Kezdőoldal » Üzlet és pénzügyek » Karrier, fizetés » Munkahelyen betanulás?!

Munkahelyen betanulás?!

Figyelt kérdés

Felvettek egy céghez, végre a szakmámban vagyok. (mérnökként). Előtte Tescoban voltam, és hasonló okádék gyilkos gettó helyeken... Itt annyiban másabb, hogy az egyik munkatársam akitől tanulnék (műszaki rajzolás stb.), még arra sem képes, hogy a rajzokat elküldje nekem. Szóltam már rengetegszer a főnökömnek, hogy mi a helyzet. Többször beszélt vele semmi... Én is beszéltem az emberkével.


A közeljövőben jár le a próbaidőm. Ami első hangzásra tök jó meg minden. De kb. amit tudok azt mind magamtól tanultam itt meg. Mellesleg ennyi erővel felvehettek volna érsebésznek is akár. Amit még fontos tudni, idős(ebb) nyugdíjhoz konvergáló emberkékkel dolgozom.


1. féltik a helyüket (gondolom én, azért van ez az ellenállás)

2. túl sok a meló nincsen idő velem foglalkozni


Hát én ezt nem mindig látom így.


Több hétig, lobbiztam a "mit csináljak, mi a meló" - a válasz: te ezt még nem érted. Ehhez kell másfél év, hogy minden menjen. DE így, hogy nem is adnak semmit sem a kezembe, így biztos kell annyi vagy még több is akár!


A kérdésem az, ilyen helyzetben volt már valaki, és ha igen mit tett?! illetve mit nem tett ?!


A válts munkahelyet "csapd le csacsi" stílusban arra már rájöttem, konstruktív, kulturált válaszokat várok.


Köszönöm előre is!


2011. jún. 21. 14:32
 1/6 anonim ***** válasza:
100%

Én nem izgatnám magam a helyedben. Főnök tud róla, hogy mi a helyzet, ennyi ...


Amikor én kezdtem a pályafutásomat a főnökasszonyomnak kellett volna betanítania. Előttem ő volt azon a pozíción, de előléptették, így a szakmai gyakorlatom után felvettek oda. Első három nap 'tanultunk', elmagyarázta a belső rendszert, és minden lényegesebb dolgot, hogy mi az, amit nem árt tudnom. Ezután már nem ért rá, mert vizsgaidőszaka volt.

Mindent saját magamnak kellet megtanulnom, összehoznom. Valamint a raktáros srácoktól tanultam nagyon sokat. Ami vicces, mert elméletileg a közvetlen feletessük voltam :DD


Ez 4 éve volt, azóta is ott vagyok és egy percig sem aggódtam, hogy mi lesz a próbaidő után, mivel a lelkiismeretem tiszta volt és én mindent megtettem azért, hogy mástól tanuljak.

Igaz, fél segítséggel kicsit tovább tartott a betanulás, mint 2 hónap ... de ez már nem az én 'problémám' volt, hanem a főnökömé.

2011. jún. 21. 14:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:
100%

Hasonlóan vagyok én is,kezdő mérnökként.

Nem adnak melót,de elvárják,hogy megcsináljam...


annyi a szerencsém,hogy bár papiron nem telt még le a próbaidőm,előtte diákként is itt voltam-más beosztásban,köze nem volt a mérnökihez-nem tesznek ki.


hagyd,majd megtanitanak,kell idő mig beleszoknak hogy megint van uj ember

2011. jún. 21. 14:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:
100%

Attól tartok csak magadra számíthatsz, mert a másikat csak az érdekli, hogy a saját munkáját elvégezze(de inkább az, hogy minél kevesebbet kelljen dolgoznia).

Amikor megkaptam a munkám, az elődömnek kellett volna átadnia az alapokat(jelszavakat, infókat, egyebeket), ez a szerződésében is benne volt, plusz még segítséget is kellett volna nyújtania, ha szükség van rá.

Na ebből annyit kaptam, hogy az illető 2 perc alatt eldarált valami standard szöveget, még a jelszavakat sem kaptam meg, azokat az ELŐZŐ kolléga mondta el! Mindent magam tanultam meg, senkire sem számíthattam. Mindenkinek az a fontos, amit ő csinál, emiatt olyan alacsony a hatékonyság, hiszen a különböző részlegek közötti kommunikáció hiánya borzasztóan lelassítja a munkát.

Sajnos a betanulás alatti lassúság is ennek az oka, de te iszod meg a levét, ha valamit nem tudsz, amikor kellene.

