ExxonMobil Business Support Center - járt már náluk valaki állásügyben? Milyen nehéz a nyelvi teszt (átlagos középfok? ) illetve a matematikai?

Ja voltam AC-n az odáig vezető út nem túl rózsás. A matematikai tesztre találsz itt példát:

[link]

Ezen kívül pozíciótól függően van egy nagy teszt az AC-n, csoportos feladatmegoldás angolul, meg egy személyes interjú angolul + németül ha az is van a listán. De vigyázz, mert inkább a viselkedés számít, nem a teszt! A tesztet elszúrtam, de nem azért nem vettek fel hanem mert nem voltam eléggé "fit" , mivel mondtam hogy aznap fáj a fejem....haha. Tehát légy barátságos, közvetlen, tégy jó benyomást, ne légy nagyképű, ha még a tesztek is jól sikerültek akkor tiéd az állás! Sok sikert :)

Esetleg sikerült már több tapasztalatot szerezned ez ügyben?Voltál állásinterjún?

Én is szeretnék jelentkezni, úgymond állom állás ez a számomra, és mindenképpen szeretnék bekerülni, ezért szeretnék felkészülni a tőlem telhető legjobbak szerint:)

A teszteket nem éreztem nehéznek, de angolból felsőfokú nyelvvizsgám van. A szóbeli interjú hangulata tényleg sokat számít, szeretik ha közvetlen, mosolygós vagy és a kérdésekből úgy tűnt felmérik a problémamegoldó képességet is. Amúgy előttük volt az önéletrajzom és főleg az alapján kérdezgettek.

Én korábban dolgoztam önkéntesként, rákérdeztek erre is, hogy meséljek róla és elmondták, hogy nagyon illeszkedik az Exxon által fontosnak tartott értékek közé mások segítése. Volt egy olyan kérdésük is, ami (mint később megtudtam) gyakori az állásinterjúkon: hogyan jellemezne téged a legjobb barátod?

Végül felvettek, de nincsenek jó tapasztalataim a közvetlen munkatársaim miatt.Kiutáltak illetve megfúrtak. Nem tudom miért, talán azért, mert nem vagyok egy talpnyaló típus, nem tudok helyezkedni. Ezt nem azért írtam ide, hogy bárkit is elrettentsek a cégtől, minden attól függ kikkel kell együtt dolgozni és elég sok alkalmazott van a budapesti BSC-ben ahhoz, hogy legyen esély rendesebbek közé kerülni, mint akiket én megismertem.

Könyvelőknél dolgoztam, de az egyik személy, aki betett nekem később átkerült az informatikára. Ez az illető már azóta dolgozott az Exxonnál, amióta ők Magyarországon vannak és elnézték neki, hogy gyakran csak napi két-három órát járt be dolgozni vagy még annyit sem. Volt, hogy bejött, körbejárt és pletykált a kollégákkal, bedobott egy kávét, majd elhúzta a csíkot. Rendszerint az én asztalomon landolt a munkája, megérkezett mondjuk 9-re, aztán nevetve közölte délben, hogy na mára neki elég volt és megy ebédelni! Ja, és persze utána ő már nem jön vissza, ha nem lenne elég érthető! Átfedés volt a munkánkban, ezért akár feltűnés nélkül is át tudta passzolni a saját feladatát nekem. Nem tudtam mit tegyek, nagyon népszerű volt a főnököknél. Egy alkalommal mikor épp' lelépni készült, odaadott olyan iratokat (mint később kiderült sürgősek voltak!), amikhez aznap már nem volt kedve, pedig láthatta, hogy tele volt az íróasztalom papírokkal és dolgoztam, nem is igazán figyeltem őrá, mert akkor már sokadszorra csinálta ezt meg velem, mondhatni mindennap. Általában látható helyre rakta a rám sózott munkát, de ezeket (egy utólag már átlátszó ürüggyel) betette egy külön fakkba, és mondta, hogy majd csináljam meg őket valamikor. Szégyellem, de kiment a fejemből. Telt az idő, én végeztem a munkámat, mindig bőven kitöltöttem a 8 órás munkaidőt. Kb. két hét múlva leszóltak valahonnan felülről, hogy nem lett lekönyvelve pár cucc és hol vannak, a lusta kolléga éppen betegszabiját töltötte, aztán persze én lettem a hunyó, mert a papírok ott lapultak a fakkban. Nem árultam be, mert nem tudtam volna bizonyítani, hogy hozzá érkezett először a két papír, és így neki kellett volna megcsinálnia őket eredetileg, főleg ha látta, hogy sürgősek, én pedig el vagyok havazva. Vagy legalábbis fel kellett volna hívnia a figyelmemet, hogy tegyek félre minden mást és vegyem előre őket, de csak ott lengette a papírokat, majd be velük a fakkba, mintha nem is lennének ott akkor annyira fontosak. Nagyon dühített a dolog, és ma már úgy érzem ez is része volt a kiutálásnak, mert emellett történtek azért más bántó dolgok is. Amúgy "csak" egy figyelmeztetést kaptam, meg, hogy legközelebb ez ne forduljon elő, mert én fizetem meg, és pár hétig mindenki úgy nézett rám mint egy rakás sz...ra, meg susmorogtak. Volt pár álmatlan éjszakám az egész miatt. De ahogy mondom, voltak más felháborító dolgok is, amik egyértelműen a kiutálás szándékára mutattak. Néha ezt sem tudtam milyen legyek, igyekeztem végezni a munkámat a legjobb tudásom szerint, ezzel nem is volt probléma. Soha többet nem kerültem a leírthoz hasonló szituációba, de nehéz volt beleférni a 8 órába, annyira sok volt a feladat.

