Az igaz, hogy mindenkit átvernek?

A Zeptersecret a zepterről szól?

Nem tudom, pl. az általuk értékesített bioptron lámpákban van-e valami jó, soksok lehúzást olvastam, hogy gyógyászati szempontból teljesen haszontalan.

De ha valamire mégis jó akkor sem ér meg százezreket, pláne nem egy köcsög nyomulós cégtől vásárolva.

Nyilván vannak tényleg működő természetgyógyászati dolgok, de az emberek nem nagyon hisznek benne. Esetleg megveszik a gyógyteát a dm-ben, de nem fognak természetgyógyászhoz járni.

Azt a százezres bioptron lámpát 20 ezerért is eladják, ha valaki nagyon alkudozós kedvében van, és még a vevő hiszi azt, hogy lehúzta a céget :D

De mi van akkor, ha 100 ezerért adja? Mindenki annyiért ad el valamit, amennyiért akarja. Hogy természetgyógyászatilag mennyire hatékony, azt a használóktól kell megkérdezni.

Az agresszív üzletpolitika nekem se szimpatikus, a hideghívásaikkal pedig sokmindenkit maguk ellen fordítanak, van még mit fejleszteni rajtuk.

Engem felváltva hívogatnak vagy a munkalehetőségükkel kapcsolatban, vagy nyertem valami drágát és menjek el átvenni a termékbemutatójukra.

Nem feltétlenül a lámpájuk és az edénykészletük sz@r, hanem ez a nyomulós agresszív üzletpolitika, ahol nem csak a vevőket, hanem a munkavállalókat is becsapják.

Fizesd magad a költségeid, ha eladsz valamit, kapsz belőle x százalékot.

Szerencsétlen kishal ügynök meg mindenáron megpróbálja rásózni a még szerencsétlenebb kisnyugdíjasra a lámpáját, mert vagy ő hal éhen, vagy az ügyfél a lámpafényben.

Majd én is elolvasom :)

Egyébként ha a Zepter működéséről szól, akkor tulajdonképpen üzletpolitikának nem rossz azok szemszögéből, akik felül vannak.

Nem csinálnak semmit és dől a lé. Beszerveztek maguk alá embereket, hogy ők is hozzanak újakat, meg még újabbakat, akik majd eladják a termékeket, amiből persze a legnagyobb részesedés a piramis tetején levőké, hiába ők nem tettek érte semmit.

Én is szívesen lennék valami MLM tetején.

Biztos, hogy vannak egyesek a felsőbb vezetőknél, akit csak úgy rokoni alapon beraktak, de akik felül vannak, azok megjárták a saját útjukat, nélkülük nem tartana ott a cég, ahol. Hogy ezt milyen módszerekkel érték el, az most nem a hozzászólásom tárgya, a lényeg az, hogy mindenki alulról figyeli a nagy cégeket, hogy bezzeg a vezetők csak üldögélnek, és zsebelik be a pénzt.

Még szép, akik megdolgoztak valamiért, azok miért ne élvezzék a passzív jövedelmet?

Nekik is nehéz volt az eleje, sőt, még nehezebb, mint a most kezdőknek, hiszen ők nem kaptak annyi tapasztalati támogatást, mint a mostaniak.

Ezutóbbi bekezdésem minden nagyon cég vezetőire vonatkozik.

Na jutott egy kis időm elolvasni a könyvet, és vegyes érzelmek vannak bennem, mivel én is értékesítési területen dolgozok, de teljesen más területen.

Mielőtt a könyvre rátérek, jöjjön egy kis saját tapasztalat.

Dolgoztam a Zepternél 4 órás próbaidőn, temékbemutatóra kellett hívni embereket, de senki nem akart jönni, később mondták a kollégák, hogy ne említsem a Zepter nevét. Egyetlen egy asszonyka egyezett bele, mert összetévesztette a hangomat egy ismerősével, és azt hitte hülyéskedek. Természetesen beleegyezett, de csak ő.

A többieknek ment, de nekik is gyatrább sikerrel a megszokottól, azonban bennem volt a hiba, kár tagadni, de előzetes képzettség nélkül nem is csoda, hogy nem feleltem meg. Örülök, hogy akkor még nem voltam jó ebben.

A könyvben leírtakkal sokmindennel egyet lehet érteni, maga a sok beetetés nagyon sok negatív visszhangot tud szülni, ez a bizalom azonnali elvesztésével jár, pedig szerintem egy értékesítőnél a legfontosabb, hogy a bizalom meglegyen közte és az ügyfél között.

Azonban a könyvnek nagyon nem tetszett a szubjektivitása, mindig csak azt nézte, hogy a szegény munkatársaknak mi a rossz, és a gonosz vezetőknek mi a jó. Mindenféle szinten ráhúzta a veztőkre a kapzsiságot.

Pl a menedzserek ha nem értékesítenek, akkor nem kapják meg a menedzseri jutalékot, tehát az alattuk lévő dolgozók után járó pénzt. Ezen volt felháborodva a kedves könyvíró, pedig szerintem ha valaki elmegy egy céghez, és megkövetelnek tőle x teljesítményt, és ő azt nem hozza, akkor ne panszkodjon, hogy a fizetésének egy résztől esik el. Ugyanazt kellett volna csinálnia, mint eddig, de mivel alatta már dolgoznak, ezért hátradőlt a karosszékben, és várta a passzív jövedelmet.

Gondolom a felháborodás fő oka, hogy erről nem tájékoztatták a menedzsereket, az már tényleg a vezetőség hibája.

Továbbá a vezetők kapzsiságát azzal fejtette jobban ki, hogyha valaki csalást intézett, mégpedig a munkatársi kedvezménnyel vett árut értékesítette, akkor a vezetőség lefaragott a fizetéséből, mert a vezetők mindenhonnan pénzt akarnak kicsikarni.

De most hogy mer bárki felszólalni csalás után? Örüljön, hogy nem rúgták ki azzal, hogy megszegte a szabályzatot, nem véletlen vannak büntetések, mert anélkül mindenki csalna.

Visszatérve a könyv egészére amúgy tényszerűen foglalta össze a dolgokat, tömören, lényegretörően, ez tetszett. Azonban az érhetősége laikusok számára, akik nem ismerik a cég struktúráját, működését, azoknak lehettek nehezen érthető részek, pedig a könyv elején egy rövid ismertetővel ezek a megnemértések kiköszöbülhetőek lettek volna.

Nálam is lehet, hogy valamit félreértettem, és ha ebből fakadóan nyilatkoztam rosszul a konkrét dolgokkal kapcsolatban, akkor elnézést kérek.