Munkanélküliek! Kik vannak a leghátrányosabb helyzetben?

Te semmit nem értesz, a nép követelt KAPITALIZMUST.

Nem a komcsik, ők nem akarták, hanem a nép.

Jól emlékszem, éjjelente az összes úttestre, járdára például ez volt felfestve:

1948-1988 ENNYI VOLT, ELÉG VOLT

A tízmillióból 9 még ma sem vallja be, mekkorát tévedett.

Hát komcsi az én se szívesen lennék. Annak a rendszernek is megvoltak a maga hibái, ugyanolyan szemét nyaló, fúró-könyökölő párttitkárokkal, ideológikus hülyeségekkel, mint most.

Azt viszont bármikor elismerem neked ennek ellenére, hogy ezerszer jobb volt akkor élni, mint ma. Lehetett tervezni, volt munka. De ez ma is lehetne így, nem kell ahhoz kommunizmus, elég lenne a nemzeti összefogás, meg hogy ne a szenny jöjjön mindenhonnan. Lehetnének ma is állami vállalatok, ahol dolgozhatnak azok, akik nem felelnek meg a vadkapitalista barmoknak.

Erre esélyt kaptunk 1990-től. De elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon.

És ha ez így megy tovább, akkor aki még teheti, elmegy innen. Ezek az emberek (meg a gyerekeik) később majd hiányozni fognak azoknak is, akik miatt elmennek (mert pl. nem lesz, aki a nyugdíjukat kitermelje 40 év böcsületes HR-tevékenység után), de akkor már cseszhetik. Igaz, addigra már a kisebbség is meg fog enni itt mindenkit, szóval finito.

Szerintem nem lehet ezt egyértelműen meghatározni. Na meg sokszor az az érzésem, hogy aki "hátrányos helyzetű", annak egyszerűen túl nagyok az igényei.

A párom két szakmával, technikummal elvállalta az első állást, amire felvették, ez speciel zsákok rakodása, az összes munkatársa maximum 8 osztályt végzett. De közben keresett munkát és már csak másfél hét és végre kezd ott :D De ha nem lett volna, akkor dolgozna tovább a zsákokkal és folyamatosan keresne, ha egy évig tart, akkor egy évig tart. Neki konkrétan 11 hónapig tartott.

Egy barátnőm nyáron diplomázott, de a diplomája használhatatlan, most egy boltban lesz eladó. Nála is áll, hogy közben folyamatosan fog keresni tovább munkát, jobbat.

Az a lényeg, hogy most nem szabad finnyáskodni. Igenis el lehet menni diplomával is érettségit igénylő állásra. Akinek az nem kell, azt én nem sajnálom.

Persze ez csak az egyik csoport. Akik egyáltalán nincsenek hátrányos helyzetben, hanem csak maguknak csinálják.

A nőket kicsit megkülönböztetik, de szerintem nem veszélyes.

Akiknek valóban nehezebb, azok az anyukák és az idősek. Mivel erről ők nem tehetnek és nem is tudnak rajta változtatni. Bár az interjún ki lehet térni a gyerek kérdés elől. Nem is értem azokat, akik az önéletrajzban leírják a családi állapotot meg mindent. A tudásuk, tapasztalatuk sokkal fontosabb, és ha csak arra van kihegyezve az önéletrajz, akkor az interjúztató esélyes, hogy rá sem kérdez a gyerekekre.

Idősek esetén megoldás lehetne, hogy projekt jellegű munkát keresnek, hiszen azok rövidebb időtartamúak. Csak sajnos nekik ez a fajta munkavégzés ismeretlen, szokatlan.

Igazából mindenre meg lehet találni a megoldást, azt hiszem. Csak nagyon kell akarni :)

Látszik hogy fiatal vagy.

Én viszont végigéltem a komcsi rendszert, és ezúton is szeretném megköszönni Kádár Jánosnak, és az akkori vezetőinknek, hogy az én fiatalságomat boldogságban, békességben és biztonságban élhettem le.

Nem úgy mint ti fogjátok.

Ha valami csoda folytán visszajönne a régi rendszer, biztos vagyok benne, hogy boldogok lennétek benne.

De sajnos nem tud visszajönni, mert elkúrtuk.

Sajnálom, de a komcsik nem ezt érdemelték. Főleg Kádár nem, aki a legnagyobb magyar ember volt a történelemben.

Csak ezt akkor még sajnos nem tudtuk.

(az MSZP-t ne keverd a komcsikkal, őket utálom én is)

Azért azt nem mondanám, hogy a legnagyobb magyar ember.

Már csak azért sem, mert pl. a határontúli magyarokról beszélni se lehetett. Az meg azért nem ártana a legnagyobb "magyar"-hoz, mint olyanhoz.

Élni jól lehetett akkor, ebben egyetértünk. Nem bánnám én se, ha nem lett volna vége.