Amúgy önmagában is elég demoralizálónak éreztem azt, hogy amíg én becsületesen ledolgozom a napi 8 órát, addig egy munkatárs nap mint nap alig csinál valamit, az orrom előtt lóg. Az a tény, hogy helyette is güriztem már csak "hab volt a tortán". Nem értem, hogy egy ilyen gazdag cég miért nem fizetésemelésben honorálta az illetőnek azt, hogy kezdetektől fogva nekik dolgozik.? Nem tudom, hogy miután átkerült az informatikusokhoz, ott is mindenki eltűrte-e neki a lógást.

Egyébként a cég alapstruktúráját tekintve olyan mint sok más hasonló cég, team-ek vannak, élükön team leaderrel, és több team tartozik egy supervisor (viccesen szupervigyor) alá. Az utóbbi általában egy külföldről "importált" fazon.

Előző vagyok. Még egyszer hangsúlyozom, nem elrettenteni akarok bárkit is a cégtől, de a munkatársakat sajnos nem lehet megválogatni, és a cég sem kezelte helyesen az előző kommentben bemutatott lusta kollégát. Ha egyszer valaki 8 órában dolgozik, akkor járjon be rendesen és töltse le a 8 órát becsületesen mint én vagy más, a cégnél eltöltött hosszabb időt pedig honorálják neki fizetésemeléssel, nem pedig azzal, hogy más kárára engedik lógni. A le nem könyvelt anyag miatti kínos helyzet azért elég szemét dolog volt és megviselt engem.

Amúgy már a munkába állásom első napjától kezdve voltak olyanok, akik láthatóan ellenszenveztek velem. Nem fogadták még a köszönésemet sem, pedig egy teamben dolgoztunk. Ez furcsán jött ki, mert a nap folyamán gyakran együtt kellett működni,tehát kommunikálni, de reggel ha én érkeztem előbb és rendesen, hallhatóan köszöntem, akkor nem fogadták, ha pedig ők jöttek pár perccel később, én pedig már ott voltam, akkor levegőnek néztek. Volt, hogy olyan kínosnak éreztem az ő bunkóságukat, hogy néha már én köszöntem előre automatikusan, amikor nekik illett volna, de ekkor is csak a bámultak rám majd megvetően a fejüket is elfordították, néha alig egy méterre tőlem. Egyébként a team leader is így viselkedett, amikor bejött rendszeresen keresztülnézett rajtam, amikor pedig ráköszöntem, a kopasz feje búbjáig elvörösödött és zavartan nevetni kezdett . Még én éreztem magamat hülyén, pedig én nő vagyok, ő pedig férfi és ő volt tahó. Csak olyan fura volt és összezavart ez a köszönési mizériájuk.

Volt egy olyan férfi kolléga is, aki egy idő után rákezdett szellenteni a jelenlétemben, de csak akkor, ha éppen nem volt ott senki a közelben csak én. Az Exxonnál egy irodahelyiségben van mindenki, az egész emelet nyitott és mindenkinek van egy kockányi helye kb. 110 cm magas irodafallal elválasztva egymástól, tehát rálátni egymásra illetve egy légtér van. Észrevettem, hogy az illető direkt csinálja a szellentgetést, gusztustalan volt, egyszer félig röhögve bocsánatot is kért. De volt még egy pár hasonló dolog, amik egyértelműen a kiutálás jelei voltak.

