35 évesen 40 milio félretett pénz jónak számít ?

Sosem az a kérdés, hogy egy adott megtakarítási összeg mennyire jó. Illetve ez egy rossz kérdés. Minden megtakarítás jó, minél nagyobb a szám, annál jobb. De önmagában semmit nem jelent, hogy jó vagy rossz.

Nem az összegen múlik, hanem a viszonyítási alapot adó körülményeken. Ez az összeg hogyan viszonyul a havi/éves kiadásaidhoz, bevételeidhez? Milyen tempóban gyarapszik (vagy épp fogy), mennyi ideig tudnál megélni belőle, ha hirtelen minden bevételed megszűnne és a vagyonodból kéne megélned?

Mennyi az belőle, ami rövid távon felélsz, elköltesz, tehát olyan, mintha már nem is volna, mert már meg van a helye, hogy mikor és mire fogod elkölteni?

Mennyi belőle az a vésztartalék, ami a hirtelen problémák megoldására szükséges, hogy elérhető, felszabadítható legyen, ha bármi történik? Mennyiből tudnál fél évig megélni bármilyen más bevétel nélkül? Mennyit tudnál lefaragni a költségeidből, hogy ugyanaz a tartalék jóval tovább kitartson. Mennyi az a pénz, amihez évekig nem kell hozzányúlnod, bármi történik is, mert nem akarod elkölteni? Azt érdemes minél előbb befektetni, hogy ne csak álljon KP-ben vagy egy bankszámlán és felfalja az infláció, hanem kamatozzon és gyarapodjon.

Ekkora vagyont már érdemes diverzifikáltan befektetni több féle, eltérő kockázatú befektetés között megosztva. Így ha az egyik kevésbé jön be, vagy épp veszteséges, a másik akkor is nagyobb eséllyel hozzon hasznot.

Olvass utána a pénzügyi tudatosságnak, befektetéseknek, beszélj egy független pénzügyi tanácsadóval, aki nem termékeket árul és miközben azt mondja, hogy ingyen ad tanácsot, az után kap jutalékot, hogy mit tud rád tukmálni, hanem aki előre megbeszélt díjért konzultál veled és a valós érdekeid szerint ad tanácsot.

Tudást szerezz! Ne egyszeri tanácsok alapján akarj tuti bizniszt, mert abból csak szerencsejáték lesz, hogy vagy jó a tanács, vagy nem, vagy bejön vagy nem, vagy jól értelmezted, vagy nem, vagy tudsz a helyzetek változásához alkalmazkodni, vagy nem. Csak olyasmibe fektess, amiről tudod, hogy micsoda és hogyan működik, ezért meg tudod ítélni, hogy milyen kockázatokat vállalsz, mik azok legrosszabb eshetőségei és mennyire visel meg, ha bekövetkeznek.

13# ha egy befektetési forma veszteséges is lehet, akkor kinek éri meg kockáztatni?

Persze minden befektetés lehet kockázatos, de akkor is.

#14 Jogos, de naiv kérdés - ettől nem rossz és bocsánat, hogy mellé kattintottam és én is lepontoztam, nem kellett volna.

Sok oka lehet, hogy az ember kockázatosabb, vagy akár extrém kockázatos befektetést választ.

Röviden, kockázat nélkül nincs/kisebb a nyereség és mindenkinek más a kockázat tűrő képessége. Van aki már kis pénz elvesztésétől is retteg, más nagyobb pénzt kockáztatni is nyugodtan tud. Nyilván ezt a nyugalmat nagyban szolgálja, ha a kockáztatott összeg többszöröse van külön, máshol, biztonságban, ahol nem kockáztatja. Erre szolgál a befektetések diverzifikálása.

A központi kérdés mindig az, hogy tudod-e, hogy mit csinálsz? Utánajártál, megfelelően mérlegeltél, vagy tudatlanságból, félinformációk, hiedelmek, bizonytalan forrású pletykák alapján hozol döntést, miközben nem is érted, hogy miket kellene felmérned.

A legtöbb embernek (hatalmas tömegeknek) fogalma sincs a kockázatokról, ezért mérlegelni sem tudja, hogy minek is teszi ki magát. A bölcsebbek legalább félni megtanultak az ismeretlentől, ezért inkább nem is mernek játszanak a tűzzel, mert annyit már hallottak, hogy megégetheti őket és ha elejtik a gyufát a könyvtárban, akkor leéghet az egész ház is.

