Maradjak, vagy menjek? 3 éve dolgozom a munkahelyemen. A múlt héten az egyik főnököm elkezdett ordibálni kolléganőmmel (aki egyben a lánya is), mert nem lett kész egy határidős munka. Embert így ordítani én még nem hallottam.

És mivel ott voltam én is, így én is kaptam az ívet, velem is elkezdett ordítani, hogy nem vagyok alkalmas semmilyen munkára és keressek másik munkahelyet. Munkaidő után a másik főnököm (jelen helyzetben a normálisabb) felhívott, hogy nincs baj a munkámmal, a másik főnök beteg (súlyos diabétesz), meg most amúgy is elég stresszes a helyzet.

Még a balhé napján egy szintén az irodaházunkban dolgozó könyvelő felajánlotta, hogy bármikor átvesz, ha úgy gondolom, hogy nem akarok maradni.

A mai napig egyik főnököm sem szólt egy szót sem az esetről, na ma az ordibálós behívatott magához. Elmondta, hogy múltkor eléggé leteremtett (mint mondtam, embert én még így ordítani nem hallottam), de nem volt ő olyan mérges, és elmondta, hogy ezek után mit hogy kellene csinálnom.

Eddig úgy voltam vele, hogy megvárom a hónap végét, és átmegyek a könyvelőhöz dolgozni. De most fogalmam sincs, hogy mit csináljak.

Hülyén jön ki a helyzet, hogy miután elmondta a magáét, én jövőhéten beadom a felmondásom, aztán a következő héten meg ugyanebben az irodaházban, egy emelettel feljebb kezdem a munkát a könyvelőnél. Csak annyit tudok, hogy egy hete alig eszek és rosszul alszok. Mindenki mondja, hogy ezt csak a düh hozta ki belőle, meg én is tudom, de átlépett ezzel egy határt és én most már szó szerint félek tőle. Minden reggel remegő kézzel és összeszűkült gyomorral jövök dolgozni.

Nem szoktam nyavalyogni, ha dolgozni kell, de már egy hete folyton a bőgés folytogat. Nem tudom, mit csináljak.