Meddig tudnátok bírni egy monoton operátori munkát, ha ilyen körülmények vannak bent?
Az rendben van, hogy alapvetően egy gyári, betanított operátori munka unalmas. Viszont sokan beszélgetéssel, cigizéssel dobják fel a hangulatot.
Viszont én egy olyan helyen vagyok több, mint fél éve, ahol:
-én nem cigizek, de akik cigiznek, azok se igazán mehetnek ki
-nincs beszéd. Csak annyira szólalok meg, hogy jelezzem, megyek wc-re. Vehetjük úgy is, hogy csendben lét van. És ez nem egy napra jellemző, hanem állandóan így van.
-ugyanazokkal a személyekkel vagyok, mióta ezen a helyen vagyok. Egymással se nagyon beszélgetnek. (Na jó, pár nap kivétel, de az mi, fél évhez képest?)
-nem nagyon adnak lehetőséget arra, hogy mást csinálhasson az ember
-ugyanannál a gépnél vagyok, nincs termékváltás, mint pl. újság esetén. Tehát, még annyi változatosság sincs, hogy ez a termék most barna, de a következő zöld
-ha szünet van, kiindulok, kint vagyok 20 percig, aztán vissza kell menni a területre. De a terület és az étkező közt több percnyi séta van. Ha elindulok szünetre 25kor, visszaérek 52re, máris kapom nem egyszer, hogy fél órát voltam kint.Akik megszólnak, van, hogy kimennek x-kor, de még le se telt a 20 perc, már bent vannak. Pl. kimennek 25kor, de 50 helyett már 45kor bent vannak
-igaz, nincs szalagmunka, de megállás nélkül csak tolják az anyagot a következő állomásra. Nem lehet pár másodpercre se megállni, kapja az ember megjegyzést, hogy ott az anyag, amivel foglalkozni kell. Volt, hogy más soron voltam, de ugyanazt kellett csinálni és más emberrel voltam. Látta az egyik kolléga, hogy nincs mit csinálnom(az előttem levőre vártam,mert az ő gépe lassabb volt, mint az én gépem), máris hozta a puffert, hogy nehogy pihenjek pár másodpercig.
Máskor volt, hogy még annyira se tudtam megállni, hogy kifújjam az orrom, mert az anyag jött és jött
-nem lehet az embernél víz, mert elektronikai alkatrészeket tartalmaz a termék, amit csinálunk. Ki kell menni a terület elejére, hogy lehessen inni vizet
-terület elején még saját dolog se lehet (itt táskára gondolok), csak elzártan a szekrényben. Egy munkatársam emiatt már inkább öltözőben eszik, mert amit hozna kaját, nem fér el a szekrényben(max 25x25 cm-s szekrényről van szó kb. De lehet, hogy inkább 20x20. Nem mértem le. Egy ilyen normál, egyszerhasználatos műanyag, lefóliázott tárolóban levő kaja nem fér el a szekrényben, max átlósan betéve esetleg)
Igazából már a felmondáson gondolkodom, mert számomra megterhelő az, hogy állandóan ugyanazt kell csinálni(szószerint), kb ugyanazokkal az emberekkel vagyok, feszült vagyok a munkahelyen, 0 jókedvem van.
Fejlődési lehetőség ennél a területnél nincs, nemcsak én vagyok ugyanott féléve, hanem több másik személy is. És látom azt is, hogy egy adott személyt beosztanak egy adott helyre, a nap végén lelkileg rottyon van, mert utál ott lenni, ahova folyamatosan beosztják napról napra.
Ha pl. kitekintek decemberig, azt látom, hogy decemberig bezárólag ugyanott vagyok, ugyanazokkal az emberekkel, mintha nem is telt volna el x hónap.
Kérdés adott: meddig tudnátok elviselni egy ilyen munkát lelkileg? Mikor jönne el az a pont, amikor azt mondanátok, hogy elég volt?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!