Viszont a rettegés önmagában ugyanúgy nem jó tanácsadó, mert ha annyira félsz a tűztől, hogy fűteni se mersz, akkor megfagysz. A befektetésekre is igaz, hogy nem félni kell a kockázatoktól, hanem megismerni őket és megtanulni kordában tartani őket. Ahogy a tüzet sem a könyvespolcon gyújtod, hanem a kandallóban, vagy minimum egy gyertyatartóban, ami mellé nem teszel semmi gyúlékonyat, ugyanúgy a pénzügyi kockázatokat is elhatárolod a megélhetésedtől. Csak olyan pénzt kockáztatsz, ami nélkül meg tudsz élni (lehetőleg minél jobban) és nem veszélyeztet akár a teljes elvesztése sem.

A tudatlanság után rögtön a második tényező a kapzsiság. Extrém sokan minden pénzüket, a család megélhetését, jövőjét, sőt másoktól felvett kölcsönöket is képesek kockára tenni a nagy nyereség, a gyors meggazdagodás érdekében.

Ha 2-3-5x annyi nyereséged lehet ugyanannyi idő alatt egy kockázatosabb befektetésből, akkor jobb esetben mérlegeled, hogy ennek mekkora is a kockázata, mit bukhatsz vele, hogy belevágsz. Megnézed a bekövetkezés esélyeit, valószínűségét. Milyen tényezők támogatják, mik ellenzik annak az esélyét, hogy bekövetkezzen. Rosszabb esetben utánajárás, kockázat elemzés és mérlegelés nélkül belevágsz.

Még rosszabb esetben elkezdesz megkérdezni embereket, 10-ből 8 lebeszélni próbál és nem is csak túl óvatosak, hanem igazuk van benne, de te addig keresed azt a kettőt, aki kellő magabiztossággal állítja totálisan megalapozatlanul, hogy mindenki más hülye és érdemes belevágnod, amíg megtalálod őket és nekik hiszel inkább, mert valójában te már eldöntötted, csak a felelősséget felvállalni nem mered, ezért szükséged van a külső megerősítésre bármi áron.

Egyáltalán nem ritka, hogy az emberek pont a kockázatkerülés reményében kockázatosabb megoldást vállalnak (mert azt hiszik, hogy azt már ismerik, vagy jobban megbízhatnak benne), mint más lehetőségük lenne.

Alapvetően egy befektetésnél az ember megkeresi, mik a legkisebb kockázatú lehetőségei. Ezekhez hasonlítja a többi alternatívát, hogy mennyivel több haszonra tehet szert és ahhoz mennyivel nagyobb és milyen jellegű kockázatot vállalsz.

16# csak azért kérdezem, mert pl én nem mernék állampapírban tartani ennyi pénzt, inkább ingatlanba fektetném és annak az értéktartó hozama, plussz az éves bérbeadásból származó bevétele, már hoz annyit megbízhatóan, hogy érdemes befektetési formának gondolnám.

Max annyi, hogy nem lenne szükségem az igatlan későbbi árára, de hát ez a befektetés lényege, mindegyik forma valahol egy lekötés, még ha hosszabb rövidebb ideig is. Laikus vagyok a témában egyébként.

Szóval ellenben még mindig ott van plusszban egy éves hozama a bérleti díjjból.

Pl 40 m ingatlan bp, lehet hogy egy év alatt 45 m-t ér. Plussz a bérleti díj kb 200e/hó az évente 2,4 millió. Jó esetben ha folyamatosan lakik benne bérlő és fizet is.

Nyilván ebből jönnek le azért költségek is lakásráfordítás stb. De így is többet hoz éves szinten mint egy állampapírban, nem? És töredék rizikó van benne az állampapírral szemben...gondolom én, de javíts ki ha nem így van.

#16 A rövid válasz, hogy nézz utána alaposabban a pénzügyi befektetések kockázati szintjeinek és az ingatlan befektetések jövedelmezőségének is sokkal alaposabban olvass utána.

Távol álljon tőlem, hogy állampapírra akarjalak rábeszélni. Vannak sokkal jövedelmezőbb, de kockázatosabb befektetések is.