Észrevettem, hogy ezek a teamek már összeszokottak voltak, én pedig nem tudtam bevágódni, de talán nem is akartam. Ha valaki rendesen dolgozik és az nem elég, akkor nem tudom mit vártak tőlem. Egy alkalommal mikor nagyon lebetegedtem és betegszabira mentem egy mitugrász talpnyaló alak kihasználta az alkalmat és befúrta magát a helyemre, mikor visszatértem mindenki őt dicsérte, hogy milyen szuperül dolgozott és ráragasztották a kollégák a gépére, hogy " X a hét dolgozója". Tőlem pedig a szellentős kolléga megkérdezte viccesen, hogy büdös-e a munka és azon élcelődött, hogy én biztos nem is voltam olyan beteg, csak "munkaundorom" volt. Őszintén: ilyen tahó emberrel mint amilyen ő volt, tényleg nem volt kedvem együtt dolgozni, de igazán beteg voltam és pár nap múlva a fél emelet fokozatosan le is betegedett ugyanazzal a vírussal amiből én akkorra már sikeresen kimásztam. Szomorú voltam, mert a betegszabi után azt is közölték velem elég lekezelő módon, hogy pakoljak át egy másik asztalhoz és egy hájfejű kolléga gúnyosan mondta, hogy "ez csak volt a Te asztalod", a talpnyaló mitugrász pedig megkapta az asztalomat.

Egy alkalommal újév közeledett és a szellentős pasas és egy kolléganő szervezett egy szilveszteri bulit és ott munkaidőben együtt beszélték meg, hogy melyik teamből kit hívnak meg, aminek én fültanúja voltam. Ahogyan haladtak végig a névsoron az én nevemet nem említették csak sugdolóztak. Kihagytak valakit, aki állítólag soha nem ment el a bulikba és persze engem sem hívtak meg, de nem is akartam volna elmenni a hülye szilveszteri bulijukba, viszont úgy viselkedtek mégis, mint akik tartanak attól, hogy netán hívatlanul is odamegyek. Gondolom azért, mert mindenki a szilveszteri buliról beszélt. Azért nekem is van büszkeségem! Dec. 31-én mégis hangzatosan kívánt a szemembe nézve háromszor is "Boldog Új Évet!" a szellentős bunkó, kihangsúlyozva, hogy jan 2.-án találkozunk. Ja, más vágyam sem volt mint ilyen bugrisokkal bulizni, akik semmibe vettek a munkámmal együtt és akkor még finoman fejeztem ki magamat!

A kolléganők...na azok között is volt pár buta liba.

Amúgy egymással sem voltak mindig fairek a kollégák, ez is hozzátartozik. Minden szerdán van az Exxonmobilnál egy ún. Lunch and Learn elnevezésű program, ami az egy supervisor alá tartozó teameknek egy meeting, ahol beülünk egy kisebb különálló előadóterem félébe, meghallgatjuk egyikünk szakmai PPS prezentációját (vagyis tanulunk), majd a cég vendégei vagyunk egy ebédre. Az ebéd pizza volt vagy szendvicsek, néha süteménnyel desszertként és mindig volt kis dobozban saláta is. Mindig bőségesen rendeltek ennivalót, tehát mindannyiunknak jutott volna belőle elég, ha nem az lett volna, hogy egyesek másokon taposva, versenyt futva felmarkolnak akár öt szendvicset, salátát is, úgy, hogy vannak, akiknek nem jut egy sem. A salátás dobozokért mindig közelharc folyt, a nők között is. Volt egy-két nő, akiről nem látszana, mennyire tudnak taposni azért a szerencsétlen salátáért és amúgy meg megjátsszák magukat mintha mennyire intelligens üzletasszonyok lennének! Ezt kicsinyesnek találtam. Én is örültem, hogy szerdánként ingyen ebéd van, de soha nem tolakodtam oda a gurulós kocsihoz, hogy elsőnek illetve több jusson, szánalmasnak éreztem volna magamat. A legtöbb munkatárs olyanná vált a potya ebéd láttán, mint aki egy hete nem evett rendesen. Amint ráfókuszáltak a kajára, kifordultak önmagukból! Előtte még soha nem láttam ilyet és elég nevetséges volt. Nekem egyetlen egyszer jutott volna saláta, amikor az egyik fő tolakodós, elsőnek szerezvén meg zsákmányait leült az asztalhoz és belekóstolván a salátába megszólalt, hogy irtó vacak, mert mirelitből van az egész és félig fagyott. Miután ezt mások is megerősítették, sokan bontatlanul visszatették a salátájukat. Egy alkalommal botrány volt, mert az én team leaderemet is félrelökték a nagy tolakodásban az étkezőkocsi körül, és végül egy szendvics sem jutott neki. Erre elvörösödve kirohant, becsapta maga mögött az ajtót és meg sem állt a helyéig. Először senki nem tudta miért kapta úgy fel, majd a szendvicsgyűjtők rájöttek mi az ábra és a szellentős kollégával az élen egy emberként futottak utána a folyosón a nevét kiáltva. Ő pedig dacosan ismételgette, hogy nem kell neki szendvics, de otthagytak neki hármat az asztalán. Azontúl, hogy volt, aki rendszeresen akár öt szendvicset és öt salátát is elvitt, másnak pedig alig vagy egyáltalán nem jutott kaja, azzal is baj volt, hogy ezek a bunkók legtöbbször meg sem ették mindet amit lenyúltak, hanem berakták a közös hűtőszekrénybe a "Coffee Cornerben" és elfelejtették, vagy nem kellett nekik és gyakran a takarítónő dobta ki, aki nem egyszer kérte, hogy ne büdösödjön már a kaja a hűtőben, mert minden átveszi a szagot. A "Coffee Corner" hűtóje nem is arra volt, hogy agyonzsúfolják a Lunch & Learn-ről mások elől sikeresen begyűjtött szendvicsek tömegeivel, hanem olyan ennivalókat tárolni, amit még aznap biztosan megesznek.

