Felmondani B terv nélkül, de még fiatalon, félretett pénzzel túl nagy felelőtlenség?

Napi 11 órát nyomok mostanában a munkahelyemen és az új főnökasszony amellett, hogy egy kiállhatatlan nőszemély, közölte, hogy ez jobb belátható időn belül nem lesz.

Mindent megteszek úgy érzem, hajtok ezerrel de itt nem elég jó semmi. Ha bent éjszakáznék, az se lenne nekik elég. Pedig higgyétek el, majdnem három éve húzom itt az igát, 21 évesen kezdtem, rögtön suli után, tehát nem lehet azt mondani, hogy hamar feladtam és lusta semmirekellő dög vagyok. Nézelődök, küldözgetem az önéletrajzomat, már az se érdekel, ha nem a szakmámban találok új állást, vagy már a pénzt se nézem, csak el innen. A probléma viszont az, hogy akkora a nyomás, hogy már nem bírok enni, ha eszek azt is kihányom és megy a hasam is. Minden nap zokogva jövök haza.

Még itthon élek, ezért gondolkodom azon (a barátnőm egyben kolléganőm javasolta, ő szintén így járt anno) hogy mondjak fel akkor is ha most még nincs kilátásban más. Félretett pénzem van, hitel, gyerek nincs, kapnék munkanélkülit is meg (tudom, erre azt fogom kapni, hogy szégyelljem magam) de a szüleim is támogatnának végső esetben. Egyébként meló mellett úgy sem tudnék interjúra járni, mert este 6-ig is bent szoktam lenni, reggel 7től. Ha feltűnően sokat csúsztatnék, akkor az is szemet szúrna + a munkám is csak halmozódik.

Természetesen keresnék munkát közben ezerrel, ha kell átmenetit is, akármit, csak el innen. Mert elegem van a minden napos lelki terrorból, fenyegetésből, abból, hogy arról szól a napom fele, hogy a hibákat kell helyrehoznom, amt mások követtek el, a másik fele, hogy a saját seggemet kell védenem, hogy mialatt más sürgős dolgot csináltam, indokoljam meg, miért nem lett kész közben 10 másik feladat... mert minden SOS itt. Éz megy hónapok óta... nem bírom már.

Mit tegyek?

23L