Az állampapírt (a legtöbb államét) a pénzügyi világban tipikusan az alacsony kockázatú befektetések etalonjaként szokás kezelni, konkrétan ehhez szokás hasonlítani bármilyen más befektetés hozamait. Ha valami az állampapírnál nagyobb kockázatvállalás mellett sem hoz nagyobb hozamot, mint az állampapír, akkor az egy kifejezetten rossz befektetés.

Lehet ilyen egy saját vállalkozás, kölcsön adni a pénzt egy barátnak, stb. Ha nem térül meg legalább olyan mértékben, mintha állampapírba tetted volna, miközben bizonytalanabb, hogy tényleg visszakapod-e a pénzedet, vagy akkor, amikorra ígérték, akkor az egy rossz befektetés és nem tanácsos beleugrani.

Az állampapírnál szinte kizárólag jóval rizikósabb befektetések léteznek. Mivel fix lejárati határidővel tőkegarantáltan (legalább annyit visszakapsz, mint betettél, de inkább kamatokkal növelve többet), sok esetben minimális idő előtti visszaváltási költséggel akár a határidő előtt is kiszállhatsz belőle, így időben sem feltétlenül korlátoz be. Emellé Magyarországon még adómentes is a kamata szemben szinte minden mással, az államkincstárnál még számlavezetési, utalási és egyéb költségei sincsenek.

Mindenek előtt azért alacsony a kockázata, mert maga az állam teljes intézmény rendszere áll mögötte garanciaként. Ebben politikai és gazdasági szempontok alapján is lehet és indokolt is kételkedni. Szír, afgán, orosz, ukrán állampapírban én se biztos, hogy nagyon gondolkodnék mostanában.

A magyar gazdaság helyzet sem fényes, de messze nincs csőd közelben az ország. Az állam nem fog egyik napról a másikra fizetésképtelenné válni. Többek közt azért, mert annyi pénzt nyomtatnak, amennyit akarnak és korlátlanul el tudják inflálni az adósságukat. Mennyiségileg kifizetik a beigért kamatokat, reál értéken meg nem fog annyit érni a pénzed - viszont az infláció miatt ugyanúgy lecsökken az ingatlan befektetésed reál értéke is.

Ahhoz nagyon durva gazdasági/politikai problémának kell történnie az ország egészével, hogy az állampapír befektetések teljesen bedőljenek, ne fizessék ki őket, vagy lenyúlják, mint a magánnyugdíjakkal tették, vagy visszamenőlegesen annyira megváltoztassák a visszaváltási szabályokat, hogy már ne érje meg kivenni a befektetésedet.

Politikailag bármit ki lehet nézni pártállástól függetlenül bármelyik kormányból, de az ilyen intézkedéseik olyan szintű gazdasági bizalomvesztést eredményezne bármelyik országban, hogy egyrészt kb. örökre lejáratnák vele a magyar állampapír intézményét és többé senki nem élne vele. Ezzel pedig az állam számára legolcsóbb hitel felvételi lehetőségtől esnének el. Az állampapír lényegében egy olyan hitel, amit az állam a lakosságtól vesz fel, hogy arra használja a pénzt, amire ők akarják - ráadásul ezt a hitelt teljes mértékben a saját feltételeikkel tudják felvenni és visszafizetni. Ennél jobb ajánlatot egyetlen külső hitelező sem kínál és ha a rendszer megbízhatóságát lejáratják, az hatalmas öngól lenne. Az, hogy folyamatosan szűntetik meg a korábbi, jobb kamatozású állampapírokat, csökkentik a kamatprémiumokat csupán egy piaci folyamat. Ha kevesen élnek az állampapírokkal, akkor vonzóbbá kell tenni, hogy vegyék. Ha sokan veszik, akkor lehet rajta rontani, mert anélkül is viszik, hogy nagyon vonzó lenne (és így olcsóbb az állam számára). Ha nagyon lerontják a feltételeket és más befektetések vonzóbbá válnak, akkor újra kénytelenek lesznek majd vonzóbbá tenni az állampapírokat, hogy ne akarják elvinni az emberek a pénzüket az államkincstárból. (Az idei nagy kamatkifizetések előtt valószínűleg fognak is valamit lépni ezen a téren, hogy ne vegye ki mindenki a nagy kamatait és akár a törzs tőkéjét is vele együtt, hogy máshova vigye.)

