Ha az ember felmond egy adott cégnél és úgymond békésen, közös megegyezéssel válnak el az útjaik, akkor esélytelen, hogy a későbbiekben újra alkalmazzák?
Velem megtörtént, hogy felmondtam az előző munkahelyemről, mivel úgy éreztem, hogy nehéz összeegyeztetni a tanulmányaimmal. Ez részben igaz volt, ugyanakkor utólag belátom, hogy az én időbeosztásom is hagyott maga után némi kívánnivalót. Annak idején, amikor felvettek, azt mondták, hogy nem kizáró ok, ha folyamatban lévő vagy tervezett tanulmányai vannak az embernek. Ennek ellenére rendszeres konfliktusforrás volt, ha pihenőnapot szerettem volna kérni egy-egy vizsgafelkészülésre.
Időközben megbántam a döntésemet. Rájöttem, hogy mindent egybevetve nem volt annyira rossz, pláne, hogy ennél csak rugalmatlanabb munkahelyekbe futottam bele azóta és azok is kínkeservesen jöttek össze. Mindenesetre pár hónap elteltével ismét jelentkeztem az adott céghez (másik telephely és másik pozíció), de valamennyi jelentkezésemre automatikus elutasítást kaptam. Magyarán semmit nem számított, hogy én előtte több évet becsületesen lehúztam az adott cégnél, mindezt jó értékelésekkel.
A munkamorálommal nem volt gond, lelkiismeretes, pörgős és precíz munkát végeztem, jó értékeléseket, pozitív visszajelzéseket kaptam mind a kollégáimtól, mind a közvetlen feletteseimtől. Viszont tény, hogy nem voltam szolgalelkű, határokat szabtam (főleg a beosztás kapcsán), nem szerettem, ha dróton rángatnak.
Egyébként, ha bárki kérdezné, egy multi áruházláncról van szó, ahol, több, mint 5 évnyi folyamatos munkavégzés után mondtam fel bolti eladói pozícióból, közös megegyezéssel. Létezik, hogy ezzel egy életre leírtam magam náluk, ergo fekete listára raktak és max. akkor lesz esélyem náluk, ha egyszer lecserélik az egész vezetői gárdát?
Ezzel szemben sok olyan kollégát simán-lazán megtartanak, akik ott lógják el a munkát, ahol csak tudják, rendre szítják a feszültséget, cserébe viszont eszük ágában sincs továbbtanulni.
S mielőtt bárki azzal jönne, hogy természetes, hogy nem akarnak felvenni olyasvalakit, aki bármikor dobbanthat, egyfelől, mint említettem, annak idején ők maguk mondták, hogy nincs kifogásuk a munka melletti tanulmányokkal (még ha ez csak egy beetető duma volt, akkor is). Másrészről pedig köztudott, hogy a kiskereskedelem egy átjáróház, sokan csak 1-2 hétig vagy hónapig maradnak. Mégis, szemlátomást inkább bevállalják ezt a kockázatot, semmit, hogy felvegyenek egy volt, alapvetően megbízható dolgozót.
A HR vezető is azt mondta, hogy megpróbálkozhatok újrafelvételizni, de ő nem garantálja, hogy fognak is tudni alkalmazni. Állítólag az új igazgató adta parancsba, hogy nem vehetnek fel újra volt dolgozókat.
Hogy ebből mi az igazság, arról fogalmam sincs.
Mindenesetre eléggé kellemetlen a helyzet. Tudom, hogy sokat hibáztam meg variáltam az ilyen-olyan tanulmányaim kapcsán, de, ha dolgozni kellett, mindig odatettem magam. :( Nem volt álmaim munkahelye, ez tény, de cserébe relatíve rugalmasak voltak (a kiemelt ünnepi időszakokat meg a hétvégéket leszámítva.)
Azóta, hiába próbálkoznék konkurens cégeknél, amint meghallják, hogy nekem továbbtanulási ambícióim lennének, elhajtanak. Eltitkolni meg nincs sok értelme, mert belátható időn belül szükségem lenne fix hétköznapi pihenőnapokra.
Próbálkoztam kötött munkaidejű állásokkal is, de azok mellett sem sokkal könnyebb tanulni, pláne, hogy itt helyben egy ilyen állásra sem vettek fel. Heti ötször felingázni Budapestre egy ilyen állásért pedig gyilkos, mellette tényleg se időm, se energiám nem marad tanulni.
Jelenleg is hirdetnek, mert ugyebár jön a karácsony, szezonra mindig keresnek embert, én is így kerültem be annak idején. :')
Egyébként is folyamatos a fluktuáció, mert kevesen bírják a pörgést meg a fejetlenséget, ami ott megy. Utóbbi mondjuk engem is frusztrált, de a pörgést kimondottan szerettem, legalább nem unatkoztam és gyorsan elszaladt a munkaidő. Mindenesetre elég ciki lenne visszatáncolni, pláne úgy, hogy személyesen el sem köszöntem a volt kollégáimtól. Ráadásul tudni fogják, hogy befürödtem a tanulmányaimmal. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy mindent egy lapra tettem fel, aztán rájöttem, hogy a művészeti pálya esetemben nem jó biznisz, bármennyire is szeretek rajzolni. Elvégre, ha a megélhetésem függ tőle, akkor az alkotás lényegi öröme és szabadsága kvázi elvész. Amikor a bolti munka mellett csináltam, tehát az anyagi hátterem fedezve volt, akkor sokkal jobb alkotásaim születtek, jobban is élveztem.
Jelenleg első körben nyelvet szeretnék tanulni, az angolomat, illetve a németemet munkaképes szintre feltornázni - ami nyelvsuliban lenne a leghatékonyabb, lévén, fontos számomra a visszajelzés, a közösség, illetve pszichológushoz, karriertanácsadóhoz járni, hátha segít rávezetni, hogy mivel lenne érdemes foglalkoznom, ha már a művészeti pálya felejtős, más egyébhez meg kb. semmi motivációm. Ugyanakkor nem bolti eladóként szeretnék megöregedni, úgyhogy valamit mindenképpen szeretnék tanulni, hogy legyen egy épkézláb végzettségem a nyelvtudás mellé.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!