Milyen a multi légkör?

Dehogy köpködlek meg, sőt. Hazudnék, ha azt mondanán, nem futott még át az agyamon hasonló. A kötelező, legalábbis ajánlatos felvonulások, a propagandisztikus jelszavakkal teleaggatott irodaház az én szememben már a COVID előtt is a kommunista kísértetet idézte. Azóta lehet, hogy mázlim van, lehet, hogy a kötelező irodázás hiánya miatt, de az azóta bejárt cégeimnél nem tapasztaltam ezt ennyire.

Önmagában az infantilizációval (ha van ilyen szó) is egyetértek, régi kedvenc hasonlatom, hogy a multicég alkalmazottja úgy aránylik egy bármilyen más alkalmazotthoz, mint állatkerti a vadon élőhöz.

Részben a kényszer hatására is vagyok optimistább nálad, még pár évet akarok itt eltölteni aztán itthagyni az egész kócerájt. Így, hogy nem végleges, annyira nem ijesztő.

Persze, a konstans otthoni munka ebből azért kiránt, bár az agilitásból eredő ingerek ugyan úgy jelen vannak. Minél kevesebb oldalról ér a trigger, annál elviselhetőbb.

Az infantilizáció is jó kifejezés, az állatkertes hasonlat meg tömören átfogja a jelenséget. :)

Nálunk hibrid munkavégzés van, én szinte minden nap bejárok, mert egyrészt hardverhez vagyok kötve, másrészt a mikrokörnyezetemben tudok távolságot tartani és van pár olyan tag akivel tök jól elvagyunk, mondhatni van igényem a munkahelyi közegre. Ilyesztőnek azért látom, mert arra tendál a világ, hogy minél nagyobb munkaerőt csoportosítsanak át ilyen környezetbe, a felvilágosodott társadalom saját zsákutcája ez az út, de töretlenül megyünk előre. Mondjuk nem tudom mi lenne a jó alternatíva, a szoci meg a feudalizmus sem jó. De ezt már nem én fogom eldönteni, talán nem is leszek résztvevője. :)

Minden esetre ilyenkor mikor más is látja nyomokban azt, amit belül érzékelek abból a közegből ami papíron úgymond ultra PC, jó érzéssel tölt el. Talán az elviselésben, kontrolban is segítenek az apró triggerek.

Nem akarom ezt itt túltárgyalni, meg legyünk tekintettel a kérdezőre is, de szerintem is szuper a hasonló gondolatokkal néha írott formában is találkozni :)

Meg kell találnunk azokat a pontokat, kollegákat stb. ahol ezek a gondolatok találkoznak. Az jó, ha neked is vannak ilyen kollégáid. Hébe-hóba nekem is akad, mondjuk minden második helyen. Most kezdek egy újban, remélem itt is lesz valaki.

A kommunizmust én nem írnám le ennyivel. Kommunista állam egyre kevesebb van, legalábbis a látszat szintjén.

Az egyetemi, majd ennek köszönhetően a céges szférában viszont él és virul az eszme. Majd, ha itt is kiderül, hogy működésképtelen, fenntarthatatlan, és hogy bele van kódolva a totalitarianizmus, akkor összeomlik, újra. A kérdés, hogy mennyire fog ez nekünk, nagyrészt passzív résztvevőknek fájni.