Melózni jobb vagy ülni az iskolapadban?

Ez a körülményektől függ. Úgy általában jobb ülni az iskolapadban, de van, aki ezt nem engedheti meg magának, meg van olyan is, akinek nincs hozzá tehetsége, affinitása. Egy gyalult asztallap agyú embernek teljesen felesleges felsőbb iskolába járnia, mert ha erőn felül vállal dolgokat, abból folytonos kudarc és frusztráció lesz, ráadásul ha utálja az egészet, akkor hiába szenvedi ki magának valahogy a végbizonyítványt, ha egyszer nem ért hozzá, akkor rövid úton ki fogják rúgni a szakmában. Akkor már inkább sajátítson el egy egyszerű fizikai munkát, amit meg tud csinálni tisztességesen, ráadásul ezekre mostanában kereslet is van.

Az viszont a másik dolog, hogy felnőttként már sokkal nehezebb tanulni. Aki érez magában tehetséget bármihez, az jobb, ha addig végzi el az iskoláit, amíg a szülei támogatják, mert később már valószínűleg nem lesz rá lehetősége a munka (meg pláne család) mellett, hiába is akarja. Aztán akkor egész életében egy olyan munkát kell végeznie, amit utál, és esélye se lesz kitörni belőle.

Úgy általában sokkal jobb az, hogyha magas végzettséged van, és úgy vállalsz el átmenetileg bármit, ami van. Mert akkor legalább a reményed megvan, hogy később találj olyat, ami tetszik. Addig meg legfeljebb letagadod a diplomát.

Ha nincsenek iskoláid, azzal viszont egész életre kényszerpályára teszed magad, szóba se fognak veled állni olyan helyeken, ahol ez feltétel.

Én jobban szeretek ülni az iskolapadban. Bár a munkám is szeretem.

Igazából hullámzó, néha az egyik jobb, néha a másik. Az mindenesetre biztos, hogy ha lediplomázom és már "csak" dolgozni fogok, akkor is járok majd különféle tanfolyamokra, mert szeretek tanulni.