Milyen fogorvosi aszisztensnek lenni?

* asszisztens

Amikor legutóbb fogorvosnál jártam, a doki épp a külföldi útjáról tartott élménybeszámolót az asszisztensének, még képeket és videókat is mutogatott. Már amennyire a csukott ajtón keresztül ki tudtam venni. Kopogni nem akartam, mert ki van írva, hogy ne zavarjuk a rendelést kopogással, ráadásul először azt hittem, hogy még nem végzett az előző beteg, és vele beszél meg valamit a doki.

A fizetésről és a többiről nincs infóm.

Fogorvosi oldalról tudok mesélni.

Nálunk elég megbecsültek az asszisztensek, leginkább azért, mert Közép-Magyarországon annyira nehéz jó kolleganőt találni, hogy ha mégis sikerül, akkor őt nem eresztjük. Anyósom pl adott pillanatban több pénzt adott neki, mint fogorvosként saját magának, hogy jó nyugdíja legyen. De ez nálunk van így, tudomásom van, főleg ilyen franchise-szerű rendelôkről, ahol nem véletlenül olyan nagy a fluktuáció úgy asszisztenseknél, mint fogorvosoknál is.

Én nő vagyok, ebből adódóan nyilván nem akarok semmit az asszisztensemtől. Nem beszélgetni járok be, hanem dolgozni, a magánéletemet otthon hagyom, de persze ez nem jelenti azt, hogy fapofával dolgozik mindenki, szoktunk beszélgetni, viszont ez páciens függő is: ha látom, hogy valaki nagyon a csendet igényli, meg esetleg én is nagyon belemerülök egy munkafolyamatba, akkor nincs trécselés.

Érintőlegesen kell tudnotok a bioszt és a kémiát, még középszinten sem. Nálunk az egyik kolleganő pl egyáltalán nem ért az egészből semmit, kb úgy van itt, mint egy betanított munkás, össze is zavarja, ha valamit nem a megszokott módon csinálunk, sokszor nem is érti, hogy most pontosan mi zajlik, mégis lerakta a szakmai vizsgát, úgyhogy annyira nem kell attól sem rettegni.

Én úgy gondolom, hogy korrektül, kollegiálisan bánok az asszisztenseimmel, persze van, amivel ki lehet húzni a gyufát, de ezek ténylegesen veszélyes dolgok, például ha nem megfelelő anyagot ad figyelmetlenségből, arra érzékeny beteg akár anafilaxiás sokkot is kaphat, így ilyenkor persze felemelem a hangom, meg tartom a hegyi beszédet arról, hogy miért is kell arra koncentrálni, amit éppen csinálunk, és nem kapát kaszát eldobni, ha pittyeg a telefon, de aki ilyesmin megsértődik, annak nem is való ez a szakma, hiszen sokszor tényleg az a minimum, hogy szórakozik más idejével és pénztárcájával (van, hogy pár másodperc alatt meg is köt az anyag, ott nincs idő gondolkozni), de jártam már úgy, hogy nem azt az injekciót kaptam, amit kértem, egyetlen szerencséje neki is és a betegnek is az volt, hogy néztem, mit csinál. Oda kell figyelni, na.

Ha rendesen dolgozol egy 1-2 székes magánrendelőben olyan 300-400 ezer forintot tudsz keresni, legalábbis a mi környékünkön ez tapasztalható. Ehhez jár egy viszonylag kiszámítható munkaidő (azért viszonylag, mert azért a kezelések egy része nem kiszámítható, sokszor hiába tart a rendelés hivatalosan mondjuk 4-ig, van hogy 5kor lesz vége), de cserébe nincs munka ünnepeken, sem ügyelet, és van olyan is, hogy a vártnál előbb végzünk.