Hova kell egy friss diplomás, gyakorlattal nem rendelkező informatikus nő?

Lehet, hogy rossz helyeken kerestem eddig a lehetőséget? Hol keressek? Kiket keressek fel? Melyik cégeket érdemes?

Dolgoztam kis cégnél, átvertek (ingyen meló az kellett, ügy van a munkaügyi bíróságon belőle, másfél éve...), dolgoztam nagy cégnél, robot meló, dolgoztam maszekban feketén, kis munka kis pénz, kis feladat.

Csalódott vagyok. Nem tudom hova, nem tudom, kihez, nem tudom, hol érdemes próbálkozni.

Bocs, hogy így ki vagyok bukva, biztos még interneten is átérződik, tavaly voltam hasonló helyzetben, de akkor még nem volt meg a diplomám, de nagyon átrázott egy cég, nem jelentettek be, de ezt velem elfelejtették közölni, bár szerződésem volt, ott végeztem kisebb informatikai dolgokat is (Linuxra szoftverek, kiegészítők beállítása, űrlapok), aztán az orvosnál derült ki, hogy nem vagyok a rendszerben, és nagyon gyorsan szabadultak meg tőlem (belépésem után 2 és fél hónappal), bejelentettem őket, kiderült, hogy mást is átráztak már, és nem csak dolgozót, hanem ügyfelet is, másfél éve lezáratlan, és most ott tart, hogy letagadtak, kb. ugyanannyi ideje voltam munkanélküli, mint most, és nagyon határon voltam idegileg, tömeges visszautasítások (akkor már bármi jöhetett, még a meki is...), interjúk, ahova csak muszájból hívtak be. Az van most is bennem.

Meg fogom valahogy oldani, de azért a félelem bennem van.

Minden normálisan nézett ki a munkaszerződésben, aztán mégse adták le, ahova kellett. Az utóbbi 2 évben leginkább a munkáltatókból kaptam nagyon sok leckét, azt már tudom, mit nem szabad, mire kell figyelni, ha elkezdek dolgozni, nem is tudom, talán még csak vállalkozó nem voltam, meg külföldi munkavállaló, de regényt tudnék írni erről a rengeteg tanulságról.

Mára gyűlt össze bennem ez a feszültség, kell rá aludnom egyet, az biztos.

Elvileg tudom is, mit kell tenni, hogyan kellene felépíteni, csak nem tudom, jön egy ilyen hullám, nem vagyok midig ilyen, sőt, leginkább nem ilyennek látnak, akivel tudom, meg is osztom személyesen is baráti körben a problémát, ki is adom magamból, és időnként mégis robban. És főleg akkor robbanok, amikor hallok hírt egy protekciósról, aki meg nem érdemelten bejut valahova, vagy úgy kap meg valamit, hogy csak lógatja a lábát, és nem is végzi jól a dolgát, és mégis ott lehet, mert valakinek valakije, és bosszant.

Egyedül mégse tudok kimászni ebből a lelkiállapotból, pedig ez nem én vagyok, illetve már nem ilyen vagyok, csak néha, úgyhogy azt azért köszönöm, hogy áttárgyaltuk, még ha nem is ismersz.

A pasikban néha irigylem, hogy mennyire közömbösek tudnak lenni. Én ezt nem tudom, a szélsőségek embere vagyok, ha valami megbízást kaptam, abban maximálisan kiéltem minden ötletemet, és jó lett, sőt, amikor meg ilyen "holtidő" van, akkor haszontalannak érzem magam, az meg lever.