Hogy tudtál elhelyezkedni a jelenlegi munkahelyeden? Ismeretség alapján, vagy állásinterjú után?

Én is elkeseredtem,mert én is lassan 3 éve nem dolgozom.Nekem sincsenek se barátaim,se rokonok,se szülők akik segíthetnének.

Azt meg amit az előttem író írt nagyon szépen hangzik de nem egészen működik.

Én megpróbáltam.Régi osztálytársakkal kapcsolatot teremteni,ápolni a régi viszonyt.De igazából egy "hogy vagy?" kérdéssel már el is intézzük a dolgokat.

Nyomulni meg nem akarok,mert hülyén jönne ki,hogy éveken át semmit nem tudtam róluk,majd 2 éve hogy van internetem jelöltek be. Vannak akiknek szintén nincs állásuk,vagy ha van akkor sem olyan hogy engem beajánljon.

2 éve nagyon akartam a régi barátnőimmel újra felvenni a kapcsolatot.Az egyik rögtön rám szegezte a kérdést,hogy nem-e tudnék egy angol férfit bemutatni neki.

A másik szerint,én csak örülhetek,hogy Angliában lakom,mert milyen jó nekem.(na igen,csak melót nem kapok)

Senkinek nincs szüksége manapság egy könyvkötőre..

40/N

Utolsó!

Szerintem igazad van. Ez nem úgy működik, hogy na hopp! mindenkit felkeresek és kávézgatni kezdünk. Már mindenkinek családja, saját baráti köre van, ahová már nehéz bejutni. De olyan szar érzés mikor az embernek azt kell mondania, hogy se barátok, se család.

Hasonlóan vagyok mint te, de mondjuk nekem sose ment a trécselés. Befelé forduló vagyok inkább, felszínes barátságokat utálom. Az őszinte barátságot meg már csak legendának gondolom.

29/N

ma 11:19

10:53-as vagyok

Pontosan ezt gondolom én is.

Amikor évek óta nem találkoztok,mert az élet elsodor egymástól és a gyerekkori helytől(az internet is csak pár éve van,előtte még a telefonszámot sem tudta az ember megtalálni) Amikor már külön család,külön baráti társaság,más gondolkodás mód van,oda nehéz újra beilleszkedni.Az emberek állandóan változnak.Gyerekként volt egy kedves barátnőm akivel azonos hullámhosszon voltunk.Együtt nőttünk fel,tök jól elvoltunk.Eltelt 25 év ami nem kevés idő.Most ez a nő mintha idegen lenne számomra.Ha most kéne megismerkednem vele,akkor azt mondanám,hogy simán elmennénk egymás mellett,mert semmi közös nincs bennünk már..

Amit valaki írt,hogy ápolni kell a kapcsolatokat,nos..van akinek megy van akinek nem..Nekem nem megy hogy nyomuljak,és pitizzek,hogy a régi ismerősök közül ki tud segíteni..Manapság nagyon kevés ember segít a másikon.Én úgy tapasztalom,hogy a legtöbb ember magának,és a családjának él.Nem fog segíteni másoknak,mert örülnek,hogy maguk is boldogulnak.Nm panaszképpen írom,de ilyen a világ.

Így nincs más megoldás mint hogy türelmesnek kell lennem,és remélni előbb-utóbb lesz állásom,fogok boldogulni én is.

Látom más is küszködi az emberi kapcsolataival. Az, aki írta, hogy tartani kell a kapcsolatot, valamilyen nyomulós biztosítási ügynöknek képzelem.

Tény,hogy sajna minden a kapcsolati tőkén múlik, ezt látom magam körül napi szinten. Zsíros állások, előnyös pozíciók...Azért sajna, mert erre nem mindenki képes, ők valóban csak a szerencséjükben és a rátermettségükben bízhatnak.

00:51-es vagyok.

Az előttem szóló hasonló cipőben lévők is megerősítettek abban amit gondolok, és tapasztalok. Egy baráti, ismerősi körből kikerülni sokkal könnyebb mint be. Vissza pedig a legnehezebb. Én is eléggé begubóztam, főleg Anyu halála után ami 2 éve volt. A facebook meg nagy áldás, de nem nekem. Annak akinek már eleve nagy a családja, rokoni köre. Meg a mostani tizenéveseknek akik ebbe "szocializálódnak", és tudják, érzik hogy minél több ismerős a legfontosabb, és nyomulnak is. És a legnehezebb számomra, amit előttem is írtak az a nyomulás. Egyszerűen képtelen vagyok érdekből barátkozni! Ja, és még valami. Ami nagyon hiányzik, az a

00:51-es vagyok.

Az előttem szóló hasonló cipőben lévők is megerősítettek abban amit gondolok, és tapasztalok. Egy baráti, ismerősi körből kikerülni sokkal könnyebb mint be. Vissza pedig a legnehezebb. Én is eléggé begubóztam, főleg Anyu halála után ami 2 éve volt. A facebook meg nagy áldás, de nem nekem. Annak akinek már eleve nagy a családja, rokoni köre. Meg a mostani tizenéveseknek akik ebbe "szocializálódnak", és tudják, érzik hogy minél több ismerős a legfontosabb, és nyomulnak is. És a legnehezebb számomra, amit előttem is írtak az a nyomulás. Egyszerűen képtelen vagyok érdekből barátkozni! Ja, és még valami. Nincs autóm, ami igen csak nagy hátrány minden szempontból.

Én írtam a kapcsolattartás fontosságáról.

Nem vagyok biztosítós :-D

Ami azt illeti nyomdaiparban vagyok produkciós vezető és van két családi vállalkozásunk.

A kapcsolattartást nem úgy kell elképzelni, hogy ezerrel nyomulsz, kéthetente kávéztok.

