Nagy társadalmi elismertség és kevés fizu vagy kis társadalmi elismertség magas fizu?

A valódi különbség ember és ember között az, hogy mennyire tud segíteni a körülötte élőknek.

Ez lehet az önbecsülés alapja.

Magas fizu, de egyetemi tanár vs ételfutárt esetén egyetemi tanár lennék.

Egyetem alatt futárkodtam, így tudom, hogy milyen nehéz. Ezt nem lehet egész életen át csinálni. Fizetés abból a szempontból jó, hogy bárki elvégezheti a munkát, de egy egyetemi tanár is tud úgy keresni.

Meg szerintem kimaradt a lefontosabb.

Én ITban dolgozom. Futárok ha Budapesten heti 7 napot, napi 12 órát dolgoznak, jó tempóban (a Budapesten lévő kb 6.000 Foodorás futárból van kb 30 aki ezt megtudja csinálni. Ismerősöm foodoraban dolgozik és látta a statisztikákat), így megtudnak keresni egy nagyon jó IT bért.

Viszont én home officeban vagyok. 9:30 - 10:00-kor kezdek. Sokszor 16:30-kor már le is lépek.

A "komolyabb" munkanapok sem annyira megterhelőek. Vannak stresszes időszakok, de +50 évesen is lazán tudnám csinálni szerintem.

A futárkodás meg olyan, hogy ha sokat akarsz keresni, akkor agyon kell hajtanod magad. A legjobb futárok, szinte mind amatőr vagy profi bicikli, akiknek megtudják tenni, hogy 12 órán át hajtanak a városban a hét minden napján, de egész életükben lehetetlen, hogy ezt fent tudják tartani és élvezni tudják addig.

Elég egy komolyabb sérülés vagy egy random előjövő betegség és már vége a karrierüknek.

Szóval szerintem nem elég csak az elismertség / fizu kérdést nézni. A legfontosabb, hogy fentartható is legyen és 20 év után is tudd kényelmesen csinálni.

Társadalmi elismertség különösebb képpen nem izgat, elvagyok nélküle, viszont a legtöbb társadalmilag nem elismert jól fizető munkák a tested kárára mennek valamilyen formában. Ételfutárkodást nem fogod tudni életed végéig csinálni, ha mondjuk vállalkozó festő és egyebekre gondolsz annak is elég erőteljes fizikai megterhelése van.

Ahogy 3-mas mondta fizetés szép dolog de ha az életminőséged kárára megy akkor nem biztos hogy megéri