Mindent összevetve az Exxonmobil nem rossz cég, de a felvételi szerintem nem megfelelő. Egy munkahelyen az is fontos, (legalábbis annak kellene lennie), hogy milyen a légkör (szószerint értve is! :D)

Lehet, hogy az Exxonmobil kiválóan felméri, hogy a jelöltnek milyen a matektudása, angoltudása stb. és valóban nagy tudású emberek kerülnek be a céghez, de az is biztos, hogy ezek közül néhány ember empátiakészsége és érzelmi intelligenciája a nullával egyenlő ld. szellentős bunkó is. Csinálhatnak belőlük team leadert, vagy akármilyen hangzatos elnevezésű elemzőt, ha az illetők emberileg ostobák és azok is maradnak. Nem tudom hogyan lehetne az ilyeneket kiszűrni, de érdemes lenne, az érzelmi intelligencia is legalább annyira fontos, mint a szakmai tudás.

Itt még megjegyzem, hogy máig nem tudom én konkrétan miért voltam szálka néhány kolléga(nő) szemében. Nincs semmi olyan tulajdonságom, egyáltalán semmi, ami miatt egy bunkót is irritálhatott volna a képem, vagy a személyiségem stb.

Hali! Én 2 és fél éve dolgozom ott, és hadd mondjak valamit a pozitívumokról is azért.:) Remélem, még aktuális.

A felvételi a legkomolyabb, amit eddig láttam, és sok multinál voltam már interjún. Amit még érdemes megfontolni, hogy biztos munkahely, ha egyszer felvettek, pont azért, mert annyira nehéz bekerülni, akkor nem fognak csak úgy kirúgni, mert olyanjuk van. És profibb, szervezetteb a működés, mint a többi multinál. A fizetés kb ugyanaz, mint az átlag multi, tehát a magyar átlagkeresetnél magasabb.

Rossz kollégákat bárhol kifoghatsz, viszont nálunk annyira agyon van kontrollálva minden, hogy nehéz elhárítani a felelősséget. A mi csoportunkban, és a legtöbb csoportban, amit ismerek, szét van osztva a meló portfóliókra, tehát nyomon követhető, hogy ki mit mulasztott vagy rontott el. Ez előny egy kis céggel szemben, ahol minden azon múlik, mennyire vagy szimpi a közvetlen főnöködnek. Itt az én munkám, amit naponta lekönyvelek, közvetlenül érint 5-6 másik teamet, és közvetve még egyszer ennyit, ezek mind bizonyos szempontból leellenőrzik azt, hogy mit csinálok. Ha valami elbaszódik, azt fogják megkeresni, aki felelős érte, a főnök is tudja, hogy nincs értelme azza próbálkozni, hogy másra hárítsák a felelősséget. Viszont ha el is baszol valamit, kirúgni nem fognak azért, mert pár alkalommal valamit félrenéztél.