Luxus otthagyni egy állást, csak azért mert folyton bunkózik a fönök?

Hát hiába felel meg oda bárki, ha a főnök vele is bunkó. Nem nagyon van olyan ember, akiről simán lepörögnek az események, és belesz@r a közepébe.

Én 14 évig jártam gyomorgörccsel dolgozni. Már attól, hogy hallottam belépni az ajtón szó szerint hányinger kerülgetett. Nem tudtam elhelyezkedni máshol. Egyébként a munkát szerettem, de a főnöknőm szörnyű volt. Teljesen kikészültem, annyira, hogy egyszercsak - minden mindegy alapon - leordítottam fejéről a haját. 14 év kibukott belőlem, valami hihetetlen alpári szinten. Készültem rá, hogy másnap nem kell már mennem dolgozni, de akkor ez már nem is érdekelt. Akkor jöttem rá, hogy nem érte meg ennyire kapaszkodni egy álláshoz azért, hogy beteggé tegyem magam. Nagyon megkönnyebbülve mentem aznap haza.

Azóta is itt dolgozom, a főnöknőm pedig "lelépett". De ez a nagyon ritka eset...

Pontosan. És mennyivel másabb így létezni. Ezt csak az tudja, aki járt már hasonló cipőben.

Azóta ugrok arra, ha valamelyik beosztottal úgy beszélnek, ahogy nem kellene. "Kirúglak", 6 méterről dobják oda neki a munkát, meg hasonlók. Szóval, amikor nem veszik emberszámba.