Szerintetek menjünk külföldre végül?

Eléggé kontrasztos mostanában ez életünk a párommal, én vagyok a férfi oldal. Én most 27 éves vagyok, ő pedig 26. Namármost, én elkezdtem 18 évesen az egyetemet, végeztem is az ELTE - TTK földtudomány BSc-n, csillagászatot. Gondolom lehet ebből tudni, nem ebből lesz nálunk a kenyér. Elkezdtem foglalkozni ingatlanokkal és tizenhat különféle OKJ-t és egyéb tanfolyamot elvégeztem ingatlanosként és közös képviselőként, mindemellett csináltam egy "főiskolán" és egy "egyetemen" (WSÜF, Edutus Egyetem) néhány szakirányú papírt, ami nem volt túl nagy falat, gyakorlatilag csak két hetente pár napot foglalkoztam velük, közben alapvetően nagyon magas fizetéseket és jutalékokat tudok folyamatosan elhozni.

Most jön a kontraszt. A menyasszonyom alapvetően nagyon nehéz egyetemi BSC-t és utána rögtön MSC-t végzett, rengeteget szenvedett érte, hogy jó eredményei legyenek (én még ezekben a zseniális műintézményekben is csak a kettesig mentem). Talált is vele munkákat egyébként, de ő elég félénk, sokszor nem mer kiállni magáért, így BSC és két MSC (Könyvtár szakon végzett), mellé jár neki a 310-es nettó bér. Most alapvetően engem ez nem érdekel, szereti, én keresek, nekem az számít, hogy ő boldog, örömmel megy mindig.

Viszont most őt kirúgták leépítés miatt az addig őt foglalkoztató könyvtárból és átjött egy hozzánk közelebb esőbe, ahol most 295 lett a nettója.

Ő teljes válságban van emiatt, illetve sokszor feljön témának, hogy ugyan miért szenvedett annyit, amikor én mindig legyintettem csak, nem is nagyon tanultam (de amúgy, csak máshogy), és az ölembe hullottak a lehetőségek. Elkezdte azt, hogy ki kéne mennünk külföldre, ott viszont, amit eddig felépítettem, semmis, itt nekünk lakásunk, autónk van, ahova pedig ő akar menni, USA, Georgia állam, na, ott a nővérééken kívül semmink nincs.

Szóval most hirtelen ez lett a téma, mindemellett gyűlöli az új helyet, ahova átjött dolgozni, mivel ő van 26 évesen ott, a két kolléganője pedig 60 és 63 évesek, illetve a nyugdíj mellé bedolgozni járó 69 éves néni van még. Tündérek egyébként, csak egy 26 éves lánynak nem az ő közelségük az ösztönző erő szerintem.

Mehetne más munkakörökbe, csak a nagyjából kismillió állásinterjúból, amin részt vett, a harmadik körön sosem jutott túl (az is csak pár esetben jött össze), így most ez van. Keresgélünk, viszont én nem akarok kiköltözni, semmiképpen sem, ő pedig most indulatból persze menne, de ez még nem jelenti azt, hogy neki konkrétan tervei lennének ezzel kapcsolatban, csak inkább hirtelen jött valami.

Viszont egyre inkább frusztrált a dolgok miatt, most sikerült tegnap lelket öntenem bele kicsit azzal, hogy találtam egy másik könyvtárat, ahova el tudna menni áprilistól.

Elkezdtem tapogatózni, milyen lehetőségei vannak Amerikában könyvtárosként, hát, sokat ott sem tudna vele keresni.