Nem tudom, hogy mit válasszak: pszichológusi szakmai karrier (egyetemi kutató, oktató) vagy magánpraxis és egyéb pszichológiával kapcsolatos vállalkozás (pl.trêning cég, hr cég, magánrendelő-intézet). Mit tennétek?

Szerintem menj el árufeltöltőnek egy hipermarketbe - az legalább társadalmilag hasznos tevékenység!

Miért?

Eszembe jutott egy jó és témába vágó vicc:

Sztálin elvtársnak bejelentik, hogy egy tisztánlátó szeretne neki segíteni eligazodni a jövő dolgait illetően. Sztálin erre kiadja a parancsot, hogy azonnal lőjék agyon az illetőt. Az asszisztense kissé aggódva, de azért megkérdezi:

Elvtárs hát miért?

Sztálin erre föl magabiztosan:

Ha ez a szélhámos tényleg a jövőbe látott volna, akkor nem jött volna ide felajánlani a szolgálatait!

:-)

Én azt gondolom,hogy akkor nyiss magánpraxist, mikor már van mögötted jó néhány év tapasztalat.

Dunát lehet már lassan rekeszteni a frissdiplomás pszichológusokból,akik nulla tapasztalati tudással akarják jó pénzért megmondani a tutit.

Utolsónak az a helyzet hogy igaza van, és ezt egyáltalán nem bántásból írom, de nagyon nagyon sokan jelentkeznek manapság pszichológiára és elképesztően kevés közülük az, aki valóban a szakma szeretete miatt, valamint hivatástudatból ment oda.

Én először szintén pszichológiára adtam be a jelentkezésemet, pusztán azért, mert akkoriban volt egy kicsit mélyebb korszakom, elolvastam vagy 2 filozófia meg 1 pszichológia könyvet és máris úgy éreztem, hogy mindent tudok, ez való nekem. Aztán kemény 2 ponttal lemaradtam a ponthatár minimumától. Ezért az ( akkor még balszerencsének tűnő ) fordulatért azóta is áldom a sorsot, hogy nem vettek fel, tekintve a jövőbeli kilátásokat.

Egy év így kimaradt, munka mellett feltornáztam magam matekból és fizikából emelt szintre, majd mérnök lettem, és azt csinálom amit szeretek és érdekel, meglehetősen busás fizetésért. Életem legjobb döntése volt.

Félreértés ne essék, bármivel lehet sikereket elérni ha kiemelkedő vagy az adott területen minden értelemben. Csupán van amivel könnyebb, van amivel nehezebb. A pszichológia az utóbbihoz tartozik. Ha valóban életed célja ez, és minden létező energiád beleteszed, a szemléleted is megvan hozzá, akkor nem kell ilyeneken gondolkodni, hogy magánpraxist majd mikor nyiss, mivel az emberek hallani fognak rólad és hamar sikeres leszel. Azonban ehhez tényleg a legjobb 0.001%-ban kell lenni.

Kérdező írja:

"...nem is leszek rászorulva soha már."

Válasz:

Bár a mai világban nagyon örülhetsz, hogy a kőgazdag származásodnak köszönhetően ilyen magabiztosan ezt kijelentheted - de jelenkorunk társadalmi realitásai és az ezzel összefüggő tapasztalatok arra intenek, hogy "sohase mondd, hogy soha!"

:-)

Ami a pszichológus szakmát illeti - az a bizonyos Posta Imre a saját tulajdon elméjét se volt képes mentálhigiénésen karban tartani (csak a testét sikerült kigyúrnia).

sakis a családi származásának köszönhetően vitte valamire és a balhéi ellenére nem él nyomorban. Gyakran prezentálja magát különböző "piszkosabb melók" végzése közben.

:)