Nálam is ez volt, és az volt a szerencsém, hogy a főnök türelmes volt, amíg megoldottam a dolgokat. De ha olyan főnök lenne, akinek minden azonnal kell, már nem lennék itt.

Tehát a legjobb, ha gyorsan elkezded elsajátítani a szakmád részleteit, önállóan, még mielőtt magától jönne egy probléma, amit azonnal meg kell oldani.

2011. jún. 21. 14:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim ***** válasza:
100%

U.ez volt a helyzetem, ráadásul ha kérdezni mertem valamit olyan ideges lett a főnököm h ihaj, így pár nap után mukkanni sem mertem. Volt amire az volt a válasza h "Neked elég jó a logikád, biztosan rájössz majd!" :/

Szemem-fülem nyitva tartottam, szó szerint úgy lestem el ami kellett, neten olvastam utána egy csomó dolognak. Végül megérte, belejöttem a melóba és láss csodát az amúgy rettegett főnök partnerként kezelt, magasabb beosztást is kaptam. Val.szeg kiálltam a három próbát ;P. Szóval ezt tudom javasolni, ha amúgy tetszik amit csinálni kell(ene). E mellett persze kereshetsz másik állást (amúgy sem árt rajta tartani a fél szemed a piacon), aztán ha akad jobb, lépsz.

2011. jún. 21. 15:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 A kérdező kommentje:

Köszönöm szépen a válaszokat. Mindegyik konstruktív, és bátorító volt számomra!


Én tartom magam, beleadok mindent, és lesz ami lesz...


Ha maradok maradok, ha mennem kell, hát megyek...


Max. lesz egy másik munkahelyem.

2011. jún. 22. 09:19
 6/6 anonim válasza:
100%
Sosem könnyű egy új munkahelyre beilleszkedni. A cégek legnagyobb problémája a fluktuáció. Véleményem szerint ennek több oka is van. rossz körülmények, alacsony fizetés, betanítás, megbecsülés hiánya. Valahogy senki sem veszi figyelembe azt, hogy egy új embernek minden új. Még pl. az is, hogy hol kell bekapcsolni a nyomtatót. Egy új kolléga betanulása egy folyamat, amelyhez idő kell. Kinél több, kinél kevesebb. Ha valaki hasonló munkakörben dolgozott, az szerencsésebb helyzet, de ugyanakkor egy új munkahelyen minden más. Hiába a tapasztalat. Általában azt vettem észre, hogy az újakkal senki sem szeret foglalkozni. Amivel csak az a baj, hogy így az újnak elmegy a kedve az egésztől. Sok a rosszindulat, türelmetlenek, féltik a helyüket, plusz feladatnak, büntetésnek érzik ugyanannyi fizetésért még pesztrálni egy új kollégát, és tipikusan azt mondják, hogy "nekem sem mondta el senki" tehát oldd meg ahogy tudod. Sajnos ez gyűrűzik tovább. Így mindenkinek rossz. A betanítós egy púp a hátán az egész, a betanulós meg kínosan érzi magát és szorong, hogy merjen-e kérdezni egyáltalán valamit. Utána meg tipikusan elkezd keringeni a háta mögött az, hogy már megint milyen béna az új ember, csak mindent elront, ezzel plusz munkát adva a betanítósnak. Az eredmény: mindenki ideges, az új kolléga meg vagy átvészeli ezt valahogy vagy felmond. Aztán kezdődhet előröl az egész. Szerintem a felfogáson kellene változtatni. Nyilván nem lehet tudni, hogy az új kolléga komolyan maradni akar-e a munkahelyen. De szerintem ha támogatják és átérzik a helyzetét nagyobb eséllyel fog maradni. Persze nyilván ezzel kockáztatjuk, hogy talán jobb lesz nálunk. De szerintem a világ így halad előre, ha mindenki kamatoztatni tudja a tudását. Viszont én ezzel nem hinném, hogy sokat veszítenék. Mivel a kollégámnak vették fel, ezért az én helyemre nem fog lépni. Max. a főnököt tudja később kitúrni. Nekem viszont lesz egy kollégám, aki szintén meg tudja csinálni jól a munkát, így kevesebb feladat hárul rám is, mindenki tudja végezni a munkáját. Jó esetben kialakul az egyensúly. Persze az emberek rossz tulajdonságait nem lehet megszüntetni sajnos. (pl. irigység). Legjobb lenne ha mindenki a saját munkájával és céljaival foglalkozna és nem azzal, hogy pl. ki hogy néz ki.
2020. aug. 2. 10:16
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!