Egy annyira instabillá váló gazdasági helyzetben, ahol nem fizetik ki az állampapírokba fektetett pénzeket, ott számos más is bedőlne. Egy ilyen helyzetben messze nem a befektetésed lesz a legnagyobb gondod, hanem hogy megmarad-e a munkahelyed, képes vagy-e fizetni a boltban akár a zsebedben levő KP-val is, vagy ha egyáltalán elfogadják, akkor mennyit ér és mi lesz egyáltalán a boltban, amit megvegyél vele. Na meg egy ilyen helyzetben a szintén magyar állam által nyilvántartott, adóztatott, stb. Ingatlan befektetéseid se lesznek sokkal nagyobb biztonságban. Ha egy országban államcsőd, vagy drasztikus politikai összeomlás történik, akkor a lakás eladások se fognak pörögni, vagy akár bármennyire működni az adásvételük rendszere.

Ha annyira nem bízol meg a magyar államban, hogy az állampapírok kifizetésére tett ígéretét betartja, akkor abban sem bízhatsz meg, hogy az ingatlan befektetésedet nem fogja olyan szintű vagyonadóval, ingatlanadóval, egyébbel sújtani, hogy belerokkansz, vagy hogy nem fogják egy tollvonással államosítani, korlátozásokat bevezetni, hogy kinek adhatod el, vagy bármilyen más módon bekavarni ennek a biztonságába.

Az ingatlan egy jóval összetettebb működésű befektetési eszköz, mert egyrészt maga az ingatlan értéke is befektetési tényező és a bérbeadásával szerezhető jövedelem külön haszon termelésre képes.

Viszont ettől még jóval árnyaltabb a megtérülése. Találsz róla számtalan cikket, számítást, levezetést, hogy mennyi féle kockázata, buktatója, költség tényezője és egyéb olyan terhe van egy ingatlan befektetésnek, ami miatt egyáltalán nem annyira egyértelmű, hogy jobban megéri, mint akár az állampapír, akár más, kockázatos befektetések is.

Egy ingatlan likviditása jóval kisebb bármilyen pénzügyi terméknél. Szerintem (főleg a kérdésben szereplő 35 milliós megtakarítási szintnél) leginkább az szól ellene, hogy az ingatlan általában rendkívül drága és nem tudod kisebb darabokban kezelni. Ha nincs elég pénzed egy lakásra, akkor nem tudsz megvenni csak két szobát, mert annyira van pénzed. Ezzel szemben állampapírt, más kötvényeket, részvényeket, egyéb befektetési eszközöket viszont tudsz akár egészen apró darabokban is venni. Meg eladni is, mert az is lehet fontos tényező, hogy ha hirtelen szükséged van egy kis pénzre, mert rommá tört az autód, akkor nem tudod a lakásról lefűrészelni az erkélyt, hogy csak egy autónyi pénzhez juss. (Hitelt tudsz felvenni a lakásra, de ez további kockázatokat hoz be a képbe és egyáltalán nem biztos, hogy minden esetben működőképes - vagy hogy megéri esetleg a teljes ingatlant elbukni miatta, ha nem tudnád visszafizetni.) Ezzel szemben állampapírokat és egyéb befektetési eszközöket tudsz jóval kisebb egységekben adni-venni. Befektetési arany tömbökből pl. léteznek olyanok, amik eleve darabokra törhető részekre vannak felosztva, hogy kisebb egységekben tudd eladni, mint megvetted.

Egyáltalán nincs rá garancia, hogy képes vagy akár hónapok, vagy évek alatt is eladni egy ingatlant. Hiába magas az ára elméletben, ha annyiért senki nem akarja, vagy egyáltalán képes azt megvenni. Ilyenkor választhatsz, hogy messze a szerinted reális ár alatt adod el, annyiért, amennyit valaki hajlandó/képes egyáltalán adni érte, vagy teljesen fújhatod az eladását. Elég lehet egy rossz szomszédnak melléd költöznie, de egy akkugyár, vasútállomás, vagy más változás a szomszédban is drasztikusan befolyásolhatja az ingatlanod értékét és eladhatóságát. Egy rakás olyan fizikai baleset, sérülés, biztosítás nélküli hibás felújítás és egyéb dolog létezik, ami akár totál lenullázhatja az ingatlanod értékét. A technológiai és egyéb trendek változásai is nagy hatással lehetnek rá, hogy az ingatlanod értéke hogyan alakul. Pl. Az energiaárak megugrása miatt a karbantartott, szigetelt, hőtartóbb, hatékonyabban fűthető, gazdaságosabb (általában újabb építésű vagy nemrég ezeket figyelembe véve felújított) épületek kelendőbbek és ezek ára növekszik, míg amik nem felelnek meg az ilyen szempontoknak, azoknak nem csak az eladása/kiadása lehet nehezebb, de az eladási és kiadási árát is rosszabbul érintik ezek a tényezők.