A pályakezdő,mert nincs tapasztalata;a 40év körüli,mert van ugyan tapasztalata,de már nem 20 éves;a szakmunkás,mert alulképzett;a diplomás,mert túlképzett;ha nő akkor 18-40 éves korig mind gyanús,mert szült,gyereke van,vagy lehet neki a jövőben.A csökkent munkaképességű,mert nem bírja úgy a munkát;az egészséges,mert azután nem kap annyi támogatást,mint a rokkant után.Továbbá hátrány az is,ha nincs protekciód...Szóljatok,ha kifelejtettem valamit!

Ha nincs protekciód,az esélyek mindenképpen nagyon rosszak,hacsak nem tudsz a munkáltatók ellentmondásos és abszolút életszerűtlen elképzeléseinek megfelelni.

Az álláskeresőnek egy elvárása lenne:normális munkáltató,aki nem a fentebb elsorolt nézet alapján választja ki az ideális dolgozót.Csakhogy ilyen ,normális munkáltató sajnos nem létezik!

Egyébként baromi idegesítő,hogy mindenki csak a diplomára hajt, mert ugyebár manapság a szakmunkást lenézik,meg nem fizetik meg.Aztán a temérdek diplomás,aki szintúgy nem kell sehova,szépen betölti a szakmunkásoknak,alacsonyabb végzettségűeknek való munkahelyeket,mert természetesen a a munkáltatónak is jobban esik azzal villogni,hogy az ő boltjában,üzemében a munkás helyett is diplomás dolgozik.

Feltételezem,azért diplomázik az illető,hogy ne fizikai munkát végezzen.Hát akkor,ha már mindenképp felsőfokú végzettséget akart,akkor a munkához is így álljon,szépen várja ki a sorát és üljön a valagán,amíg nem talál diplomásnak való állást,ne vegye el a munkát az alacsonyabb végzettségűektől!!Úgy látszik,ha már nem lehet tovább melegedni az egyetemen,akkor bezzeg megfelel a gyári,vagy bolti meló is,igaz?De akkor mi a francnak kellett a diploma?!

Hasonlóan tenyérbe mászó az is,hogy jó nyugdíjon lévő öregek még dolgoznak mellette,elveszik a lehetőséget a fiataloktól.Igaz,hogy sok nyugdíjnak az összege szégyenletes,de ez így akkor sincs rendjén!

Kedves utolsó, ezt komolyan gondoltad? Üljön otthon a diplomás és rágja a kefét, míg ki nem halnak az elődei, hogy utána 40 évesen felvegyék esetleg egy diplomás állásra? Ez merő túlzás.

Amikor végeztem a fősulin marhára örültem, hogy az egyik ismerősöm szólt, hogy be kellene segítenem óraadóként. Ez akkor óriási dolog volt számomra, hiszen hajtottam a nyelvvizsgáért, s akkor még nem volt a kezemben a diplomám, de abban a munkakörben dolgozhattam, amiért mindvégig küzdöttem. Aztán még 3 évig voltam óraadó, s elegem lett, hogy hiába pályázok, hiába akarok főállást, nem vesznek fel.

A nyáron is lett volna egy halvány esélyem, hogy végre normális állásom legyen(mert az iskola keresett meg engem és nem én őket), de annak ellenére, hogy alkalmas vagyok az állás betöltésére és lelkes és tettrekész, mégsem engem választottak. Aztán azt gondoltam, hogy mostmár mindegy, nem baj, ha nem tanári állás, akármi jöhet (hozzáteszem, hogy előzőleg közgazdasági szakközépsuliba jártam, s mindenki hülyének nézett, hogy miért nem gazdasági területen megyek tovább)s elhatároztam, hogy pályát módosítok. Most úgy néz ki, hogy egy irodában fogok adminisztratív teendőket ellátni, de én ennek nagyon örülök.

Persze 10 éve minden nyáron dolgoztam (suli mellett is) egy boltban eladóként, takarítást vállaltam, s volt, hogy kukoricát jártam törni. De például az önkormányzat által felajánlott pedellusi állást (iskolai ajtónyitogató) nem vállaltam el. (más kérdés, hogy akkor még volt óraadói állásom, s fizikailag nem tudtam volna megoldani, hogy egyszerre legyek két faluban) S nem csak azért, mert fizikailag nem volt megoldható, hanem azért sem, mert nem láttam előre jutási lehetőséget. Azoknak, akik a faluban élnek, s abszolút nem hajlandóak máshová elköltözni a munka érdekében, lehet, hogy megfelel, de nekem nem.

Persze, ha az ember már elég régóta munkanélküli, akkor kétségbe esésében minden lehetőséget megragad, de olyan munkát, amit nem tudsz teljes lelkesedéssel végezni, amit nem 100%-osan végzel, inkább ne végezd.

Nem kell minden jött ment munkát elvállalni, de nem szabad túl finnyásnak sem lenni.

Higgyétek el, hogy a munkanélküli diplomásnak sem az volt az életcélja, hogy keservesen munkát keressen. Nem is gondolja az ember, hogy mennyire nehéz lesz a munkakeresés, amikor elkezd egy főiskolát/egyetemet.

