Normális ez, vagy túlreagálom? 2hét múlva kezdek életem első munkahelyén és ha rágondolok, sírok. Bővebb lenn

Igen, nekem is okozott némi traumát, amikor először dolgoztam alkalmazottként (ráadásul 36 évesen), addig mindig a magam ura voltam, féltem a kötöttségtől, az új feladatoktól, attól, hogy főnököm lesz, meg meghatározott számú szabadnapom, az elején még sokszor gondoltam arra, hogy otthagyom az egészet, de aztán belejöttem, és most már fel nem mondanék semmiért. Jó dolog egy közösséghez tartozni! Szeretni fogod, meglátod! :)

Ha az első munkahelyed lesz, ez érthető, kezdesz felnőttél és érzékenyen érint hogy magadról gondoskodsz.:) De túlreagálod egyértelműen, nyugi szedd össze magad:)! És ha sírsz, ne akard megállítani, sírd ki magad, akkor jobban fogod magad érezni!!!

én is így voltam mikor felvettek az első munkahelyemre... 2 hétig csak egyfolytában sírtam, úgy éreztem vége az életemnek, a szabadságomnak, mindennek, pedig 25 voltam. (Bár hozzátartozik, hogy annyira nem tetszett a hely, hogy pár hét után felmondtam.)

Azért ez a sírdogálás furcsa. Mi olyan szörnyű abban, hogy dolgozni kell? (Jó, elég rémes, hogy minden reggel ki kell mászni az ágyból és van évi huszonegykét napod, de kapsz FIZETÉST:-)

Az első nap az mindenkinél olyan amilyen... túl leszel rajta:)

Az elején mindig nehéz. Ne féj, hamarosan sokkal könnyebb lesz. Nagyon szerencsés vagy, hogy sikerült, amit szerettél volna.