"Jó esetben ha folyamatosan lakik benne bérlő és fizet is."

Viszont garancia nincs rá. Ez egy kockázat, amivel csak tévedhetsz, ha optimistán számolsz, miközben a realitás valószínűbb h más.

A legtöbb ingatlan befektető úgy tudom 80% körüli kiadási aránnyal számol, mert szinte garantálható, hogy nem lesz azonnal, kiesés nélkül új bérlőd a régi helyére. Esélyes, hogy hirdetned kell egy ideig a lakást, hogy találj valakit. Lehet, hogy fizetned is kell a hirdetésért is, magának a szerződéskötésnek is vannak költségei.

Akár jelentős üresjáratok is lehetnek a kiadásában, ami akár komoly bevétel kiesést is jelenthet, vagyis akár komolyan is rontja a befektetésed megtérülését. Ha kifogsz egy fizetésképtelenné váló albérlőt, akkor pláne eleshetsz egy rakás pénztől, viszont nyersz vele egy rakás jogi problémát és küzdhetsz érte, hogy hozzá juss a neked járó és megbeszélt pénzhez. Adott esetben akár egyszerre eshetsz el a pénzedtől és a lakás használhatóságától is, ha a bérlő se fizetni, se kiköltözni nem akar.

Még jogvita sem kell hozzá, hogy az aktív használatban amortizálódjon a lakás, de ha kellően elmérgesedik a viszony a nem fizető bérlővel, akkor akár csúnya károk is keletkezhetnek, amiket költség és főleg idő kijavítani és a munkálatok időtartama tovább nyújtja a kiadatlan időszakokat. Elvben a költségeket leírhatod és ráháríthatod a bérlőre is, de a gyakorlatban azért kellően nagy bizonytalansági tényező, hogy képes vagy-e behajtani rajta. Megint csak számtalan ingatlanos cikk, csoport, weboldal, szakértő és egyéb sztori elérhető arról, hogy mennyire nem egyszerű bevétel egy ingatlan. Külön horror sztori gyűjteményekkel arról, hogy mennyi féle problémába lehet belefutni a kilakoltatás, rongálás, tartozás, egyéb dolgok terén.

Az ingatlannal van egy rakás rejtett költség, amikkel nem feltétlenül számol az ember előre, mégis kénytelen kifizetni őket és ezek mind csökkentik a befektetés megtérülését. Mekkora adók, illetékek, jutalékok, díjak és egyéb terhek terhelik az ingatlan adásvételét, bérbeadását? Milyen gyakran kell kisebb-nagyobb karbantartásokat és egyéb beruházásokat eszközölni rajta? Mikor jön ki egy új szabályozás, hogy már nem lehet a hagyományos fűtést bekötni a régi építésű kéménybe, béleltesd ki, újíttasd fel? Mikor találják ki, hogy nem elég a két fázis az elektromos hálózatának, köttess be egy harmadikat? Mikor találják ki, hogy kötelezővé válik a napelem telepítés, szigeteltetés, akadálymentesítés, akármi egyéb?

Extrémebb példaként mikor találják ki, hogy már nem csak AirBnB-re nem adhatod ki, hanem mondjuk maximalizálják, hogy mekkora bérleti díjat szedhetsz érte, növelhetik az eddigi adókat, újakat vethetnek ki rád, mert hirtelen túl gazdagnak éreznek tőle, hogy van egy bérbeadott ingatlanod, stb.

Nem beszélve az utánajárással, ügyintézéssel, adminisztrációval töltött idő, energia, telefonálgatás és egyéb erőfeszítések, amivel egy ingatlan mindössze elvben passzív bevételei járnak.

Ezzel nem feltétlenül lebeszélni akarlak az ingatlan befektetésről. Nyilván előnyei is vannak, amikről egy szót sem írtam, csak a negatívumokat gyűjtöttem, amikkel nem biztos, hogy számolsz.

