Milyen érzés ugy menni naponta dolgozni a munkahelyre, hogy egy gombocba van a gyomrod? Voltál már igy? De minden nap?

Rossz. Nyáron voltam így, szezonális munka volt egy szállodában (recepció). A főnököm egy undorító, újgazdag, beképzelt banya volt, aki szeretettel kritizált és alázott mindenkit, kivétel azt a 4 embert, aki évek óta nyalt neki.

Válts munkahelyet, amint tudsz!

Igen, voltam már így. Amikor észrevettem, hogy a gyomorgörcs csak hétfőtől-péntekig tart, szo-vas. nincs, akkor jöttem rá, hogy a munkahelyemmel kapcsolatos.

Igaz, hogy akkor még viszonylag gyorsan lehetett másik munkahelyet találni.

Keress másik munkahelyet.

Amíg ez nem jön össze, addig gondolj arra, hogy még ez is jobb, mint a semmi, és próbáld meg túlélni a dolgokat. Az is lehet, ha megszületik benned az elhatározás, hogy új helyet keresel, és itt csak addig maradsz, ameddig muszáj, enyhül a görcs a gyomrodban. De elhamarkodottan ne cselekedj! Ma már nagy kincs egy munkahely!

Nekem is volt már ilyen.

Több, mint 1 évig éltem ebben a terrorban. Azért írom, hogy éltem, mert az ember a napjának a nagy részét a munkahelyén tölti. Nem tudtam kizárni és 8, ledolgozott óra után otthagyni a dolgokat az irodában.

Teljesen megnyomorodott a lelkem, a jellemem, nem ismertem magamra.

A munka végeztével itthon meg csak ültem és néztem-néztem ki a fejemből, hosszú órákon keresztül.

Ekkor jöttem rá, hogy igenis vannak eredendően gonosz emberek, akikben nemhogy hajlam nincs a jóindulatra, de nem is ismerik azt. Undorító, hányok tőlük.

Nem vagyok naiv, nem erről van szó. De az ilyen mélyről fakadó rosszindulatot sosem értettem. Mire jó?

Egy embernek nem tetszett a képem. Beígérte, hogy ki fog rúgatni. Megtette.

Büszke vagyok magamra, mert én kitartottam, a környezetem már könyörgött szinte, hogy menjek el kamutáppénzre, de én végigcsináltam és nem miattam lett vége.

Utána megkönnyebbültem, olyan érzés volt, mintha nagyon-nagyon sok víz alatt eltöltött perc után a felszínre törnék. Szépen lassan visszatértem a régi önmagamhoz, kezdett a helyére billenni az önértékelésem.

Nagyon sokat tanultam belőle, de még egyszer nem csinálnám végig. Kiállnék magamért rögtön az elején és nem beszélném be magamnak, hogy minden az én hibám.

És igen, vannak ilyen emberek. Megnézik meddig tudnak elmenni... ja, bármeddig?

Könyörtelenül meg is teszik.

Az elején kell belelépni az arcukba, mikor érzed, hogy először kóstolgatnak...hogy tudják hol a határ.

Mocskos szemétládák.