Mennyi volt a minimálbér, vagy a minámálisat keresők fizetése nettóban a 80as évek végén, 90-es évek elejé?

Pont ma volt errol egy cikk. Jo olvasást!

[link]

Kb 8-10 ezer forint volt a fizetés 88 után

Amugy nemiagzán lehet összehasonlkitani az akkori bérszinvonalat, meg életszínvonalat a mosatnival.

Ha a hivatalos inflációs adatokkal átszámolod az fog kijönni hogy ma az átlagbér többet ér mint 888 ban ért.

De ez azért igy nem igaz, mert akkor rengeteg államilag támogatott, termék, szolgáltatás volt szinte ingyen. Amikért ma nagyon komoly lóvét kell adni(már akinek tellik rá)

Pl: egy önkormányzati bérlakás bérleti dija szinte jelképes összeg volt. Ma ha ki akarsz bérelni egy lakást az az átlegbér felét el is viszi.

Oktatás, minden része ingyen volt. Volt ingyenes céges/illetve szakszervezeti nyaralás.

Az alapvető cikkek kötöttárasak voltak.

A Kádár Rendszerben egy 4 tagu család ahol apa és anya is dolgozott, jobban élt az akkori átlagjövedelmükből, mint ma ezt tehetik!

Na meg persze akkoriban nsokminden nem volt amire ma költünk... nem volt internet, nem volt lehetőség akárhova elmenni nyaralni, autója is csak keveseknek volt. Máshogy éltek akkor az emberek, de valahogy mégis nyugodtan "boldogan" elvoltak.

Ma meg mindenki tiszta idegbeteg, aggódik mi lesz holnap stb...

Ja még valami....

Akkoriban nem a piac diktálta az árakat hanem az állam, ma meg nálunk egy vadkapitalizmus alakult ki, ahol aki teheti le akarja még a bört is nyúzni a többségről.

A magyar árak nem a valós piaci helyzetet tükrözték, igy az akkori nyugati gazdaságokkal nehéz összehasonlítani.

Nálunka Kádár rendszerben nema szegénység volt a gond(mert az nem volt jellemző, inkább a bezártság, a szabadság hiánya ami zavarta az embereket.

Na aztán 89-től jöttek a szabad piaci árak, és az infláció meglódult, és megjelenta szegénység, a rendszerváltásra, az első szabad választásokra már annyira rossz volt a helyzet, rengetegen elszegényedtek, munkanélkülivé váltak, az összeomló ipar és a sok más tönkremenő vállalat miatt.

Ugymond felébredtünk a szocállomvilágból, és ránk is tört a valóság, a valóság hogy mennyire csorók vagyunk a nyugatiakhoz képest.

És ezt a csoróságot 35 év alatt se tudtuk ledolgozni.

A szomszéd országoknak ez sokkal jobban sikerült.

Mi csak lefele megyünk most is, a szakadékba, Orbán után menetelünk:)

Abban az időben tudtam egyedül venni egy kisebb lakást. A 650 ezer forint vételárhoz 150 ezer munkáltatói kamatmentes kölcsönt kaptam, amit 4 év alatt visszafizettem. Nem én kértem a munkáltatót, hogy adjon már valamit, hanem úgy ajánlották fel, önként és dalolva. Nem csak nekem...

Anyámnak leadtam a fizetésem harmadát (kajára, lakhatásra), a másik harmadát magamra költöttem (elősorban külföldi utazásra, ugyanis akkor is lehetett utazni, csak éppen vízummal), a többit félretettem a fentebb említett lakásomra. 9 évig csináltam ezt. A megtakarítás "bankban" volt, évi 20 %-os kamatra, ami akkor még SZJA-mentes volt, mivel nem is létezett még SZJA. 25 éves koromban megvolt az első saját lakásom, ami 29 éves koromra "kölcsönmentessé" vált.

Keresztlányom ingatlanhoz jutása napjainkban (34 éves):

3 gyerek szülése, CSOK, babaváró meg az anyám kínja állami támogatások/hitelek. Kb. 60 évesek lesznek, mire visszafizetik -> ketten a férjével együtt, nagyjából az ingatlan bekerülési értékének a dupláját. 25 évig pedig rettegés alsó-felsőfokon -> fogják tudni fizetni 25 évig, vagy sem. Ugrik a kecó, vagy sem.

Szüleim OTP-kölcsönre vettek lakást még a szociban (1960-as évek közepe). Havonta 250 forintot fizettek a kölcsöntörlesztésre. Ja, akkor még a tőkét törlesztették először, nem pedig a kamatokat. A fizetésükhöz mérten röhejes összeg volt a kölcsöntörlesztés mértéke. Annak idején mindenki dolgozott, tehát bevétel mindig volt, a KMK-sokat elvitték -> közveszélyes munkakerülő.

Én, és rajtam kívül többen is visszasírják azokat az időket. Nem igen érdekel, hogy annak idején nem volt Milka csoki, és napi szinten banán a boltokban, mert volt valami más, ami fontosabb ezeknél -> LÉTBIZTONSÁG, stresszmentesség, nyugalom.

-> Pereskednem kellett a mai világban a jogos béremért. Ilyesmi annak idején elképzelhetetlen volt...

Nem túl releváns az akkori minimálbérről beszélni, de egyébként itt van: [link]

1990-ben 5600 volt, az ma 141 ezer ft-nak felel meg, tehát igen, mondhatjuk, hogy most sokkal jobban élünk. DE!

Pl. 1997 apámék úgy vettek családi házat (200+nm), hogy az akkori cégéből kapott 10 milliót, a ház viszont csak 5 millió körül volt.

A 97-es 10 milla ma 50 millió, viszont ma 50 millióért nem kapsz ilyen házat, inkább 60-70 körényékén van. Akkoriban viszont mai értéken 25 millióért kaptál egy rohadt nagy házat, rohadt nagy kerttel. Most egy sima 40-50nm-es lakás ára ennyi ahol élünk. 97-ben amúgy 17 ezer volt a minimálbér, tehát a házhoz 294 hónapnyi bruttó minimálbér kellett volna. Most ha 60 millióval számolunk "csak" 206 bruttó hónapnyi minimálbér kell, tehát elvileg jobban élünk...

#6

1-es válaszoló vagyok

Azt nem tudom eddig a konklúzióig hogy jutottál el.

Nyilván ha van X pénzed, és nem fekteted be, csak a párnád alatt tartod, és elhasználod, akkor elfogy. De ki az a hülye, aki ezt csinálná?

Ha lett volna 1 millió forintod mondjuk 1987-ben, ami mai értéken 50 millió forint, és befekteted mondjuk SP500-ba dollárban, akkor ma érne 422 millió forintot. 2 millió, mai értéken 100 millió HUF, 1987ben befektetve ma érne 844 millió forintot.

Tehát igenis a "agy pénzhez jutásból" elég szépen, egy életre el lehet éldegélni, ha nem vagy balfasz, és tudod kezelni.