Ettől még lehet akár nagyon jó befektetés is egy ingatlan. De nagyon nem mindegy, hogy tényleg minden tényezővel számolsz-e, kellő súllyal veszed-e őket figyelembe, vagy nagyvonalúan figyelmen kívül hagysz olyan tényezőket, amik miatt akár nagyon be tudod csapni magad a döntésnél.

Nagyon sokan esküsznek az ingatlan befektetésekre, de általában nem első számú befektetésként és nagyon sokan vannak, akik még sokadikként is sokkal inkább fektetnének másba, mert az ingatlannal egyszerűen sokkal több a macera, mint amekkora valódi hozama van.

A befektetéseket és azok kockázatait érdemes megosztani. Sose tedd egy kosárba az összes tojásodat, hogyha kiborul, akkor ne törjön mind össze! Ha minden pénzed elköltenéd egy ingatlanra, akkor szerintem nem jó ötlet ingatlanba fektetned, mert mellette semmi másra nem marad pénzed. Közben pedig bármi történhet a te életedben is, meg az ingatlannal is, amire szükséged lehetne egy rakás pénzre, amid nincs, mert minden pénzed az ingatlanodban áll.

Én ingatlanra csak azután költenék bárki helyében, ha az ingatlan árának legalább egy jelentős része, de sokkal inkább a teljes, vagy inkább annál valamivel több is külön az ingatlan teljes árán felül a rendelkezésemre áll. Azért, hogy (akár több féle) más dologba fektessem, ahonnan könnyebben ki lehet venni akkor, ha bármi miatt szükségem van rá, mint az ingatlanból.

Nyilván egy csomó további tényezővel lehet árnyalni ezeket a döntéseket, mert ha pl. már eleve van egy ingatlanod, akkor magát a megvásárlását már nem kell mérlegelned, sőt akár lehet, hogy az eladása sem opció számodra egy csomó féle szempont miatt.

Bár az eladást még ekkor is lehet, hogy érdemes legalább elméleti szinten mérlegelni, már csak azért is, hogy meggyőződj róla, hogy mennyire piacképes és milyen áron tudnád eladni, ha akarnád

Nyilván egészen más ingatlanhoz jutni örökléssel, mint vásárlással, vagy épp ha találsz egy rendkívül jó ajánlatot és nem piaci áron kell megvenned, az akár egy komoly helyzeti előny és jelentős nyereség növelő tényező is lehet. Viszont ha nem értesz hozzá eléggé, nem vagy elég körültekintő, nem jársz utána. Akkor lehet, hogy csak utólag derül ki, hogy nem rendkívül jó ajánlatot kaptál, hanem átvertek. Mondjuk azért volt annyira olcsó, mert valami gond van vele és reális piaci áron még ennyit se érne - így te sem fogod tudni nemhogy többért, de még ennyiért sem eladni, viszont költhetsz rá egy csomót, hogy legalább eladható állapotba kerüljön.

Mint a #16-nál írtam, az egyik legkomolyabb kockázati tényező az emberi kapzsiság, főleg ha tudatlansággal, vagy ennek azzal a formájával párosul, hogy a nagy nyereség reményében annyira fellelkesül, hogy elfelejt utána nézni akár a legtriviálisabb dolgoknak is, amik buktatók lehetnek egy helyzetben.

Jól látod, a befektetések mindig valamilyen formában lekötik a pénzedet. Többek közt a kockázati mérlegelésnek az is egy fontos része, hogy meddig nem tudsz hozzáférni a pénzedhez (likviditás).

Többek közt ebből a szempontból is az állampapírok a legkisebb kockázatúak, mert tervezhetően általában pár százalék feltörési díj ellenében akár napokon belül a kezedben lehet az elvben akár évekre lekötött pénzed. Ilyenkor persze bukod a kihagyott időszak kamatait, csak azt veheted fel, amit már megtermelt az állampapírod a befektetési időszak alatt.

Vagy pl. eleve dönthetsz úgy, hogy rövidebb lejáratú, akár csupán néhány hónapos futamidejű papírokat veszel, hogy folyamatosan legyenek felszabaduló pénzeid, amiket fel tudsz használni, ha akarod - cserébe a rugalmasságért viszont nem kapsz akkora kamatot, hiszen mindennek van valamilyen ára. A biztonságnak és a kényelemnek is...

És sok másba lehet befektetni. Érdemes ismerkedni a témával!