni veled, stb."

Kivéve ha rokon vagy anyuci/apuci ismeri..

Régen nem értettem miért mondogatják állandóan, hogy a kapcsolatok nagyon számítanak. Aztán szépen lassan kezdtem rájönni..

Ismerősnek egy telefon volt a céghez, aztán másnap hívott az igazgató(!), hogy menjek be. Így a 3. nap kezdhettem dolgozni egy nagy multinál, egész jó fizetésért.

Most közalkalmazott vagyok ugyan ilyen ismerősi módszerrel, érettségivel..

De a német/osztrák piacon is van 2 kontakt, aki munkát tudna intézni.

Ilyen világot élünk, el kell fogadni. Az állások 86%-a meg sincs hirdetve, baráti alapon kel el.

Mielőtt valaki azt hinné ez magyar sajátosság, mondom, hogy ugyan ez a rendszer van tőlünk nyugatra is. Sógor-koma-jóbarát. :)

De érthető hiszen szívesebben veszik fel valakinek az ismerősét mint egy vad idegent. Persze a helyedet meg kell állnod mindenhol.

Szóval nem azon kell gondolkodni, hogy kapcsolatokon keresztül miért egyszerűbb munkához jutni, hanem inkább, hogy neked miért nincs olyan ismerősöd aki egy megüresedett állásra beajánlana..