Milyen érzés annak aki hiába dolgozik, hiába keres pénzt, ha csak a lakás és maga fenntartására szűkösen elég, utazni szórakozásra már nem marad egy fillér sem?

Most épp keresek eleget utazásra, szórakozásra, de nem mindig volt ez így. Nekem mondjuk szerencsém van annyiból, hogy egy csomó olyan dolgot szeretek csinálni, ami nem kerül pénzbe (olvasás - könyvtárból, séta, biciklizés, társasjátékok stb.). Még filmeket is lehet itthon nézni, ma már az internetről minden letölthető.

Én azt tapasztalom a környezetemben, hogy akiknek céljai vannak, azok ezt igen ritkán tudják megvalósítani csak a munkahelyi fizetésükből. Mindegyik ismerősöm csinál még valami pluszt, folyamatosan keresi a lehetőségeket a több pénz megkeresésére. Nekem még a nagyszüleim, szüleim is csak úgy tudtak többet elérni az átlagnál, hogy 2-3 féle pluszmunkát vállaltak, az ismerőseim pedig új szakmát tanultak, vagy a nyelvtudásukat fejlesztették és azzal próbálnak jobban megélni. Én sem az eredeti szakmámban dolgozom (ruhaipar), mert abból ma éhen halnék.

Úgy, hogy nincsenek álmaim. Már azzal elégedett vagyok, hogy munka után hazamehetek a saját kellemes kis lakásomba.

Keresem a kiutat és a lehetőséget, jobb fizetést.

Mindig lehet jobb, ezt hívják reménynek. természetesen nem hagyom ott a munkám, amíg nincs jobb és persze sokat segít, ha az ember szereti csinálni.

Barátnőm anyját a gyerekei motiválják, hogy értük dolgozik. Hogy ők tudjanak tanulni és ezáltal ők majd jobban élhessenek.