Olyan nehéz az életem, hogy az öngyilkosságon gondolkodom. Van más megoldás szerintetek?
21 éves lány vagyok, albérletben lakom.Pár hónapja elvesztettem a munkahelyem, azóta semmit nem találok, diákmunkából tartom fennagam, de a havi kb. 40-50 ezer forintból semmi nem marad, mire kifizetem a bérleti díjat, rezsit, kaját, telefonszámlát. Semmi és még így is képzelhetitek, milyen szinten élek, ha ételre 6-7 ezer forint jut egy hónapban. Èhezek. Vàllalok korrepetàlást, e abból minimális pár ezer forint jön be.
Családommal nem vagyok olyan viszonybn, hogy haza tudjak költözno. Bántottak, ismétlem, NEM TUDOK hazamenni. Tartalékpénzem .incs, a diákmeló meg ugye bizonytalan.
Nem tudom, mit tegyek. Èrettségim van csak, de mellé nyelvizsgám, oénzügyi vizsgám is- és sehova nem kellek.
Félek.Boldogtalan vagyok és nem akarok az utcára menni..
Az öngyilkosság nem megoldás,tudom hogy nagyon xar világban élünk de küzdeni kell.
Én is fél évig kerestem munkát mire felvettek egy áruházba dolgozni,mellette én is suliba járok.
Amúgy nekem dédnagyanyámék 5-en voltak testvérek és az apjuk a gyárban dolgozott az anyjuk meg nem(akkoriban nem dolgoztak a nők)úgyhogy 15 évesen el kellett költözniük otthonról.
Akkoriban is nehéz volt az élet de mégis megcsinálták valahogy.
Inkább előre nézz és mindig legyen vmi elérhető célod.
Tudom nem vigasz hogy a mai MO-n egyre több ember van ilyen helyzetben,de ha mindig a negatív dolgokat nézed akkor az tönkretesz idegileg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!