Mindenkinek nehezen ment az első munkahely megszokása?

Hát, nekem eddig egy melóhelyem volt, ahova tényszerűen utáltam bemenni, mind a munka, mind az emberek miatt. Egy nyomorult szalagmeló volt, nem is bírtam sokáig (mert szokja meg ezt a halál).

A mostani helyemmel nincs ilyen probléma. Általában gyorsan elmegy a munkaidő, és igaz, hogy van olyan, hogy utána már nincs kedvem semmihez, de ezerszer jobb ez, mint otthon lesni úgy, hogy nincs mit csinálnod, és még pénzed sincs semmire.

Volt részem ilyenben is.

Ja, hát az eladói munka szerintem elég vacak. Én pultos voltam diákmunkában kávézóban, és halál unalmas volt. Mindig ugyanaz, mindenre figyelni, és ha elütöttem valamit, levonták a béremből, és nem is éreztem túl sok értelmét a munkámnak.

Mondjuk elég hamar megbeszéltem a főnökkel, hogy a pult mögé beviszek egy széket, és ha nincs dolgom, akkor leülök, mert 8 órát állni elég vacak. Meg vittem magammal olvasnivalót vagy laptopot. Mivel látta, hogy így is rendet és tisztaságot tartok, és ha vendég jön, azonnel abbahagyom, amit csinálok és kiszolgálom, nem szólt ellene egy szót sem.

Majd 1-2 hét után beleszoksz, ha megtanulod, hogy mik a súlyos hibák, és mi az ami nem számít. Olyan is lesz mindig, hogy nem tudsz egy vevőnek segíteni, vagy reklamál, vagy egyenesen ordít. Megtanulod majd azt is a gyakorlattal, hogy milyen tipusúakat hogyan célszerű kezelni (van olyan, aki azt értékeli, ha egyszerűen megmondod a frankót, van, akinek az számít, hogy hogyan mondod).

Én is ügyfeles vagyok, tudom, bár nekem legalább nem kell állni.

A lényeg, hogy azt lássa rajtad, hogy átérzed a problémáját, és próbálod megoldani a dolgot. Ha azt látja, hogy utánakérdezősködsz, ha te nem tudsz valamit kapásból, meg keresed a lehetőségeket, hogy hogyan tudná a legkönnyebben elintézni amit akar, akkor máshogy áll hozzád, mintha szimplán lekezelnéd, hogy "ezt itt nem lehet, nem tudom", stb. Akkor is, ha végül nem sikerült nálad elintézni a dolgot.

"De azt nehéz volt megszokni hogy nem iskola van és nem tudtok mindent megcsinálni mint akkoriban?"

Nekem nem. Az iskola (mármint az egyetem) alatt is keményen tanulni kellett vizsgaidőszakokban, bár az igaz, hogy a szorgalmi időszakban gyakorlatilag azt csináltam, amit akartam. De tényleg olyan ez az egész mint ahogy már fentebb írták, mint ha ott lennék az egyetemen, a megszokott évfolyamtársaimmal, csak még fizetést is kapok érte hó elején :)

Én mondjuk olyan ügyfélszolgálaton vagyok, ahol a legkülönbözőbb ügyekkel megtalálnak minket, szóval én is tanulok az ügyfelektől (van netünk, meg pár adatbázisunk a tájékozódáshoz), a közösség is jó, szóval én élvezem a dolgot.

Szerintem az a legfontosabb, hogy valami olyat csinálj, amit belsőleg el tudsz fogadni, akkor a többi is könnyen megy.

Nekem azt volt nehéz elfogadni, mikor az x-edik állásajánlatra küldtem már el a jelentkezésemet, és még annyit se voltak képesek visszaírni, hogy köszönjük, nem...