Nekem is van olyan ismerősöm, akivel évek óta nem beszéltem, nem is akarok és van, hogy eszembe jut, hogy mi lehet Kis Juliskával és ráküldök egy mailt, hogy "Szia! Rég találkoztunk! Jól vagy?"

Vagy FB-n kommentelek.

És közlekedek sokat, így lehet emberekkel találkozni, összefutni. Vagy épp egy régi ügyfeled irodája előtt mész el és van 10 perced, beköszönsz. Ha rád ér jó, ha nem üdvözlöd, megmondod, hogy erre jártál és eszedbe jutott, szép napot nem tartod fel és mész. Jól fog esni neki.

Ez nem érdek barátság. Illetve fordítsátok vissza: mi nem érdekből van manapság?

Ha belegondoltok: van egy cégetek és kell egy új munkatárs. Ha egy számotokra kompetens személy ajánl valakit, azt hamarabb megnézitek, behívjátok, mert van vele tapasztalata valakinek. Ismerik. Netán dicsérik.

Pont, mint amikor valamit venni akarsz és körbekérdezel tud-e valaki mittudomén bio csirkét valahonnan. Ez megy a munkaerőpiacon is.

Arról nem is beszélve, hogy meghallgatod a baját, vagy az élményeit, megdicséred az új haját, stb... ez annyira kell az embereknek, mint egy korty víz. Mert ettől elszoktak és ezzel, mármint egy kis kedvességgel, odafigyeléssel, és udvariassággal csodákat tehetsz azzal az emberrel.

Ettől elrugaszkodva:

Akinek nem megy ez, az sem esélytelen. Régebben, amikor munka kellett nekem is voltak üresjárataim. A leghosszabb 3 hónap volt.

80 önéletrajz, 3 interjú és 1 állás lett az eredmény.

Én akkor nem válogattam, ami jött mindenre jelentkeztem.

Ha szelektálsz, mert tudod mit akarsz, az kicsit lassabb, viszont hosszú távon eredményesebb.

Most is fent vagyok fejvadász cégek oldalán, frissítem az adataimat rendszeresen, akár kell munka, akár nem. Mert nem tudni, mikor lesz valamire lehetőség.

BAZ megye a leginkább lehúzott területe az országnak. Itt állítólag nincs munka. Lenne, csak rossz helyen keresik az emberek, vagy nem keresik.

További minden jót Nektek!

tegnap 10:53 vagyok

kedves utolsó.

Hát én nagyon nehezen ugorhatnék be az ügyfelem irodájába,nemcsak azért mert sosem volt ügyfelem,hanem mert idegen országban senkit nem ismerek.Így a régi barátokat sem tudom egy kávéra meghívni,mert ki az aki kiutazna Oxfordba egy kávéra,csak hogy velem találkozzon??

De a lényeg,hogy nem mindenkinek vannak olyan kapcsolatai,hogy csak úgy beugorjon az irodájába,vagy elhívja kávézni..Neked sikerült..De már többen is írtuk.Nyomulni,érdekből tartani a kapcsolatot nem mindenkinek megy..Ez van..Nem vagyunk egyformák.

11:55 vagyok,

bocsánat, nem akartam megsérteni senkit sem (szerintem nem is bántódtál meg), csak belefutottam egyszer egy pénzügyi tanácsadónak meghirdetett állásba, amiről frankón kiderült, hogy egyszerű biz.ügynök képző. Na ott hallottam ezeket:

" több ismerősöd van, mint gondolnád"

"nézd csak meg az iwiw-en hány ismerősöd van"

stb., hozzáteszem nekem csak 78! ismerős van bejelölve. A Facebook-ra már fel sem regeltem.

Utolsó!

Ha nincs munkád miért vagy még Angliába? Ráadásul még magányos is vagy. Munka miatt mentél ki anno?

ma 09:46

Igen munka miatt jöttem ki Angliában.Én is naivan hittem abban,hogyha valaki nagyon akar dolgozni az el is tud menni melózni,csak akarni kell.Bármit elvállaltam volna.Mosogattam volna,takarítottam volna..De még ide is elvárják az angol nyelvtudást.Nem alap angolt,(az megvan) hanem olyan angol ahol tudsz kommunikálni..

Sajnos sosem voltam rámenős ember,és elég nehezen tudok idegenekkel beszélgetni.Így nincs is meg a kellő bátorság sem.

Hogy miért vagyok még kint??

Mert ha hazajönnék akkor a fiam életét tenném tönkre.Neki legalább megvan az esélye egy jobb életre.Ő itt kint tanul,és idővel itt is akar boldogulni.

A férjem dolgozik,bár elvagyunk(de nem olyan jól,mert azért hó végéig elvagyunk,de félretenni nem tudunk..)Ezért is lenne jó dolgozni,mert életemben először nem dolgozom.(otthon mindig dolgoztam,sosem voltam munkanélküli)

Haza jönni egyedül meg nincs értelme.Az már nem lenne sem család,sem házasság,ha én otthon,a fiam és a férjem meg Angliában élnének.

Mivel nincs semmi kapcsolatom,nincsenek barátaim (Angliában a magyarok sosem tartanak össze,és ha barátkozik is veled csakis érdekből..tapasztaltam már..tudnék mesélni) így senkire nem számíthatok.Senki nem fogja nekem mondani,hogy gyere ebbe a gyárba elintézem hogy felvegyenek,mert tudom jó ember vagy,és sosem hagysz cserben..(szép álom lenne)

Ezért türelmesen várok.Tanulgatom a nyelvet,és remélem egyszer eljutok arra a szintre hogy a nyelvtudásom és a bátorságom is elegendő lesz ahhoz hogy lépjek munkaügyben..