Mostanában mindenkinek azt szoktam javasolni, ha tovább szeretne tanulni, hogy vagy csináljon meg előbb egy OKJ-s szakmát, s úgy menjen továbbtanulni, vagy az egyetem mellett szerezzen egy OKJ-t, mert több vasat kell a tűzbe tartani. Nem tudhatod, hogy mire elvégzed az egyetemet, szükség lesz-e rád. Viszont ha van egy használható OKJ-d, akkor dolgozhatsz az egyetem mellett abban a szakmában, gyakorlatot szerezhetsz, s nem minden gyakorlati tudás nélkül állsz ott diplomásként.

Van olyan ismerősöm, aki a Közgazdasági egyetem mellett elvégzett egy cukrász tanfolyamot, vagy jogi asszisztensit, vagy bármi egyéb használhatót, s a suli mellett dolgozott.

Több lábon kell állni!!!

Úgyhogy kedves kérdésfeltevő, ne tessék elkeseredni, tessék keresni a lehetőségeket. Persze, azért jó, ha az ember először elvállalja azt, ami az útjába kerül, mert egy meglévő állás mellett könnyebb állást keresni. (viszont sosem szabad éreztetni a munkáltatóval, hogy neked az az állás csak egy pótlék, hogy nem szeretnéd azt csinálni, s mihelyt találsz egy jobbat dobbantani fogsz, mert akkor sosem vesznek fel sehová. Egyetlen cégnek sincs szüksége olyan emberre, aki lehet, hogy holnap még jön dolgozni, de holnapután már nem.)

Előttem szóló,úgy látom,nem érted,mire akartam célozni...

Szóval, rágja a kefét ,vagy haljon éhen inkább közép,vagy alacsonyabb végzettségű,mert elhappolta a helyet előle egy diplomás(vagy mondjuk úgy,divat diplomás?),egy olyan munkát,amihez alapvetően nem fűlik a magas végzettségű foga,csak hát meg kell élni valamiből,és ha más nincs jó a meló is??

Például beül egy tanár végzettségű az irodába,ahová beülhetne egy egyszerű szakiskolát vagy szakközepet végzett ügyviteli végzettségű is.Vagy elmegy a közgazdász eladónak.Az egyetemista meg cukrászként dolgozik ...de akkor hol dolgozzon az a cukrász,akinek nem csak egy OKJ papírja van,hanem évekig tanulta a cukrász szakmát,akinek ez nem csak egy dobbantó volt,hanem az álom szakmája?Hát ez a baj ebben az országban,hogy senki és semmi nincs a maga helyén!

Igazad van, hogy elhappolja lehet egy középfokú végzettségű elől a helyet. De szerinted, mit kellene csinálnia? Otthon ülni és várni a csodára?

Én tapasztalatból tudom, hogy milyen az, amikor nem tudsz elhelyezkedni a saját szakmádban, mert nem engedik. Pl: van olyan csoporttársam, aki kijelentette, hogy ő soha nem szeretne tanítani. Most mégis tanít az ország egyik általános iskolájában, mert álomszakpárja volt. Lehet, hogy utálja, lehet, hogy a háta közepére sem kívánja a gyerekeket, de tanít, mert ehhez "ért", ezt tanulta, máshová nem veszik fel, így kihasználja az előnyöket. Utálja amit csinál, mégis azt csinálja, amiről én csak álmodozhatok.

Ezért ül be a diplomás egy irodába, mert azt mondja magában, hogy jó, itt nem terem babér, akkor nézek olyan területet, ahol talán terem, s akkor abban leszek kiváló.

Talán, ha annyi munkahely lenne, mint amennyi dolgozó, akkor nem lennének ilyen problémák.

Sajnos az esetek többségében valóban dobbantónak használják a diplomások a középfokú végzettséggel is elvégezhető irodai munkát. De nem mindenki. Valahol el kell kezdeni mind a szakmunkásnak, mind a diplomásnak, nem ülhetek az anyukám szoknyáján!

Talán most megvalósul a munkahelyteremtés.

Néha példát kellene venni a fejlettebb országokról.

Pl: nem lenne ennyi tanár munkanélküli, ha bevezetnék a pedagógiai asszisztenst minden iskolában. (nem egy ember, hanem egy csapat, akik segítik a tanárok munkáját. Ugyanolyan tanárvégzettségűek ők is, csak éppen most végeztek, így tanulhatnak, de alkalom adtán taníthatnak is. Azt végezhetik, amit szeretnének, mintegy asszisztens, előkészíthetik az órát, ha a tanárnak el kell mennie, akkor levezetik a foglalkozást, adminisztratív teendőket kapnának. Így a tanárnak annyi a dolga, hogy készül az órára, az asszisztens pedig szintén készül az órára, előkészíti a terepet (applikáció, rajzok, vetítő stb.) Talán akkor nem lenne ennyi kiégett tanár.

Ez csak egy terület (én ezen a területen vagyok otthon, itt látom a problémákat.)